Sziasztok, hol is kezdjem? 18 éves vagyok,mozgássérült,(szellemileg elvileg nem érintett)
A mindennapjaimatt átlagosan élem,eddig mindig pozitívan álltam mindenhez,tanulmányaim (nekem) megfelelnek,megvan a kis rutinom,tényleg mindent örömmel csinálok,de az elmúlt években valami megváltozott:
-Évekkel ezelőtt ráébredtem arra hogy sokkal többre vagyok hívatott: katona akarok lenni.
Hogy miért? Mert be akarom bizonyítani hogy egy sérült is képes erre.
Akár hogyan infósként,hackerként(informatikusnak tanulok),de bármi áron. De sajnos a törvény miatt nem lehet.
-De valahogyan az élet többi részébe is beleuntam.(NEM,nem tervezek hülyeséget. nem vagyok ilyen)
Csak egyszerűen nem akarok csinálni semmit,semmi sport,semmi torna.
Mert rájöttem minek? A szüleim pedig mondják:magad miatt csináld. Mert?
Én elfogadtam hogy bármit is csinálok,akkor is csak egy nyomorék leszek. Miért?
Mert nincs okom hogy csináljam,mert úgysem fog sikerülni bármi amit elterveztem (Erre a plátói szerelmem is egy lapát)