Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• A kis szünet

  Fáradtan lépegetett fel az ósdi lépcsőkön. Minden egyes lépést lassan, óvatosan tett. Tekintete feszült figyelemmel előre nézett, jobb kezével a lépcső faburkolatú korlátját fogta, s felfele haladását segítette. Néha szusszant egyet, de aztán folytatta útját. Mikor a lépcső tetején lévő folyosóra ért, ott grimaszolt egyet, majd jobbra fordult, s a sarkon lévő tanári szoba felé indult el. Nagy, fehér, vastag kétszárnyú ajtó volt a tanári bejárata. Bal oldalán az oktatók nevei, szépen sorban, legtetején a táblának pedig a felirat: Gépésztanári. Kezét rátette a kilincsre, majd egy fél pillanatra ránézett a táblára. Majd mindig megleste, s mikor konstatálta, hogy a neve még ott van, mint ahogy eddig is, a szája széle kicsit elmozdult felfele. Ezután a kis rituálé után benyitott.

  Nem volt nagy helyiség. Két sornyi egymásnak fordított asztal, így egész kényelmesen elfért a nyolc tanár. Az ablakok az ajtóval szemközti oldalon voltak, egyenesen a város fő utcájára nyíltak, valamint a Nap is közvetlenül besütött útja során. Emiatt meglehetősen fényes volt, amit tovább fokozott a falak fehérsége. A maradék két fal előtt javarészt szekrények álltak, tele gépészeti könyvekkel és különböző táblázatokkal. Az asztalokon monitorok voltak, előttük billentyűzet egérrel. Majd minden asztal tele volt papírokkal, könyvekkel, tanítási eszközökkel, kivéve egyet a baloldali asztalsor jobb oldalán lévő sarkon.

  Folytatás...

  DorlanDeemer 1 éve 0

• Írni szeretnék!

  Írni szeretnék.
  Az utóbbi egy-két hónapban majd mindennap megfordult a fejemben ez a gondolat. Vagy reggel, vagy fürdés közben, hiszen mikor máskor jönnének az ötletek, a képzelgések, mikor az ember telefon nélküli negyedórás tevékenységre van kényszerítve a higiénia nevében?
  Eleinte elhessegettem. ,,Ugyan már, miért írnál?” tette fel kérdését a kis szarkasztikus hang a fejemben. Ez elég indok is volt a hessegetéshez. Aztán később a növekvő másik egóm, nevezzük Írónak, elkezdett válaszolni: ugyan már, miért ne? A nagyon klissés angyal-ördög a vállon szituációba kerültem. A és B, csináld vagy ne csináld, próbálásról meg körülbelül nyolcvanhárom óta szó sem lehet épeszű embernél, így egy darabig ment a vita. Ennek kereszttüzében pedig az én kis szegényes fókuszom állt, melyet valahogy rá kellett volna venni a hétköznapi dolgokra is, mint például lehetőleg nem éhen halni mert nem figyelek eléggé a munkámra.
  De szerencsére jött a nyári szünet s vele egy kis idő. Jut idő erre is, arra is és mostanra lett annyi szabadidőm, hogy mondhassam: döntöttem! Írni fogok!
  Megkönnyebbülésemre mindkét kis egó eltűnt a vállamról. Csend lett. Nyomasztó csend. Mint mikor egy jól szigetelt szobában kikapcsolsz mindent és még kintről sem hallatszik semmi. Eleinte jó, aztán egy kis gyenge sípolást hall az ember, majd ez egyre jobban erősödik, míg már csak ezt hallja. Na, én még ezt sem hallottam. Ijesztő volt. De miért lett csend? Nem a jó döntést hoztam?

  Folytatás...

  DorlanDeemer 2 éve 3