Bevezető
Sziasztok.
Íme egy kis bevezető.
Lassan több mint egy éve jelen vagyok köztetek, és elég sok barátot, havert sikerült összeszednem. Akikkel folyamatosan tartom itt a kapcsolatot, tudják hogy mi az én álmom. A kamionozás. Az ég adta nekem azt hogy az édesapám kamionos lett, és ezáltal beletekinthetek a szakma mindennapjaiba. Tudni kell rólam, hogy 17 éves vagyok, de a fél életemet a kamionok anyósülésein töltöttem el. Ma holnap több mint 500.000km-ert utaztam a világban.
Akik figyelemmel kísérik a blogomat, azok tudják hogy 3 héttel ezelőtt hosszú útra indultam. Ezt szeretném megosztani veletek. Sajnos képekben nem lesz túl gazdag, de ígérem mindent megteszek. Mentségemre szolgáljon, én fényképeztem mint a gép, 1300 képet csináltam, azonban csak 200 maradt ép, mert amikor hazaérkezésünk után át szerettük volna tenni a képeket, a kártyaolvasó bedöglött, és elrontotta a képek nagy részét. Még mielőtt belekezdenék, szeretném megköszönni Keldor Papa-nak a fuvart, és remélem később is számíthatunk rá. Hát akkor nyomás.
Hirdetés
6 országot jártam be, keresztbe kasul, kivéve Dániát. Országok időrendben.: Magyarország, Szlovákia, Csehország, Németország, Dánia, Svédország -visszafelé- Svédország, Németország, Ausztria, vissza Németország, Ausztria, Magyarország.
Aki ismeri Moldova György : A pénz szaga című könyvét, az tudja miről beszélek akkor, amikor azt mondom hogy nem mindennapi életformában vesznek részt azok, akik benne vannak a szakmában.
Egy álmom töredéke vált valóra. Kamionos lettem, kamionosnak néztek, kamionosokkal főztem együtt *ezer kilométerre az otthontól. Lehet hülyének néztek emiatt, hogy ebben mit lehet szeretni, én ebben nőttel fel, ez az én életem.
*A képekre rákattintva az eredeti méretben jelennek meg.
Hát akkor kezdjük is el
-3. nap.: Várakozás.
Apu már előző nap hazaérkezett az Olasz-Francia körúról, és vártuk a telefonhívást, mikor indulunk, és egyáltalán hova. A koordinátor mondta, mondta hogy most aztán, de aztán. Nem lett belőle semmi, akár ugorhatunk is 3 napot, nem történt semmi, bevásároltunk, és indulásra készen álltunk.
0. nap.: Az indulás.
Csörög a telefon, nagy izgalommal futok érte. Látom: Waberer's. Jajj mondom megyünk. Apu felvette, és néma csönd lett a házban. Leteszi, felém fordul, és mondja: Pakolj, megyünk Svédországba!. Nem kellett kétszer mondani, 1 óra múlva el is indultunk Budapestre.
Ahogy odaértünk, felmentünk az OSC igazgatóságra bejelentkezni, ahol mondták hogy az autó még nem érkezett meg, és ugyanígy a félpótkocsi sem. A traktor már valahol a közelben volt, a szerelvény másik fele pedig éppen rakodás alatt, közölték hogy másfél óra körülbelül, és indulhatunk. Addig is elmentünk felvenni a valutacsomagot, ami jelen esetben 100 euróra tehető. Ezzel a pénzel nem kell elszámolni, ez a mi költőpénzünk. De ez nem ajándék, levonják a fizetésből. Nézelődtem egy kicsit, és sajnos rossz látvány tárult elém. Később a parkolóban megkérdeztem egy kollégától, mi történt vele, sajnos nem tudták.
Egy kis várakozás után be is toppan Laci, a traktor tulajdonosa és elvezetett a kocsihoz. A műhely felé indultunk és nagyon rövid időn belül szemem elé tárult a csoda. Daf XF 105.410. Gyönyörű szép jelenség volt, és messziről lehetett érezni az illatát.. Új illata volt, ugyanis 3 hónapos járgány, szinte még friss, meleg. A felső ágyról (amit két és fél hétig uraltam) még én szedtem le a fóliát. Bal oldalt: Keldor Papa, Középen: Apám, Jobbra: LAS-572.
