Tuning, VTT, GTL REF, MCH, NB, PLL. Mik is ezek a feszültségek a valóságban és mit szabályoznak?
A legutóbbi cikkem után többen feltették ezt a kérdést, valamint a különböző fórumokon is számtalanszor elhangzik. Természetesen a neten számos leírást lehet találni a GTL szabvány (találmány) leírásáról azonban ezek vagy túl bonyolult és átlag ember számára nem érthető leírások, vagy pl. külföldi fórumokon sokszor nem a valóságot fedő magyarázatok próbálkozások. Azonban az eredeti alapelvhez közelálló és könnyen érthető magyarázatot nem nagyon lehet találni. Ezért döntöttem ezen cikk megírása mellett. Az eddigi szokásomhoz híven igyekszem úgy megfogalmazni, hogy lehetőleg a szakmai pontosság megtartása mellett, de az elektronikához és a számítógéphez kicsit is értő emberek számára könnyen megérthető legyen.
Először kezdjük a VTT és a GTL magyarázatával, mivel ezek szorosan összetartoznak.
A Gunning Transceiver Logic vagy GTL, egy logikai jelazonosító és továbbító valamint illesztő rendszer, amely alapelvének feltalálója William F. Gunning. Napjainkig többször továbbfejlesztették, módosították felépítését működését, mivel a rendszerekkel szemben támasztott folyamatosan növekvő teljesítmény és sebesség igények ezt szükségessé tették. Létezik a GTL, GTL+, AGTL és AGTL+ szabvány. Ezek között jelentős eltérés az egy órajel alatt elérhető adatátvitelek számának növelése ezáltal növekszik rendszerünk sebessége. Ezt az áramköri megoldást használják a processzormagok egymás közötti és a memóriával történő kommunikációjánál, adat és címbuszoknál.
A rendszer előnyei: Egy korlátozott nagyságú jelfeszültség mely kíméli az alkatrészeket a túlzottan nagy feszültségtől (óvja a károsodástól), valamint ezáltal csökkenti a teljesítményfelvételt. Gondoskodik a nagyfrekvenciás jel megfelelő nagyságú impedanciával (váltakozó áramú ellenállás) történő lezárásáról. Jelentősen növeli a logikai jelek azonosításának biztonságát magasabb frekvenciák esetében is, ezáltal nő az elérhető max. órajel valamint teljesítmény.