Ez az írásom valamilyen szinten a Konzumidióta lennék? c. elmélkedés folytatása. A napokban ugyanis furcsa, egyben szomorú észrevételt tettem: nem tudok semminek felszabadultan örvendeni.

Sem szakmai sikernek, sem valamilyen anyagi testet öltött dolognak. Én úgy élem az életem, hogy hétről hétre kis célokat tűzök ki magam elé, amiket teljesíteni akarok. A kitűzés pillanatában ezek olyan dolgok, amikről úgy gondolom, hogyha megcsinálom, akkor tök boldog leszek. Abban a pillanatban, hogy teljesítettem a célkitűzést, nem tudok örvendeni már neki, egyből a következő heti megoldandó problémákon töröm a fejem. Ha veszek magamnak valamit, azzal is csak úgy vagyok, hogy míg meg nem veszem, addig megőrülök érte, de amint hazahozam, egy-kettő szertefoszlik a varázsa.

El is gondolkoztam, hogy tulajdonképpen mikor voltam utoljára felhőtlenül boldog. Nem emlékszem. Nem tudom már milyen érzés csak a pillanatnak élni.
Ez a felnőttséggel járna? A kemény munka, a hétköznapok így felőrölnének? Pedig szeretem, amit csinálok, és korrektül meg is vagyok fizetve, így ennek szerintem nem lenne szabad ilyet okoznia. Kedves fórumtársak, ti boldogok vagytok? Mi okoz felhőtlen örömet az életetekben?

A régi laptopomat eladtam, mivel már nem volt szükségem az általa nyújtott mobilitásra, ellenben vágytam valami újra.

Megláttam ezt az Acer Aspire 5742 laptopot, totál fapad, de szép, és amire nekem kell, tökéletes lesz. Gondoltam én..... Kezdjük ott, hogy ez a 16:9 a legelcseszettebb képarányok egyike laptopon. Az 1366*768-as felbontás szerintem kifejezetten rossz. Bár papíron egész jól mutat, gyakorlatban az 1024, vagy az 1280-ra optimalizált oldalakhoz képest semmilyen előnyt nem nyújt, wordben abszolút semmi értelme, excelben egy kicsit többet látni, de ez nem ellensúlyozza azt, hogy a 768 soros függőleges felbontás marha kevés. Az asztali monitorom is 16:9-es, de az full hd, ott van értelme, két oldalt egymás mellé tudok rakni. Egyébként a képminőségtől sem vagyok elájulva, a betekintési szögei pedig szörnyen alacsonyak, elég pár fokkal az optimálistól eltérni, és máris elvesznek a részletek.

A billentyűzete egész jó, de az általam sosem használt numpad helyett jobban örülnék egy klasszikusan elhelyezett insert-del-home-pgup-pgdn-end kombinációnak.

Sziasztok!

Nem rajongok az ilyen help, meg segíccsé, stb. bejegyzésekért, mert általában mindennek megvan a céltopikja, de most ez valóban olyan szituáció, ahol minél nagyobb célközönséget kellene elérnem.
Jövő kedden ugyanis elutazom, azonban el voltam havazva, és nem volt időm kazettát venni a kamerámba. Bejártam egész Miskolcot, egyik áruházban sem találtam.

Egy magyar webshopban találtam, de mint kiderült, annyian keresik, hogy két hónap múlva tudnának hozni leghamarabb.

Így abban bízok, hogy hátha van valakinek otthon egy-két darab, nem használt, új kazettája. Hi8, illetve Digital8, bármelyik jó!

Ha van, légyszíves írj!

Köszönöm!

Szerk.: SIKERÜLT VÁSÁROLNOM, ÍGY A BEJEGYZÉS TÁRGYTALAN

A mai nap angolosan szólva amolyan perfect day, azaz tökéletes jellegű volt számomra. Kitörtem egy kicsit a monoton hétköznapokból, elutaztam Budapestre, kirándultam, megismertem új embereket, és valóra váltottam egy régi vágyamat, vettem egy komoly fényképezőgépet, egy Panasonic G2-est magamnak (számomra komoly, tudom, hogy sokkal jobbak is vannak).