Átvettük a papírokat, fuvarozási utasítást, valutacsomagot. Elpakoltunk az autóban, és elindultunk Motala felé.
Elindultunk a szlovák határ felé.
5 napunk volt Motala-ba érni, ez rengeteg idő 1800km-re. Többen mondták a cégnél hogy ráérünk hétfőn elindulni a szerdai lerakóra. Ha nem tudná valaki hol van Motala:
A gyengém a naplementés kamionos képek.
Mivel nem siettünk, az első éjszakát a szlovák-cseh határon töltöttük el. Megörökítettem az első vacsorát is.. :)
1. nap.: Szlovák-Cseh határtól Prágáig.
A helység neve Kuty volt, és már itt megtapasztalhattam hogy az nem Magyarország. Ahogy felkeltünk, egy Iráni kamionos megterített, kávéval és teával kínált. Elfogadtuk, hiszen már elötte mondták hogy ezektől a népektől mindent el kell fogadni, maximum ha nem látják akkor kiönteni. Megkóstoltam a teát, hát gyerekek.. Embertelen finom volt, nagyon erős tea íze. Utána megkínált Bachlava-val (vagy mivel..iráni kenyér..) és egy furcsa, de finom lekvárral. Egész délelőtt együtt voltunk, beszélgettünk angolul. Kérdeztem tőle hogy eszik a disznóhúst, azt mondta igen. Furcsa ember volt, egy kicsit úgy tartottam is tőle, de aztán a végére egész normálisnak tűnt.. A cseheknél 1 óráig van kamion stop, és elindultunk. Az volt a terv hogy átütjük Prágát, ami hál istennek sikerült is. Jobbra áll a képen az iráni Volvo.
Sajnos innentől a képek törlődtek, a következő képek már Svédországban vannak.
Ahogy átmentünk Prágán, utána egy 20 kilométerre megálltunk egy ARAL kútnál. WC, minden volt. A zuhanyzó nagyon kulturált volt, és jó magyar módjára próbáltam is átverni a kutast. Adtam neki két eurót hogy engedje meg hogy lezuhanyozzunk, addig apám kint várt a kocsinál. Azt gondoltam, majd egy fürdés áráért ketten lefürdünk. Hát nem jött be, ugyanis a kutas pont akkor dobta ki a szemetet hátul, és észrevette hogy ketten mentünk be a fürdőbe.. Lebuktunk.. :) Na mind1..
Lefürödtem, és mentem olvasni. A GPS-en lévő 4db CSI részt már megnéztem, nem volt dolog. Jót vacsoráztunk, és elvonultunk. Szerencsére több magyar is volt még itt és sokat segítettek. Ezúton is szeretnék külön köszönetet mondani Horváth Denise-nek a sok segítségért, és a Toll Collect-t használati utasításért. Összeségében jó hétvége volt, emlékezetes. Nagyon sokat nevettünk és ittunk.. Volt ott egy nem Waberer's-es, de magyar kamionsofőr. Az tudott folyékonyan németül, és mondta hogy ő bevallja töredelmesen, nem szokott magával hozni ételt, de 1literes Jagermeisterrel be tud szállni. Elfogadtunk az ajánlatot, ő jól járt mert a csapattal vacsorázott, mi jól jártunk mert volt 1 liter jégerünk..:D Aznap úgy volt, hogy a szomszéd kamionban fogunk dvd-zni, azonban nem jött össze mert behalt a laptop, semmilyen dvd-t nem volt hajlandó lejátszani.. Kár érte, film híján elmentünk lefeküdni.
2. nap.: A prágai hétvége
Úgy dél körül volt amikor felkeltünk. Denise kocsija még mindig csukva volt, el volt függönyözve. Röhögtünk is rajta egy páran hogy milyen sokáig tud aludni. Reggeliztunk, és úgy fél 2 fele előjött ő is. Kiderült hogy 4 óráig játszott a laptopon..:D Úgy napközben nem történt semmi, de délután kiültünk a padokra a benzinkút elé. 2 pad volt, 2 asztallal. Amikor odamentünk, már akkor ott ült két cseh kamionos, mind a kettő eléggé illuminált állapotban már. Lassan összebarátkoztunk, és szóba jött a magyar, és a cseh fizetés. Azt mondta a pali, hogy ő 2000eurót keres kint sofőrként. Hát nem hitte el senki, erre hozta a fizetési papírját. Bebizonyosodott, hogy ő ugyan nem keres 2000-ret, a papíron "csak" 940euró szerepelt. Utána pedig játszotta a pénzes bácsit, mindent ő fizetett. A délután alatt elfogyott vagy 50 sör, mindet ő állta. Sőt! Volt egy olyan pillanata is, amikor a kezembe nyomta a pénzel teli pénztárcáját, hogy hozzak sört.. Na szép volt.. Aznap este korán lefekvés volt, másnap korán reggel indulás volt Sassnitz irányába.
