USS Longbow: csillaghajó papírból

  • (f)
  • (p)
Bemutató – Írta: | 2019-02-19 05:00

Nagyjából 13 évvel az első vázlat és 11 évvel az építkezés kezdete után befejezettnek tekintem a makettemet.

Kulcsszavak: . Star TrekmakettpapírmakettmodellLongbow

[ Új teszt ]

A végeredmény

Bő 10 éves folyamat végére értem az elmúlt hetekben. Nagyjából 13 évvel az első vázlat és 11 évvel az építkezés kezdete után eljött az a pont, hogy befejezettnek tekintem a saját tervezésű, a Star Trek univerzumában elképzelt csillaghajó makettemet, a USS Longbow-t. Lassan 5 éve már, hogy írtam róla egy keveset, ideje volt befejeznem végre.

Voltak persze hosszú évek, amíg méltatlanul, félkészen porosodott a makett otthon a szekrény tetején, de az elmúlt két évben összekaptam magam. A kész makett olyan-amilyen, de az eltelt időre tekintettel gondoltam, megadom a módját a befejezésnek egy cikkel és normális fotókkal. Kérlek, nézzétek meg a végeredményt:

Igyekszem nem szaporítani a szót, kezdjük rögtön az összefoglalóval. Ezután 9,999-es fokozatra kapcsolunk, és a következő oldalakon haladjunk tovább a mély űr felé a Star Trek-rajongók, a kitartó érdeklődők és természetesen minden más idelátogató szórakoztatása érdekében. Remélem, mindenkinek szerzek néhány jó percet.


Csak pár vonal valamikor a 2004 és 2006 közötti időszakból...

Még bőven gimnazista voltam, amikor megrajzoltam az első vázlatot, és hamar eldöntöttem, hogy megépítem. Akkor már a harmadik saját csillaghajó makettemnek ígérkezett és bár a második még azóta sem készült el (már rajta vagyok az ügyön), a Longbow-t minél látványosabbnak és nagyobbnak szerettem volna elkészíteni.

A kezdetekben még nem sok tervhez jutottam hozzá, ezért saját ötletet akartam megvalósítani. Az alapanyagokat tekintve pedig elsősorban a papírra esett a választásom, annak minden előnyével és hátrányával együtt. A belső szerkezet végül nagyrészt balsafából készült, de a külsőt egyértelműen a papír határozza meg.


A második, véglegesnek tekintett tervrajz

Az egyszerű számolás érdekében szép kerek, 1:2000-es méretarányban készültek a tervek egy A4-es papíron. Maga a makett 1:500-as méretarányban épült, így az „eredetihez” viszonyítva egészen látványos, 104,5 cm hosszú lett. Ez a méret már elegendő részlet kidolgozására ad lehetőséget, ha az embernek van egy kis fantáziája, kézügyessége és főleg türelme.

A koncepcióhoz az évek során tartottam magam, így az otthoni 3D nyomtatás és lézervágás korában talán kezdetlegesnek hat az eredmény, de nem bánom, ennek így kell lennie!

A hajó szerkezetének építéséről annak idején nem készültek fényképek, de egyrészt a régi cikkben is van pár, és most ide is betettem egy utólag renderelt képet. Az alulnézeti képet ide kattintva nézhetitek meg. Ezeken a 3D modelleken a legfontosabb (belső) alkatrészek láthatók. Az apróbb merevítéseket elhagytam, de a valóságban azért van bőven.


Ebben az állapotában még nekem is ködös elképzeléseim voltak a folytatásról, nem hogy másoknak...

A legelső (telefonos) képem 2007 őszéből borzalmas minőségű, ezért egy későbbi, ám sajnos ugyanazt az állapotot mutató és fent látható 2009-es fényképpel folytatom a cikket. Ez az állapot a gyakorlatban további bő 4 évig alig változott.

A múló évek során egy-egy apró részt beburkoltam, de aktívan nem foglalkoztam az üggyel. Először például a főhangár bejárata készült el egy 2010.11.02-án készült kép alapján (és a hajtóművek alsó burkolatának egy része). A fehér karton már megsárgult azóta, de mégis inkább meghagytam az eredeti formájában. Ezután került fel a hajó gerincére is a burkolat, majd a hajtómű pilonok felső részére is.

