Nehéz dolga van a szülőknek. Ketten vannak, s a gyerek hol ellenük fordul, hol az egyikhez húz, a másikat nem szereti. Egy nevelőszülőnek, gyermekotthonban még nehezebb a dolga. Ha a gyermek már csecsemőként ott kezdi az életét, akkor számára az a környezet a természetes. Ha később kerül nevelőintézetbe, az olyan, mikor egy látó ember elveszti a látását. Ha valakit gyermekkorában kiszakítanak a családjából, s egy intézetbe adják, akkor kétszer akkora felelősség terheli a nevelőt, akire bízzák.
Nincsenek meg a jogai, amik egy szülőt megilletnek, viszont Ő indítja el a gyermeket az élete útján. Ő motiválja, ösztönzi, hogy tanuljon, s váljon hasznos tagjává a társadalomnak, tudjon érvényesülni.
Szólt nekem a Partos Gabi, hogy figyelj csak ide guga! Jönnek megint a motorosok, kieszeltek valamit, hogy üstben megfőzik, foglalkoznak kicsit a gyerekekkel, felülhetnek a motorra, hozzáérhetnek a kezükhöz, vállukhoz, átölelhetik a derekukat mögöttük ülve…
Persze, még jó hogy megyek.
Első alkalommal is nagyon felemelő érzés volt őket látni. Koncertet adtak a gyerekeknek (Alkonyzóna), akkor is főztek, akkor is törődtek, s akkor is emberi érzéseket csempésztek a gyermekotthonba. Kommersz szöveg, hogy a zord külső érző szívet takar, de igaz.
Elgondolkodtam rajta, hogy vajon a szakadár motorosok miért érzik kötelességüknek, hogy felkarolják ezeket a gyermekeket, s ha csak egy rövidke napra is, de éreztessék velük, hogy nincsenek elveszve?
Mert számkivetettek? Mert igaz emberek? Mert nem nyilatkozatokra, 1%-os felajánlásokra, és üres ígéretekre alapoznak?
Az, hogy önzetlenül felsorakoznak, jellemre vall, nem várnak viszonzást, nem feszengnek, nem képmutatóak, nem kétszínűek. Egyszerű emberek, akik motoroznak, kemény a lelkük, de csordultig a szívük, s megtalálták a helyet, ahová vihetik. Ezeknek a gyermekeknek a szó, amit nekik szánnak olyan, mint szomjazónak a hűs víz.
A gyermekek megjutalmazásával, érdemeik felsorolásával kezdődött a mulatság.
A nevelő hölgyek igyekeztek tárgyilagosan fogalmazni, kicsit rájuk pirítani, ügyelve, hogy ne vigyék túlzásba a dicséretet, de kihangsúlyozták, hogy milyen ügyesek. Főleg a nagyobbak, akik kiveszik a részüket a kicsik felügyeletéből. Egyensúlyoztak a szigor és a megengedés mezsgyéjén. Lehetőségükhöz mérten, s a gyermek érdeklődését figyelembe véve jutalmazták őket. Kicsiknek bármi, amire rácsodálkozhatnak, kis autó, színes ceruza, a lényeg, hogy valakitől kapjanak valamit, érezzék, hogy bizony nem felejtkeztek el róluk. Nagyoknak már azt is tudni kell, hogy melyik a kedvenc énekes, s hozzá egy cd lemez. Ellensúlyozni kell, még ha szerényen is, hogy nevelőintézetbe kerültek. Egy ölelés, biztatás, hogy csak így tovább, szorgalmasan, emberré fogtok válni, jó kezekben vagytok.
Aztán egyre türelmetlenebbek és követelődzők lettek. Rá lehet ülni a motorodra?
Ezt már tőlem kérdezték, csillogó szemmel vettek körbe, addig a nagyok az üstöt készítették elő. Muszáj volt megalapítanom a szakadár segédmotorosok tagozatát. Ha már motoros találkozó, én is motorral mentem, Yamaha robogó, nagyon népszerű lettem hirtelen.
Beálltam a marcona motorosok mögé, és hozzám is felülhettek. Foghatta a kormányt, húzhatta a gázt, izgatottak voltak, sűrűn hálálkodtak, s kérték, hogy ugye még felülhetek?
