Budapest-Baja
Európa leghosszabb folyóvízi evezősversenye ami idén ünnepelte 20. évfordulóját. Szerény személyem is indult a versenyen idén harmadszor.
Az alábbiakba egy Norman Károllyal készült interjút olvashattok
Idén huszadszor indul a legnagyobb magyar regatta, a 170 folyamkilométernyi, álló vízre átszámítva is legalább 120 kilométernyi Budapest-Baja hosszú távú evezõsverseny. Elegendõ indokot keresek, hogy miért leszek megint ott.
• Mert jó érzés?
Nem. Gyötrelmes. Tízegynéhány órás, folyamatos erõfeszítés napban-esõben, hidegben-melegben, szélben, tolóhajók hullámai közt, ráadásul háttal. Hat liter folyadékot öntök magamba, amitõl döntõen a bõrömön át szabadulok meg. Ott folyik alattam a hûs és koszos víz, és meg sem mártózhatom.
• Mert gyönyörködöm a tájban?
Nem, részben mert nem érek rá, részben mert a szemembe folyik a verejték, különben is hunyorgok a fényben. Pedig valami szépséges a százhalombattai füstölgõ kéménysereg; a paksi atomreaktor hûtõvízének gõzölgése; a gázlók, ahol hajóvonták találkozása tilos (kivéve velem); a Kalocsa feletti harcibögöly-hadmûvelet, vagy a bajai híd, amelyet teljes óráig vizslatok a tarkómmal, mire biztos lehetek benne, hogy nem délibáb. Örömmel nézek föl rá, ha épp nem homokfújják.