3. nap.: Irány Sassnitz!.
Éjjeli 3:45-kor szólt az ébresztő. Alig tudtam lemászni az ágyról, de már indultunk is. Berlin-t céloztuk meg az első vezetési idővel, amit szerencsére tartani is tudtunk. Út közben csodálatos helyeken jártunk, pl 6 órakor egy csodálatos folyópart mentén vezetett az út. Gyönyörű képek születtek, de sajnos az összes az enyészeté lett. 9 óra körül egy alagútba érkeztünk már a hegyekben, aminek a közepén van a határ.. Csupán két tábla: Bundesrepublik Deutschland, és egy Uniós.. Ezzel átléptem életem során másodszorra a német határt.. Kifejezetten nagy élmény volt.
Drezden felé mentünk, amikor denise dudált, kiment a jobbos sávba, majd elköszönt. Sajnáltam egy kicsit, jó fej gyerek. Délután 5 óra körül Sassnitz-ba értünk, ami azért már igen északon van Németországban.
4. nap.: Trelleborg-tól Motala-ig.
Irány Svédország!
Ahogy odaértünk a kikötőbe, ment is a Cason Hirot-on a koordinátor felé a hívás, hogy megérkeztünk a komphoz. Meglepődött, majd foglalta is a jegyet. Meglepődtem, 300euró egy kamionos jegy. Ez magában foglalja a kamion helyét is. Nekem csak 16 volt.. :P De a felnőtt jegy árában benne van a kabin, étkezés, és egy 10%-os engedményre feljogosító jegy is, amit a hajó területén az áruházakba el lehet vásárolni. Felkecmeregtünk a hajóra, elég nagy hely volt, egész vonatokat toltak be a gyomrába. Gyönyörű szép ladik volt, rengetek fényképet csináltam róla is. Trelleborg Scandlines volt a neve. Nagyon sokat ehettél, ihattál ingyen, és a kabin és szép tiszta volt. Körülbelül 4 órát utaztunk, amíg ki nem kötött a hajó Trelleborg-ban. Hatalmas élmény volt megpillantani az első svéd várost. Gyönyörű volt, ki volt világítva. Mivel ez már erősen éjszaka volt, fáradtak voltunk az úttól is, és az élményektől is. Az első úgynevezett ketrecben megálltunk éjszakára. Beszélgettünk, beszélgettünk, mindenki nagyokat ásítozott, és valakinek eszébe jutott hogy megkérdezze mennyi az idő. Ránéztem az órámra, 3/4 12.. OOooh! Gyerekek! Nappali világosság volt, ezért nem tűnt fel senkinek hogy éjszaka van! Furcsa érzés volt.. Hát mindenki el is ment lefeküdni.
Aki még nem járt Svédországban: Gyerekek! Gyönyörű ország, kedvesek, vidám mindenki (már akikkel találkoztam.. alig vannak az utcákon. Trelleborg főtere be van ültetve pálmafákkal, egy csikk sem volt eldobva, és vigyáznak is hogy ne legyen. Sétáltunk az említett főúton, és ment körbe a szemetes kocsi, és szedte fel a pálmaleveleket, elhullott ágakat.. Egész más világ.
Egy kép az északi tengerről, és Trelleborg-ról (ezek újra saját képek)
Ami egyből feltűnt svédbe, azok a hatalmas járműszerelvények voltak. Én nem tudom mennyi a leghosszabb engedélyezett hosszúság a kamionoknál náluk, de voltak embertelen hosszúak is. Sajnos nem tudtam megkérdezni tőlük hogy hány méteresek, de ahogy hazaértünk, egy pár kolléga mondta hogy szoktak szaladgálni 40 méterekkel is.