A motorok hangosak voltak, a hangjuk a földbe döngölt, káprázatos, a gyerekek sisteregtek, tapsikoltak, ugráltak, ellepték a motorosokat, mint a hangyák. Kapaszkodtak beléjük, hogy hadd menjek én, nem inkább én, én, én, engem tessék elvinni előbb, kezeiket nyújtogatták, mint az éhezők. Emberi érzésekre vágytak, törődésre, ölelésre, amit sosem kaptak meg. Egy barack a fejre, egy simogatás, biztatás, és a megengedés, hogy na gyere, csak gyere, pattanj a nyeregbe.
Ezek a motorosok nem tudják, hogy mit vállaltak. Mint a róka és a Kis Herceg, gyermekeket engedtek magukhoz közel, felelősséggel jár.
A gyerekek lelkesen felültek a motorosok mögé, egy rövid percig megtapasztalhatták, hogy milyen lehet apa derekát átkarolni, érezni a gondoskodást, a biztonságot, s aztán csere. Csalódottan szálltak le a motorról, azt hitték örökké tart, gyermetegen, esedezve kérlelték, hogy ugye mehetek még egy kört?
A motorosok megadóan bólintottak, hogy lehetne rájuk parancsolni, ellent mondani, fenyíteni őket, mint ha a sajátod lenne?
Láthatóan zavarban voltak, bőrnadrág, hangos chopper, másiknak gyorsasági, ujjak simítják végig a tankon a festményt. Keresik a pillantásod, ragaszkodnak, szeretnének tartozni hozzád, úgy szívják magukba a mosolyod, mint akik életet nyernek. Kihasználnak sürgetően, már kellemetlen, terhes, nem vagyok szokva, elszégyellem magam.
A semmiből bukkantak elő a nevelők, virágkoszorúnak, angyalnak, vidámnak, feledtetőnek öltözve. Arra a pár percre mindenki elfeledte a búját. A nevelők, akik napközben fegyelmeznek, szigorúak, most feloldották az áramkört, lekapcsolták a villanyt, képzelj el magadnak egy szebb jövőt, elmaszkíroztam magam. Amíg vidáman táncoltak, megpróbálták elhitetni, hogy ez az élet élhető és gondoktól mentes, hisz még gyerekek, van idejük a nyakukba venni, s elcipelni a világ problémáit.
A marcona legények beleadták szívüket, lelküket abba az üstbe. Tálalás után fölé hajolva, szürcsölve, hörbölve, nagyokat nyelve, rakoncátlanul. Friss kenyér az asztalon, kiharapva a közepe, gyűrött, zsíros szalvéta, tele gyomor, megelégedve, lenyugodva.
Mutogatják egymásnak az ajándékokat, terveznek, remélnek, túl sok terhet hordozva túlélnek.
Nehéz dolga van a nevelőknek.
Két szülő helyett állják a sarat, utasítanak, kérnek, fegyelmeznek. Ügyelve arra, hogy ne forduljon ellenük, ne fusson mellékvágányra az élete a gyermeknek.
Lk 18,17
Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba.
Megint az volt, hogy nem mertem megszólítani a motorosokat, álltam ott félszegen, vakartam az államat, kerestem a tekintetüket, próbáltam szóba állni velük.
Olyan ez, mint egy randevú, majd házasság, biztosra veszem, hogy még eljönnek a gyermekotthonba. Azt is, hogy a gyermekek, akik felnőnek, kirepülnek, nem fogják elfelejteni őket, lesz mire emlékezni, a szájukban a főztjük íze, ujjaik őrzik a bőrdzsekik tapintását.
Fülükben feldübörög a motorok hangja, szívükben megemlékeznek a motorosokról, ahogy esendően álltak körben, mikor mindenkit a nevén szólítottak, megdicsértek, kicsit megróttak, majd megtapsoltak, megjutalmaztak.
A filmet feltöltöttem a youtubra, de azonnal hang nélkül jelent meg (Styx: Come sail away).
Inkább töltsétek le a saját szerveremről.
50mb
[A II. kör] jobb egérgomb, cél mentése más néven :))
[A szakadár motorosoktól utólag is elnézést a megkésett publikációért.]
