Megpróbáltam ráépíteni ezt az ismert vga hűtőt egy Asus S462 lapra is. Sikerült, de sajnos a vga nem szerette az alaplapot, így kép nem volt. Videóban van meg, bocs ha egy kis hülyeséget mondok rajta, nem papírról olvastam.

[link]

Tegnap feladták, ma ideért, és itt van őkegyelme. Nemsokára felér youtubére a videó rólla.

Egy gpu-z rólla, órajeleket én vettem vissza.

Szerk: Fennvannak a videók, íme

[link]

[link]

Bocs a kevésbé jó minőségű videóért, P1i ennyit tud.

zH. kolléga kérésére rakok fel egy képet magamról.

Ezt az írást valamiféle naplóként képzeltem el, melyben leírom gondolataimat.

2010. február 15.: Osztálytársam és legjobb barátom, Zsolt, a mai napon elmondta, vagyis hát mondjuk inkább úgy megkért, hogy a majdani szalagavató után maradjak diszkóba, majd alszunk pistáéknál(másik haver). Ez nálunk úgy van, hogy meg van a szalagavató műsor, aztán a jónép elmegy a diszkóba berugni meg bulizni. Nekünk itt kell maradni este 10-ig pakolni, mivel oda lettünk beosztva, viszont a kultúrházba lesz ahol nem tudom mit lehet pakolni, de ez más kérdés. Szóval, utána átmennek a diszkóba bulizni az emberek. Ide hívott el barátom. Mondta, hogy azért is menjek, hogy ő ne legyen egyedüli aki nem iszik. A másik ok az ismerkedés. Elvégre ilyenkor senki sem emlékszik semmire sem, mi történt, meg könnyebben oldódnak az emberek, és könnyebben megy minden. Én ön-ön magamtól nem mennék/megyek el diszkóba, eddig soha nem is voltam. Valahogy nem hiszem, hogy jól érezném magam. Hiába van ott Zsolt, akkor se hiszem. Lehet, hogy ebbe belejátszik a félelmem az emberektől, nem tudom. Bár legbelül ott motoszkál a kisördög, hogy esetleg jó is lehetne, valamiért mégsem akarok. Tudom, fura egy gyerek vagyok, de hát ez van.

Én nyertem, én nyertem Akikkel beszélgettem az elmúlt időkbe, tudják miről beszélek. Majd megmutatom, egyenlőre nincs itt. De ritka, mint a fehér holló. Addig lehet tippelgetni, mi lehet az. (akikkel beszéltem, azoknak nem ér)

Próbáltam valami elmést kezdést kitalálni, de nem megy. Inkább a lényegre térek. Tettszik egy lány. Ez ugye természetes dolog, elvégre fiú vagyok. De nem merek odamenni a kiszemelthez, félve, hogy majd nem tudunk beszélgetni semmiről sem. Alaptalanul félek én ennyire tőlle? Egyébként ez volna az első! komolyabb próbálkozásom az elmúlt 17 év alatt.

Ezúttal eléggé morbid a kérdés. Szerintetek az öngyilkosság lehet megoldás egy problémára?

Elkezdtem tesztelgetni a negyedkonfigot amit kaptam. Tesztkörnyezet:
Alaplap: Asus a7n8x
Processzor: AMD Athlon 2400+ Thoroughbred (T-Bred)
Ram: 2x256mb DDR1 400mhz Samsung+PQI pár
VGA: Ati Sapphire radeon 9200SE 128mb DDR
Merevlemez: Seagate ST34311A 4.3gb IDE
Táp: Codegen(tudom, veszélyes) "400W" 300xx
OS: Windows XP Professional SP2

Nincs plusz házam, és asztalon könnyebb irányítás alatt tartani a dolgokat. Apum szerint: GubancGép.

Egyenlőre egy tesztre futotta, abból is egy nagyon öreg darabra, viszont hardver teljesítménye nem engedné meg újabb futtatását.

Szerintetek normális dolog, hogy ilyen idős létemre "félek" az emberektől, főleg a lányoktól? Úgy érte nem megyek oda beszélgetni valakihez ismerkedés céljából, mert egy ilyen belső "félelem" vagy minek nevezzem visszatart.

Szerk: Bocs hogy ennyit kérdezek .

Véleményetek szerint mennyi az az alsó illetve felső korhatár, akivel én, 17 éves, úgymond "kikezdhetnék"?