Végül csak 2016 szeptemberében gyorsultak fel az érdemi munkálatok. Abban az évben egészen sok időt tudtam a papírmakettezésre szánni és az adott új lendületet, lelkesedést a Longbow végleges befejezéséhez is. A végleges befejezés pedig a gyakorlatban a hajó felöltöztetését jelentette.

A hajó szinte egészét ugyanazzal a fényes, fémes hatású kartonnal burkoltam. Az évek során az és néhány más szürke felület is fokozatosan mattult, kifakult. Ennek a természetes és esetenként szerencsés öregedésnek lett az eredménye a sok eltérő színárnyalat, amit remélhetőleg a JPEG-tömörítés sem tüntetett el teljesen a fotókról.

Ha pedig már fotózás, igyekeztem megadni a módját befejezésnek. Gyuri kollégám és párja segített ki profi technikájukkal. A makett méretei, színe és a rögtönzött házi "stúdiónk" adta lehetőségek nem könnyítették meg a dolgukat, de helytálltak. A munkájukat ezúton is köszönöm nekik! (Gyuri képein a saját vízjel mellett KGY megjelölést használok még. Különböző mértékű vágáson kívül más módosítást nem végeztem.)

A fotózáshoz egy érdekesség: Az építés közben készült képek többségét különös véletlen folytán éveken keresztül végigkíséri ugyan az a sötétszürke pléd a háttérben.

De nézzük meg a következő oldalakon, hogyan öltözött fel és lett kisminkelve a csillaghajónk.

Hogyan öltöztessünk papírba egy csillaghajót?

A karton és balsafa vázra balsafa burkolatot tettem. Akkoriban nem volt tapasztalatom a balsa utókezelésével (ma sincs több), így jobb híján asztalos szórógittel fújtam le, hogy tartósítsam a felületet. Sokkal keményebb ugyan nem lett az anyag, de mégis keletkezett egy védőréteg, ami a puha balsafát védte az évek során.

Az ilyen nagy felületek festéséhez ugyancsak a tapasztalat híján nem fogtam hozzá és éreztem, hogy a szórógitt sem lenne hozzá megfelelő alap. Ez is segített kitartani a papír mellett.

A végleges burkolat kialakítását a hajó felső részén kezdtem, aminek fontos részei az ablakok is. A hajó méreteit ugyanis a legjobban a sok apró ablak érzékeltetné, de sajnos saját magammal kerültem ellentmondásba, amit már nem tudok utólag javítani.

Egy-egy fedélzetre 4 méteres bruttó magasságot számoltam, így a belső tér is egészen tágas lehet, de a hajó szerkezetének és egyéb műszaki egységeinek is elegendő hely marad.

A nagyrészt függőleges falfelületeken egészen kicsi, 1*1,5 méteres ablakokkal számoltam. A „parancsnoki szekció” felső részén, ahol igencsak laposan emelkedik a burkolat, ott a Galaxy osztályhoz hasonlóan nagy (nagyobb) ablakokat képzeltem el a kabinokra, amelyek majdnem a kabin teljes magasságában végig húzódnak.

A makett 1:500-as méretaránya, a lapos burkolat és az egy-egy fedélzetre jutó nettó 3 méter belmagasságból kiindulva az első elképzelésem szerint 1 cm-es (2*10 mm-es), a valóságban 1*5 méteres ablakok kerültek volna a kabinokra a parancsnoki szekción. A hajó elülső, laposabb részén így gyakorlatilag a kabin teljes magasságban ki lehetett volna látni.

Már az első burkolati elemből kivágva az ablakokat, láttam, hogy túl nagyok lesznek, így csökkentettem 8 mm-re a magasságát. Morogtam is bőszen, amikor mérhettem újra és vághattam ki az új darabot, mert elég pepecselős munka volt.

