Minden lány életében, szerintem egyszer biztos elő fog jönni a magassarkú. Lehet hogy már általánosban, a ballagáson, a testvéred szalagavatóján/ballagásán, vagy mert mindenkin az van csak te jársz egyedül még laposban.
Magamról annyit, hogy életemben először a testvérem szalagavatóján vettem fel magassarkút (13 voltam) és nem értettem mi a jó benne. Megváltozik a testsúly és még csak nem is kényelmes hosszú távon. Akkor azt mondtam hogy kell a fenének! Minél laposabb annál jobb! Ballagásomon már egy hasonló méretű magassarkúban topogtam, de azért még mindig a lapos talpúak vezettek.
Eljött a gimi! Ciki volt már állandóan lapos talpúban járni és nőiesedni is kezdtem, szóval el kezdtem kacsingatni a magasabb sarkúak felé. Édesanyám csizmáját loptam be először, azzal kezdtem. Hát sokszor már délután pingvinként jöttem haza az iskolából, de aztán egyre több ideig bírtam. Eljött a tél!
Kéne valami csizma, hát meg is találtam, nem lett tűsarkú de egy 8cm vastagabb sarkú fekete csizmában találtam magam. Nagyon csini volt, egész télen azt hordtam. Szerettem, nem fájt a lábam. A félcsizmám is magassarkú lett. Néha váltogattam laposra, amikor már nagyon fájt a lábam, de egész jól megszoktam.
Persze ha ma már bemegyek a cipőboltba fájó szívvel nézek körbe a 10-15cm-es tűsarkúkon, mert vannak nagyon szép darabok de tudom hogy iskola alatt ilyeneket nem hordhatok, mert fájna benne a lábam, nem erre való és nem bírná el a táskám súlyát.
Erre egyszer megkaptam hogy nem vagyok elég nőies mert tornacipőben mentem suliba. Elgondolkodtam.
Oké persze, tényleg nem egy nőies darab a tornacipő, de azért én nem bírok minden nap magassarkúban menni. Jó persze tudom vannak lapos "magassarkúk" de nekem azok nem tetszenek. Mellesleg az isten se haragudjon meg de 16 évesen nem akarok csontkinövést a lábamra (nincs is szebb mint egy szééép nagy csontkinövés egy csinos hölgy lábán...) és szerintem pont attól izgalmas egy nő ha változatos. Ha minden nap én akarok lenni a legcsinibb, akkor azt megszokják. Viszont ha csak néha veszek fel miniszoknyát magassarkúval, azt mindig megjegyzik hogy milyen csinos... Na de ne térjünk el a tárgytól.
Ez után az eset után még többet gondolkodtam hogy mindenben a magassarkú. Filmekben a nőkön mindig a magassarkú van, divatbemutatókon is, de szerintem átestünk a ló túloldalára. Ezek a szupermagassarkúk, már csúnyák. Minap pont a velvet-en olvastam egy cikket erről a magassarkúzásról, és tényleg van egy két bűn ronda darab.
ezekben mi a szép?
Ráadásul az egyik kommentárnál szokásosan elszállt az agyam:
"kb 17éves korom óta csak olyan nővel vagyok hajlandó elmenni bárhova, akin magassarkú van. lapos talpa a patás állatoknak (tehén stb...) meg a férfiaknak van."
Komolyan mondom, az ilyenekre adnék rá egy egész napra csak egy 8cm-es, tűsarkút. Tud benne járni? Ki tudja bírni? Odafigyel-e a cipőre hogy nem teszi tönkre? Nem lépi le a sarkát? Szépen megy benne?
Hoppá.
Azért akadt itt egy pirospontos kommentáló is, aki már másik oldalról világítja meg nekünk a storyt.
Meglehetősen odavagyok a formás női lábakért, értem ezalatt a szép, ápolt lábfejet és lábujjakat.
Na, ezt rendesen tönkre lehet vágni magassarkúval, bütykök, bőrkeményedések és visszafordíthatatlan lábujjdeformációk lesz az ára.
Szerintem messze nem ér annyit a dolog, egy jó láb lapossarkúban is jó láb.
Úgy hogy kifejeztem a véleményem, remélem volt egy két elgondolkodtató dolog, vagy legalább a képek tetszettek. :)
Viszont minden apukának mondom: a legviccesebb élményem az első igazi tűsarkúm vétele volt a Leonardoban. Egy 12cm-es fekete tűsarkú cipőt néztem ki operába, és fel is vettem. Ilyen sarkam még úgy sem volt, mentem benne. Édesapám áll a boltban, megkérdezi:
- Biztos tudsz benne menni?
- Persze! - vágtam rá! Abban a pillanatban megbicsaklott a bokám és esdekeltem egy kicsit, végül semmi baj nem lett, csak majdnem orra estem. Azt a nézést még élek nem fogom elfelejteni, mikor kijelentettem, hogy nekem ez kell! :)
Azóta tudok benne rendesen menni. :)