Ami másodjára tűnt fel, az az hogy volt valami festékanyag az autópályák útburkolatában. Aki nem veszi észre, az színvak. :P
Motala-ban nagyon hamar leszedtek, és onnan átmentünk Skapaforksverken-be, a gyárnak a pontos nevére emlékszem, Rexcell volt. Ahogy megérkeztünk, az autót leállítottuk, én elindultam a körütamra, azaz hogy megkérdeztem hogy fogunk rakodni, ma megraknak e még, és hogy kell e valakinek Vodka. Ala Vodka. A svédeknél tilos alhokolt árulni, és ha van is valahol, a legnagyobb megengedett %2.8. Meglepődtem, mert a boltokban tényleg nem lehetett látni alkoholt, furcsa volt a magyar szemnek. Még a német oldalon a komp előtt, mondták a tapasztalt sofőrök, hogy a hajón vásároljunk pár karton sört, vagy vodkát mert a kinti emberek szeretnek inni. Vettünk is két darab 1 literes Nord Vodka-t. (mért nem talál róla a google képet?!) Körütam félig sikeres volt, megtudtam hogy másnap reggel fogunk rakodni a velünk szemben helyezkedő Tor-on. Nemsokára befutott Robi, egy magyar Waberer's-es, akit 1 óra beszélgetés után elneveztem Fábri-nak, mert a mozgása, beszéde, minden olyan volt mint a híres showman-nek. Már megérkezése pillanatában mondta, hogy még norvégiában megelőzött egy Tandemes párt, akik ugyan ide fognak jönni pakolni. Igaza lett, másfél óra múlva ők is befutottak. Egy igen dekoratív fiatal leányzó, és egy elég debil kinézetű uriember lépett ki a fülkéből. Meglepődtünk mindannyian, és kiderült hogy a leányzó nem feleség, nem barátnő, hanem sofőr. Tanuló járat volt. Aznap este jó sokat nevettünk, és Gabi a kamionos csaj sütött nekünk fánkot..
7. nap.: Skapaforksverken-től Sassnitz-ig.
Másnap reggel korán kelés volt, álltunk rá a rampára. Felvettünk 24 tonna pelenka alapanyagot, és elindultunk 3-an délnek az északi tenger felé. Utunk ezen része nem mondhatom hogy unalmas volt, csodálatos helyeken mentünk keresztül. Svédország nagyon gazdag, szép ország. A falukban, városokban a házak előtt körülbelül 40cm-es jelképes kerítések vannak, és még a legnagyobb tisztáson is le van nyírva a fű. 17:00-ra Port of Trelleborg-ba értünk, ahol sikeresen elkönyveltük magunkba, hogy a 17:45-össel átmehetünk Sassnitz (D)-be. Apám be is ment bejelentkezni, én meg elbújtam, mert rájöttünk hogy teljesen értelmetlen jegyet venni a kompra nekem, mert kutya se nézi. Egy óra múlva már a hajó étkezőjében voltunk, ahol elfogyasztottuk az ingyen vacsorát. Annyit szedsz amennyit akarsz, és annyiszor amennyiszer akarsz. Svédországhoz hozzátenném még, hogy körülbelül 5 márka képviselteti magát az országban járművek terén. Ha mész a pályán, nem látni mást (ha egyáltalán látsz valamit is.) csak Scania-t, Volvo-t, Saab-ot, Audi-t, és régi amerikai autókat.. (cadilacc, etc..)
A hajó ezen része félelmetesebb volt mint amikor idefelé jöttünk, mert a kabinunk tengerszint alatt helyezkedett el, és ha lefeküdtél az ágyra, hallani lehetett hogy a hullámok jóval feletted vágódnak a hajó oldalához. A kabin maga nagyon szép volt, rendezett, tiszta.
A hajó késett egy kicsit, 22:45-re értük el Sassnitz-ot, ahol nem csináltunk semmit, kiálltunk még a kikötőn belül. Akkor már 6-an voltunk magyarok, beszélgettünk még a kocsi végénél, és elmentünk lefeküdni.
8. nap.: Sassnitz-tól Bramsche-ig Hamburgon keresztül..