Utólag már látom, hogy az arányok miatt még kisebb, 6-7 mm lett volna az ideális ablakméret, mint azt a kissé meredekebb területeken használtam is. Talán szerencsésebb lett volna egységesen kicsi, a végleges négyféle helyett csak kétféle ablakméret.


Azték minta helyett pókháló

Más hatást érhettem volna el azzal is, ha a 4 méter helyett kevesebbet számolok egy fedélzet bruttó magasságára. Akkor talán még egy szintet be tudtam volna préselni a parancsnoki szekcióba, így a több és kisebb ablakok tovább növelték volna a hajó látszólagos méreteit.

Az összesen 511 darab ablakot ki kellett vágnom fényes kartonból. Hogy ne az összefirkált hajótest maradjon a lyukas papír alatt, hagyományos 80 grammos fehér fénymásolópapírt ragasztottam mögé. Ezzel nagyjából olyan hatást értem el, mintha az ablakhoz tartozó helyiségben világítana a lámpa. Gondolkoztam rajta, hogy legyenek-e sötét kabinok/ablakok, de végül látványosabbnak tartottam, ha marad minden "kivilágítva". Nagy álmom, hogy egyszer legyen egy saját belső világítással megépített makettem is.

Alsó fedélzetek


A hajó orra alulról, a kék papír maradványával.

A szórógittnek meg is lett az eredménye…

Tetszik az Excelsior osztályú hajókon használt kék festés (itt látványosabb), ebből kiindulva egy gyenge pillanatomban úgy döntöttem, hogy a Longbow-n is lesz kék felület. Szerencsére nem voltam elég bátor, ezért először csak a hajóorr alsó részére ragasztottam fel a kék papírt. A hetek/hónapok során azonban elszállt az ihlet, másrészt csúnya lett a ragasztás és hullámos lett a kék papír, amit nem tudtam már javítani.


Meghámozva

A parancsnoki szekció alsó, lapos felületére az ezüst burkolat felragasztása előtt ezért le kellett szednem az elrontott kék réteget. A parancsnoki szekció alja, tulajdonképpen az egész hajó sziluettjét adó alaplap kartonból van és nem balsából. A fehér karton matt oldala van belülről, a fényes oldala, a "színe" kívülről. Ezzel a fényes oldallal igen szoros kapcsolatot alkotott a szórógitt, cserébe ez a páros meglepően könnyen elvált a karton anyagától. Jöhetett a hámozás...

Az alsó "gépház szekcióval" meggyűlt a bajom. Maradjunk abban, hogy amikor megálmodtam a hajótörzs alsó felének formáját, még nem gondolkoztam előre, hogyan is fogom azt megépíteni. A balsa rugalmassága, a csiszolópapír és a szórógitt végül részben kisegített. A változó görbületű felületet azonban utólag papírral beburkolni elég sok gondot okozott. Ezen a képen látható egy jó példa. Sikerült végül, de az egyszerűbb megoldás miatt vannak hiányosságai.

Talapzat:
A hajótörzs alsó felének (gépház szekció) formájából adódóan nem lehet csak úgy elegánsan letenni a hajót az asztalra, polcra, bárhová, mert elborul. Na jó, az építés során egy törölközővel letakart ruhaszárító kifejezetten praktikus alap volt, de ez a kész makett esetén már nem lett volna elegáns.

Már a történet elején, a belső szerkezet építésekor megszületett az elképzelés az állványra való rögzítéshez. A hajó alsó felébe kettő, nagyjából 3 mm belső átmérőjű szénszálas csövet ragasztottam be. Az elképzelések szerint az állványba épített két fémrúdra fogom a csövek segítségével ráhúzni a hajót.


Van itt minden: a talapzathoz való csövek, alsó hangár bejárata és torpedóvető tranzisztorok

A csövek részben teherviselő szerepet játszanak, részben a makett rögzítését látják el. Így egy nagyon apró csatlakozási pont is elegendő, ami nem zavarja a végeredményt, teret engedve a makett formáinak. Szerencsés véletlen, hogy minden előzetes számítás nélkül a hajó geometriai közepe majdnem egybeesik a valós tömegközépponttal.