Nem azzal voltam elfoglalva, hogy rendeléseket vegyek fel, árut osszak szét és útvonalat tervezzek az autóink számára, nem kellett a számlákat ellenőriznem, nem kellett semmit csinálnom, amit egy átlagos munkanapon szoktam.

Késő délutánra értem haza, mire elolvastam a fényképezőgép használati utasítását, és feltöltődött az akkumulátora, besötétedett. Gyorsan megvacsoráztam, aztán átgondoltam, hogy mi lesz a holnapi programom: reggeli, elmegyek edzeni, fürdök, dolgozok, ebédszünetben elmegyek fodrászhoz, aztán délután dolgozok megint. 4 után elmehetnék fotózni, tanulni az új gép kezelését, de a fenének sincs kedve 35 fokban a betondzsungelben kószálni. De úgyis győz majd a lelkesedés, és kimegyek, megpróbálom más szemmel nézni az utcákat, amelyeken naponta többször végigmegyek, és fejből le tudnám rajzolni mindet. Megpróbálok érdekes fényképeket csinálni. Vagy legalább technikailag helyeseket...

Sziasztok!

A tavalyi nyaralásom videófelvételeit, és fotóit szeretném összeilleszteni és egy ún. road movie-t készíteni belőlük. Olyan animációt szeretnék létrehozni, ami az autóval a térképen megtett utat ábrázolja. Pl. első nap Miskolc-Budapest, és Miskolcról indulna a csík, ami végigmegy az autópálya vonalán.

Milyen szoftverrel tudom ezt a legkönnyebben megcsinálni?

Előre is köszönöm a segítséget!

Előre felhívnám mindenki figyelmét, hogy nem vitaindítónak szánom az írást, csupán saját véleményemet szeretném leírni.

Nagyon régóta vártam már ezt a játékot, hisz még kamaszként játszottam a nagy előddel, a D3D-vel. Imádtam. Mára felnőttem, kevesebb időm van játszani. Felnőtt a játékipar is, óriási költségen készítenek igen minőségi játékokat, sok közülük már-már filmszerű élményt nyújt.

Ilyen például a call of duty széria, tényleg olyan, mintha a háború közepébe csöppennél, és egy filmszerepet játszanál. Egyre kevésbé játékok már ezek. Szerintem. Az MW2-t például bő 1 óra játék után kivettem a PS3-ból és eladtam, mert annyira pörgősre sikerült, hogy szó szerint hányingerem lett játék közben.

A DNF-et rengeten várták, nagyon hosszú ideig készült. Sejteni lehetett, hogy grafikailag nem tud majd konkurálni a mai címekkel, hiszen nem mai gyerek már, azonban szerintem bőven az élvezhető szint felett mozog a prezentáció, és legalább gyenge hardveren is kielégítően fut.

Mióta az eszemet tudom, szemüveges vagyok. Nincs túl erős lencsém (-3 és -2.75), de szemüveg nélkül félkarú óriás vagyok csupán. Tavasszal úgy döntöttem, hogy csináltatok magamnak egy prémium kategóriás szemüveget. Nem kellett fényre sötétedő csoda, azokat nem szeretem, hanem egy sima mínuszos lencsét szerettem volna, ami teljesen személyre szabott.

Így betértem a miskolci TÓTH OPTIKÁHOZ, akik Zeiss lencsékkel dolgoznak, és készíttettem egy Individual lencsés szemüveget. A lencsék darabja 47 ezer forint volt, a keret is bő 30, tehát körülbelül 130 ezer forintba került a móka. A régi keretembe pedig kértem új lencséket, de kommersz 4 ezer forintos példányokat.

A probléma csak ezután kezdődött: a drága szemüveggel fájt a fejem, bő 1 hét hordás után is kellemetlen érzés volt a viselése, ezért visszamentem panaszkodni az optikához, hiszen a 4 ezer forintos lencsékkel semmilyen gondom nem volt, míg a tökéletesen a szememhez készített Individuallal csak szenvedtem. Először állítottak a kereten, mert picit ferde volt. Ez sem javított semmit, fél órával azután, hogy feltettem a szemüveget, ismét fájni kezdett a fejem.