Most is korán kellett kelni, itt már egy kicsit szorított az idő. Fábri ment elől Stralsund-ig. Ahogy átmentünk a hídon, letértünk az útról, mert meg kellett venni a Toll Collect-et. Megint megmutatták hogy kell, és elgondolkoztam rajta hogy miért ilyen bonyolult a német autópálya rendszer.. Mért nem lehet simán venni matricát.. Na mind1. A nap esemény nélküli volt, rendben odaértünk a lerakóra, és aznap még le is szedték a pelenkát. Scharell, a következő állomás 60km-re volt, elmentünk a cég elé. Ez egy pénteki nap volt, neki kellett állni parkolót keresni a hétvégére. Hát ez nagyon nem jött össze, kocsikáztunk 100km-ert, de nem volt egy normális parkoló ahol megállhattunk volna. A végére ugyan oda lyukadtunk ki ahonnan elindultunk. Feltűnt már az elején, hogy nagyon sok a házak előtt a lengyel rendszámú autó. Mivel vizünk nem volt, keresni kellett. A közeli ház udvarán megláttunk egy műanyag hordóban vizet, kiokoskodtuk hogy ha felkel a tulaj, megkérdezem használhatjuk e a hétvégén. Két három óra múlva láttam is a mozgolódást, és rá is vetettem magam. Megkérdeztem használható ez víz, rávágta hogy nem. Meglepődtem, erre megfogta az üvegeimet, és behívott a házba. Megmutatta hol a mosdó, mondtam neki hogy nem akarunk zavarni, de kamionosok vagyunk.. Erre: Áááá! LKW! Kiment az ajtón, megnézte a rendszámunkat, és megint: Áááá!! Ungaaarn! Ungarn poland 2 good friend.... Azzal elővette a hűtőből a vodkát, és hívogatott hogy mennyünk inni. Mentünk is. Ittunk 2 kört, megköszötük a vendéglátást, és kimentünk. Jött utánunk, és mutatta a csengőt, hogyha bármiben tud segíteni, szóljunk, nem probléma.
9. nap.: A schareli hétvége vasárnapja.
Főztünk, aludtunk, főztünk, aludtunk.. Aztán felkeltünk, megéheztünk, főztünk, ettünk. Az evésbe elfáradtunk, és lefeküdtünk. Másnap reggel indultunk Matrei-be.
10. nap.: Scharel-től Matrei-ig.
Nagyon hamar felrakták a 64 darab kazántestet, és elindultunk az olasz határ irányába. Az Alpok csodálatos..(bocsi hogy ilyen sokszor mondom ezt a szót, de nem tudok mást kitalálni :)) Elmentünk Zugspitze lábánál, és még sok hegyen keresztül. Átmentünk egy 8 kilóméter hosszú alagúton is, aminek az úthasználati díja 80euró volt. Erről is rengetek kép készült :(
Az út hátralévő részében történt:
Matrei-ből átmentünk Salzburg-ba, egy nagyon nagy céghez, ahol felrakodtunk 24 tonna bútorlapot. Újra átmentünk Németországon, és Frankfurt A.M-alatt álltunk meg, és pakoltak le. Ugyanott megrakodtak, és elhoztunk Bécsbe 24 tonna márvány lapot. Egész bementünk Bécsbe, a belvárosba. Néztek is furcsán az emberek. Bécs mellett kellett még hétvégézni, és alatta a magyar határtól 20km-re hétvégéztünk egyet. Sehol nem volt egy lélek sem, bevallom, az kicsit unalmas volt. Egész nap aludtunk, főztünk. Hétfő reggel 6-kor megrakodtak minket LIDL-es csomagolóanyaggal, (papírszeméttel), és azt elhoztuk a Dunaújvárosi Papírgyárba. Szerencsésen, incidens nélkül értünk haza hála istennek. Hosszú út volt, fárasztó volt, de örök élmény.
Szeretnék elnézést kérni hogy a vége kép nélküli, én sajnálom a legjobban. Így nem olyan könnyű elképzelni az egészet, de hátha sikerül.
Az út örök emlék marad, és ha tehetitek, ti is menjetek el az ismerőseitekkel, komolyan mondom nem fogjátok megbánni.
Ha tetszett az írás, kérlek jelezd, nem kevés idő volt benne ettől függetlenül is. :) Köszönöm hogy végigolvastátok :)
Kiegészítés:
Szerencsére találtam egy videót arról a ladikról amivel Svédországból visszamentünk Németországba, így látjátok mekkora is volt :) Youtube Link