A kevesebb néha több. Szívem szerint meghagytam volna csak a két pálcát, de önmagukban gyengék voltak.

Az állvány anyagán sokat gondolkoztam, felvetődött a plexi is, ám a fémrudakat nem tudtam volna elegánsan rögzíteni benne. Az egyik munka utáni bevásárláskor az áruház háztartási osztályán bambulva megláttam egy vágódeszkát… Tökéletes! Majdnem A4-es méret, elegendően vastag és nehéz, azonnal tudtam, hogy stabil alapot biztosít.

A vágódeszkába kézi fúróval fúrtam meg a két lyukat a fémpálcáknak. Akadt volna állványos fúró is, de miért is könnyíteném meg a saját dolgom? Meg is lett az eredménye az ügyetlenkedésnek. Valami totális véletlen folytán pont annyira lettek ferdék a lyukak és így a fémrudak is, hogy még gusztusosan ferdén áll az egész hajó. Mondjon akárki akármit, szebb, mintha teljesen vízszintesen állna.

Önmagában a két rézpálca sajnos nem volt elég merev. A hosszú hajó és nagy erőkar miatt könnyen csavarodott a függőleges tengelye körül, így kaptak maguk köré egy papír oszlopocskát. Már bánom, hogy túlbonyolítottam az oszlop formáját, mert egyszerűen ronda lett, de legalább stabil. Az első réteg burkolat sajnos nem lett szép, így ment rá egy második. Ekkor viszont az élek illesztése lett csúnya. Mivel a vágódeszka nem volt elég elegáns egy lakkozáshoz, vagy pácoláshoz, így a festés mellett döntöttem.

A festést megelőzően mestertapasszal kentem le az oszlopot is, és igyekeztem minél egyenletesebbre csiszolni. Nem lett tökéletes, de már türelmetlen voltam, így lett végül lefújva. Először csak az oszlop kapott 4 réteget, aztán a deszka is. Végül a csúnya maszkolás miatt még két rétegben "összefújtam" a kettőt, bár ez már nem javított a helyzeten.

A lényeg a részletekben van

Az 1:500-as méretarány és az ~1 méteres hosszúság sok részlet kidolgozására adna lehetőséget, de a papír burkolat miatt ennek egy részéről le kellett mondanom.

Szinte bármilyen űrhajós sci-fit nézünk, az űrhajók tele vannak mindenféle apró kiálló antennával, egyenetlen felületű burkolattal, apró szerkezetekkel, amitől sokkal aprólékosabbnak, részletesebbnek és valóságosabbnak tűnik a makett. Ez a "részletezés" angolul a greeble. Ehhez kapcsolódóan annyi kulisszatitkot elárulok, hogy eredetileg sokkal letisztultabbnak terveztem a hajó kinézetét.

Sajnos sok részletet éppen azért kellett felragasztanom, mert véletlenül megkarcoltam a papírt, vagy túl nagy rés maradt az illesztéskor, vagy festékkel/tollal összekentem a papírt. Visszabontani sok esetben már nehézkes lett volna, így nem tudtam más módon javítani a felületet, csak eltakarni.

Az utolsó hetekben éppen ez nehezítette meg a dolgom. Kellettek a részletek, hogy "valóságosabb" legyen a hajó, hogy elfedjem a hibákat, és meglegyenek a "kötelező" Star Trek-es elemek is. Ide még egy vonal, oda egy papírdarab, amoda meg két pötty. Szépen lassan azonban átlendültem abba az állapotba, hogy talán már rontottam az összképen. Ekkor döntöttem úgy, hogy nincs értelme tovább húzni, befejeztem a hajót.

De következzenek most a tudatosan tervezett részletek:

Mentőkabinok:
A sok-sok ablakról már írtam pár sort az előző oldalon, de kezdjük a sort egy másik látványos elemmel, amiből sokat felhasználhatok: a mentőhajók.


