Mint az első posztban írtam, a nyomtató meglehetősen minimalista szerkezet, amit nyilvánvalóan a költségcsökkentés motivált. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag mindent elhagytak, ami nem elengedhetetlenül szükséges a működéshez, pl az elektronika csupaszon van felcsavarozva a vázra, a vezetékek közönséges kábelkötözővel vannak rögzítve, stb. Az alkalmazott alkatrészek is ahol lehet készen kapható, szabványos elemek. Ez engem nem zavar, tetszik ez a futurisztikus-ipari kinézete, bár néhol hajmeresztően olcsó megoldásokat alkalmaztak, mint például a körvezetékek (azok a fényes rudak) fröccsöntött műanyag tartói. De végülis működik.

Egy olyan pont volt, ahol túltolták a spórolást, és zavaróan primitívre sikeredett a szerkezet (igazából két ilyen dolog van, de a másikat most orvoslom, arról majd máskor írok). Ez pedig az alapanyag (filament) tekercs dobját tartó konzol. Így néz ki gyárilag (nincs jó képem az upgrade előttről, most meg már lusta vagyok szétszedni egy fotó miatt ezért ez egy gyári kép):

Eredetileg (mikor a nyomtatót vettem) úgy terveztem, hogy mint egy naplót, úgy fogom írni az új eszközzel szerzett élményeimet, lépésről lépésre. Aztán eltelt három hónap mire megírtam az első posztot. Nem volt időm és energiám, de az első bejegyzés után úgy gondoltam, ráfekszem a dologra, és majd most sűrítve nyomom az írásokat, megtartva a napló formátumot és majd utolérem magam. Hát ez nem úgy tűnik hogy összejön, mert két hét eseményeit egy hónap alatt írtam meg, úgyhogy mostantól nem időrendben írok, hanem egy-egy témára koncentrálok, kevés lírával, lényegretörően.

Térjünk is a lényegre. A nyomtatóhoz adott 7 méter pla-t elnyomtattam mindenféle kalibrációs alakzatokra. Igazából nem a nyomtatót kalibráltam, hanem magam, hogy a tervezésnél mire mennyit kell ráhagyni, hogy azt a méretet kapjam, amit akarok.

Az első igazán hasznos, funkcionális tárgy egy tükör tartó konzol lett, egy benzinmotoros biciklihez. Eredetileg vagy nem adtak hozzá, vagy tényleg úgy gondolták, hogy a csengő bilincse szolgál tükör tartóként, mindenesetre az utóbbi megoldást nem bírta a bilincs és egy idő után eltört.

Egy ilyet: velleman k8200.

Egy megfizethető árú egyszerű 3d nyomtatót szerettem volna, amivel én is bekapcsolódhatok a forradalomba. Túl nagy elvárásaim nem voltak, előzetes kutakodással már kiderítettem, hogy komoly, ipari minőségű nyomatokat készítő eszközökért még mindig 10k dollárt kell kiadni (legalább), így maradtak a szál leolvasztós elven működő nyomtatók. Ezek pontossága, és felületi minősége nem pont olyan mint amit én ideálisnak tartanék, de még így is óriási teret engednek a kreativitásnak, olyan dolgokat lehet velük könnyedén megvalósítani, amit házilagos, vagy kisipari körülmények közt egyébként sehogy, vagy csak nagyon nehezen.

Tehát miután eldöntöttem, hogy kezdeti igényeimből alábbadva, egy szál-leolvasztós 3d nyomtatót veszek, feltérképeztem milyen kínálatból lehet válogatni. Fontos szempont volt, hogy itthon meg lehessen venni, számlával, garival, és még így se legyen több 300 000 forintnál. Ez volt a lélektani határ amit egy ilyen eszközre hajlandó vagyok elkölteni (és nem is tudtam volna többet).