Az előző bejegyzésemben már írtam arról, hogy szeretem kibontani az újonnan vásárolt dolgaimat. Most ezen a vonalon mennék tovább, kicsit mélyebbre hatolva.

Szeretek vásárolni, szeretek pénzt költeni, élvezni a munkám gyümölcsét. Néha azonban elbizonytalanodom, és nem tudom jó irányba megyek-e. Lássuk például az előző hónap beruházásait:
-új monitor - ez a legindokoltabb, a munkámban sokat segít - kalibrálással, minden hóbelevanccal 60 ezer ft
-új gépház - az előző egy tragédia volt, rezonált - 20 ezer ft
-új gépház, halk rendszer, kellett egy cpu hűtő - 14 ezer ft
-zavart, hogy morog a winchester, vettem egy ssd-t - 38.5 ezer ft
-a kétmagos processzor kevés már egy ssd mellé, vettem egy négymagosat - 24 ezer ft
-plusz még egy tápot, hogy a drága alkatrészeim ne szálljanak el, további 20 ezer ft-ért

Szigorúan nézve ebből csak a monitorra és a gépházra volt szükségem. A maradék bő 90 ezer forintnyi kiadás csak arra volt jó, hogy csak teljesen néma szobában lehessen egy pici szélzajt hallani, illetve az esetek 90%-ában irodai használatban lévő gépemen 1 perc helyett 25 másodperc alatt induljon be a windows, és a word megnyitása 3 másodperc helyett fél másodperc legyen.

Új hardvert venni mindig öröm számomra. A használt jobban megéri, de a tudat, hogy én veszem ki először a dobozból, én csomagolom ki az alkatrészeket, kellemes érzéssel tölt el. Ma érkezett egy 80 gigás Intel 320-as SSD, illetve egy Phenom II X4 840. A beszerelésre még nem volt időm, mivel dolgozom a számítógépen, de egy negyed órát rászántam, hogy szépen akkurátusan felbontsam a csomagolást és szemügyre vegyem a szerzeményeket.

Pici dobozok, pici alkatrészekkel, semmi érdekesség, mégis jól esett.
Persze egy videókártyát kicsomagolni sokkal jobb. Sosem felejtem el az ASUS 6800GT-m felbontását. A doboza akkora volt, hogy a fél asztalomon nem fért el.

Ui.: a trolloknak üzenem, hogy van életem, van barátnőm, van munkahelyem, stb.stb.... Igazából bármilyen új dolognak így örvendek. Akár egy pár cipőnek, vagy néhány ingnek. Megdolgozom érte, és szeretem élvezni a munkám gyümölcsét minden pillanatban.

..... akkor mindig történik valami szerencsétlenség, sosem működik minden elsőre. A mai estém a következőképp alakult:

Vettem egy Zalman 9900 processzorhűtőt, melynek rögzítése dögegyszerű, pont olyan, mint a gyári AM2 cooleré. Nosza, hat órakor neki is álltam, mondván 10 perc alatt kész leszek az egésszel, ezerszer csináltam már ilyet. Oldottam is a gyári hűtő rögzítését, majd finoman megemeltem. Nem rángattam, csak finoman meghúztam felfelé. Kijött a processzorral együtt. Na, itt már sejtettem, hogy nem lesz minden rendben, ugye zárt processzorrögzítő mellett lett eltávolítva a cpu....

Egyelőre nem foglalkoztam mással, csak arra törekedtem, hogy eltávolítsam a coolert a processzorról. Vagy a processzort a coolerről? Már nem is tudom. Tíz perc masszív hajszárítózás után az idegeim mellett a pillanatragasztó (alias hővezető paszta) is meggyengült, így sikerült lefejteni az AMD remekét a hűtőnek csúfolt alumíniumtömbről.