Mentőkabinok és a vonalzó

Az ötletet egyértelműen a Sovereign osztályon látható hatszögű forma adta. (kép és még egy kép). Egyszerű, de a sok apró kiegészítő sokat javít a hajó részletességén. Lekicsinyítve az eredeti 15 személyes csónakokat, végleges méretek alapján 6 férőhelyet számoltam kabinonként.

A hajó teljes legénysége ugyan nem éri el ezt, de legalább 300 fős kapacitást számoltam a mentőhajókra (plusz a kompok), végül 56 darabot használtam fel belőlük. GIMP-pel megrajzoltam a formát, majd 70 darabot nyomtattam, ha elrontanám a kivágást, vagy meggondolom magam a felhasznált mennyiséget illetően. (Amúgy nem volt annyira pepecselős munka kivágni őket, gyorsabban végeztem, mint reméltem.)


Alakulnak a részletek

Anyagában színezett egyszerű kartonra nyomtattam a mentőhajókat az irodai lézernyomtatóval, normál beállításokkal. A vékony vonalak miatt sajnos néhol pöttyös lett, de nem nyomtattam már újat. A papír kicsit vastagabb, hogy a burkolatból jobban kiemelkedjenek a kabinok. Fene se tudja, talán 160 gramm környéki, bármelyik papírboltban megtalálható átlagos típus. A mentőhajók és ablakok együtt már egészen feldobják az összképet.

Feliratok, matricák:

A papírburkolat alapján adná magát az egyértelmű ötlet, hogy a feliratokat és a sok részletet egyszerűen nyomtassam a közvetlenül a burkolatra. Ez azonban sajnos nem ilyen egyszerű.

Amikor ötödjére vágom le a tized milliméteres csíkot, hogy minél pontosabban illeszkedjen egymáshoz két burkolatdarab, majd a hatodik pontosítás után megszalad a penge és belevágok a papírba, na úgy nehéz előre pozicionálni egy feliratot. A sok-sok apró pontosítástól egyszerűen elcsúszna az előre nyomtatott felirat.

Gyakorlatilag egy megoldás maradt a végére, a hagyományos maketteknél is alkalmazott vizes matricák használata. Kockázatos, de más választásom nem volt. A vizes matricákat akár otthon is el lehet készíteni megfelelő felszerelés és anyag segítségével, de egyértelműen nem akartam belefogni a kísérletezgetésbe.

Keresgéltem ugyan, de ettől függetlenül teljesen véletlenül futottam bele a Vasútmodell Centrumnál a vizes matrica nyomtatás lehetőségébe. Nem a reklám helye, de tényleg.


Először tesztelni kellett, hogy ragad a kezeletlen papíron a matrica

A matricákat is GIMP-pel rajzoltam meg, mert több elemet amúgy is más hajók tervei alapján kellett kidolgoznom/átvennem. Az autentikus feliratokhoz megfelelő betűtípus is kellett.

A hajó tetején és alján lévő regisztrációs számot a Starfleet Bold Extended BT font készlettel állítottam össze. Két színnel, két réteggel kellett játszanom. A hajó nevét alkotó nagy feliratot és az egyéb, apróbb feliratokat már a Microgramma Trek Extended készlet alkotja. Ez a kettő már elegendő.


Először nem ment egyszerűen, aztán belejöttem

Tavasszal már csináltattam egy garnitúra matricát (reméltem, hogy hamarabb lesz rájuk szükség), de én sem voltam egyértelmű a megrendeléskor, így a végén fele méretben kaptam meg őket. Sebaj, tesztelésre jól jött a plusz anyag, amit a fenti képen láthattok. A számozás a vízben való áztatás idejét jelöli. A tapasztalataim alapján 50-53 másodperc áztatás után voltak jól kezelhető az anyag.

Sajnos így sem volt egyszerű a helyzet, mert a teszteléshez gyakorlatilag nem maradt az eredeti papíromból elegendő. A végleges felület kissé durvább felszínű, mint a tesztpéldány, és ezen a durvább kartonon előkezelés, pl. lakkozás nélkül először nehezen álltak meg a matricák.

