Első látásra olybá tűnik, mintha az iskola azért lenne, hogy az embereket használható tudással lássa el, melyek könnyebbé s boldogabbá teszik a felnőtt korukat - vagy bárhogy is legyen, mindenesetre az átlagember szemében az iskola lényege a tudás átadásában és majdani önmegvalósításunk megsegítésében van. A humánetológiában és a memetikában valamennyire is jártas ember persze hamar észreveszi: erről szó sincsen. Bár a tudás átadásához kétség nem fűzhető, az iskola - mint intézmény - meglehetősen sikertelen lenne, ha célját pusztán ebben jelölnénk meg.
Az iskolarendszernek, állami rendszer lévén, legelőször is az államot kell szolgálnia. A mindenkori kormánynak, az egyháznak, a médiának és a marketingnek, azaz tetszőleges hatalommal és nagy tőkével bíró szervezetnek soha nem érdeke az, hogy az átlagembert túlságosan okossá nevelje - ugyanakkor a kiemelkedő tehetségekre az egyház kivételével mindnek szüksége van. A tudományokban jártas ember nem lesz hívő, kételkedni kezd az egyetemesen elfogadott erkölcsi normák létjogosultságában, észreveszi hogy a marketingesek milyen cselekkel akarják őt vásárlásra késztetni, átlát a kormány tettein, nem etethető meg olcsó és igénytelen műsorokkal és legfőképp - mint gondolkodó individum - nem uniformizálható, ellenáll a divat, a kreált műigények és ösztönorientált ostobaságokkal szemben, hatalmas gazdasági károkat okozva ezzel. A modern társadalom a maga vásárlói szokásaival, világképével, erkölcsi normáival, életcéljaival; tehát egészében véve, az emberek ösztönalapú robotizálására épül. Ha valaha az embereket tényleg sikeresen megtanítanák arra, amit egy tudományok iránt valamennyire is fogékony vagy egyszerűen csak gondolkodó individum jelenleg is tud, akkor a jelenlegi rendszer alapjaiban véve összeomolna.