A makett egyik technikai hiányossága talán éppen a lakkozás hiánya. A lakkozásnak két célja is lenne. Az első és legfontosabb a papír konzerválása. A másik célja éppen a matricák megfelelő tapadásához való felület kialakítása, majd a matricák rögzítése és védelme. Ismét csak tapasztalat híján elhagytam a lakkozást, azzal érvelve, hogy több különböző minőségű papírt használtam, amit néhol festettem, tollal, zselés tollal, alkohol filccel, vagy egyszerű grafittal díszítettem. Ennyire eltérő anyagok esetén igencsak hazárdjáték lett volna tapasztalatlanul belevágni a lakkozásba.


Nem mindig szerencsés a makró, néha túlságosan is kiemeli a részleteket

Szóval volt is bajom, ahogy a nyers papírra elkezdtem felhelyezni a matricákat. Az elején nagyon leitattam a vizet a matricákról, hogy ne áztassák a papírt. Így viszont alig ragadtak meg a felületen. Menet közben azonban belejöttem, és bátrabb voltam a vízzel is, mert jobban bírta a karton, mint számítottam.

A feliratok mellett a matricáknak nagy hasznát vettem a dokkoló zsilipek, hagyományos légzsilipek és néhány egyéb, meghatározhatatlan GNDN grafikai elem kialakításánál is.

A matricázás amúgy csúnyán sikerült. Szinte az összeset ferdén sikerült felragasztani, de örülök, hogy egyáltalán megragadtak és azóta sem estek le. Egy szavam nem lehet, hiszen ezek a vizes matricák nem ilyen körülményekre lettek kitalálva.

A szövegkörnyezet alapján ide a matricákról készült képválogatást terveztem, végül csak apróbb részletekről raktam be egy mozaikot.

Fegyverzet:

A Star Trek-ben az újabb föderációs csillaghajók fegyverzete jellemzően két elemből áll. Az első a fézer sor (phaser), ami lényegében egymás mellé, sorba épített energiasugárzókból áll. A másik a klasszikus foton, vagy kvantum torpedó. Mindkettő esetében egyszerűsítenem kellett a stúdiómodelleken kidolgozott részletekhez képest.

A fézer sorokat 2,5 mm-es átmérőjű félkör keresztmetszetű sztirol csíkból készítettem el. Nagyjából ezt találtam méretarányosnak. A sztirol csíkok alá 4 mm széles kartoncsíkot ragasztottam alapozásként, ez adta meg a végleges vonalvezetést. A parancsnoki szekció felső részén véletlenül fordítva, hátuljával előre ragasztottam fel ezeket az alapokat, ezért sajnos nem olyan szép a vonalvezetése, de azt már nem tudtam volna javítani. A sztirol csíkokról csak csúnya képem van, ezért ezt csak linkre kattintva nézhetitek meg.

A torpedóvetők megoldásán sokat gondolkoztam, míg végül egy otthoni rendrakás során a kacatok között megláttam néhány tranzisztort. Első pillantásra egyértelmű lett, hogy azokat felhasználom a maketten. A Csillagflotta hajóin fixen beépített torpedóvetők vannak, én mégis egy részben mozgatható, függőleges irányban 50 fokos tartományt befogó torpedóvetőkben gondolkoztam. A saját hajómra mégiscsak azt találok ki, amit akarok. :) A kis tranzisztor pedig megfelelő formájúnak tűnik ehhez, és még a vetőcső nyílása is látszik.

Mély űr – az igazi hajó adatai

Éveken keresztül 108 cm-es hosszúságra emlékeztem és a tervek szerint is annyinak rajzoltam meg a teljes makettet. Most kíváncsiságból és inkább a cikk pontossága kedvéért lemértem a hajót, és kevesebb, csak 104,5 cm lett az eredmény. Valószínűleg a hajtóművek hossza és végleges elhelyezése lehet a ludas a történetben, bár jobban örülnék, ha az eredeti hosszúságot sikerült volna összehozni.

Írtam talán most, vagy még az első cikkben, hogy sok helyen hízott a hajó. A tervezéskor nem vettem ugyanis figyelembe a később rákerült balsa és karton réteg vastagságát. Ez a hízás optikailag a hajtóművekre volt jó hatással.

A kész makett méretei:
- hosszúság: 104,5 cm
- szélesség: 32,7 cm
- magasság: 13,5 cm

A Longbow osztály és így a névadó USS Longbow NX-87622 története is nagyjából a USS Voyager hazaérkezése, 2378 előtt egy kicsivel kezdődik. A Midas projekt és a Voyagerrel való rendszeres kapcsolatfelvétel segítségével sok technikai információ jutott vissza a Csillagflotta részére a Delta-kvadráns fejlettségéről. Részben ennek hatására is felmerült az ötlet egy nagy hatótávolságú és nagy sebességű hajóra, erősebb fegyverzettel és korlátozott férőhellyel és kutatási kapacitással.

Az új kísérleti hajót részben a Voyager hazaútjának támogatása érdekében kezdték fejleszteni, részben a Delta-kvadráns jövőbeli kutatási feladataiban vett volna rész kísérő hajóként. A Voyager azonban szerencsére hamarabb hazaért, mint várták, így a taktikai és technológiai elemzések miatt rövid időre megakadt a Longbow fejlesztése, végül 2381-ben indulhatott el első útjára elsősorban a hajtóműveket érintő kísérleti fejlesztésekkel.

A Voyager által hozott borg technológia nagyobb része ekkor még kimaradt a hajóból, azonban mégis egy gyors, nagymértékben automatizált és erős hajó keletkezett. Ebből adódóan méretéhez képest alacsony létszámú legénység szükséges az üzemeltetéshez.

- hosszúság: 522,5 m
- szélesség: 163,5 m
- magasság: 67,5 m
- tömeg: 1 850 000 tonna

- szintek száma: 15

- legénység: 280 fő
- teljes férőhely: 500 fő

fegyverzet:
- 13 fézersor
- 8 torpedóindító (4 előre, 4 hátra)

mentőhajók: 56 darab (6 fős kabin)

A részletek kidolgozásával elmehetnék egészen a reaktorok, a pajzs és fézersorok teljesítményéig is, de nem volt kedvem már. Igazából az évek során már a feledésbe merült a hajó története is, pedig gondolkoztam rajta sokat, de nem fogom már onnan folytatni. Majd talán egyszer.

Egyetlen "technikai" részletben azonban határozott elképzelésem van: több csillaghajó esetén kitalálták ezt a látványos képességet, hogy a hajó nagyon veszélyes helyzet esetén szétválasztható két részre. Szerencsére csak a Galaxy osztályú Enterprise D esetén láthattuk élesben ezt a funkciót. A még elborultabb elmeszülemény, a Prometheus esetén a multivektoros támadási módhoz nem fűzök kommentárt...

Határozottan kijelentem, hogy rendeltetésszerű működés során a Longbow osztály hajói nem válnak szét több darabra. A hajó nagyon is egy darabban marad.


Tudom, tudom, nagyon kezdetleges, de a hangulat kedvéért mégis betettem a cikkbe

Az utolsó pillanatra végül mégis összedobtam egy hevenyészett master system displayt. Nem vittem túlzásba, mivel nagyon pepecselős. Ráadásul (így a cikk végére talán nem meglepő módon) nincsen hozzá elegendő grafikusi gyakorlatom sem. Már meglévő, más hajók rajzai alapján készítettem. Az elemek nagy részét az LCARSGFX blognak a műveiről vettem. Érdemes körülnézni, mivel nem csak Star Trek, hanem egyéb makett/modell is van rajta elég. Akit pedig érdekel, hogyan készíti el egy profi a MSD-t, annak ezt a videót ajánlom: Making a Master Systems Display

Sok év telt el tehát az első vázlat megrajzolása után, de 2018. december elsejére késznek nyilvánítottam végre a hajót. Másodikán fotóztuk, azóta végre pihen. A cikk írása kapcsán még pár ötletem felmerült, de most már egy másik "projekt" van folyamatban, a USS Asia átépítése, amiről csak személyes bejegyzések várhatóak majd apránként. Az első részt itt találjátok.

Köszönöm szépen a figyelmet!