Nemrég az Indexen egy új blog indult, ahol felháborodott felhasználók kiálthatják világgá fájdalmukat és Bill Gates-el szembeni gyűlöletüket ([link]). Az elmúlt körülbelül egy hónapban sikerült is körülbelül egy tucat bejegyzést összehozni, mindegyikhez néhány tucat hozzászólással, tehát úgy tűnik, hogy a blog még sikeres is lehet, elvégre elgyötört rendszereink is bőven adnak alapot hajtépésre és anyázásra.
Akkor mégis mi a baj?
A baj csupán az, hogy minimális tudású júzerek (még csak nem is felhasználók) teszik közzé a nevetséges problémáikat, amikre általában van jól ismert megoldás, csak ahhoz esetleg keresni kéne a neten, neadj’ isten valahol kérdezni.
Szóval ez a blog csak arra lesz jó, hogy habzó szájú júzerek a saját „tudásuktól” elvakultan kikiabálják a nagyvilágnak, hogy nem értenek a dologhoz és mintegy mellékesen bemutassanak az adott szoftver fejlesztőjének (már ha tudják ki az), mi pedig, akik legalább annyira értünk hozzá, hogy fel tudjuk fogni milyen hülyék vagyunk, jókat mosolyoghatunk…

Néha határozottan az az érzésem van, hogy egyes emberek kicsit jobban ráérnek a kelletténél, ami nem is lenne baj, ha nem hülyeségeken törnék a fejüket, vagy legalább nem tennék mindezt közzé.
Tudom, meg fogom kapni, hogy miért olvasom el, ami hülyeség, ezzel is csak magamat hülyítem, inkább mennék sörözni. Ez igaz, de én olyan esze-ment vagyok, hogy néha a hülyeség is érdekel, talán csak azért, hogy jól felhúzzam magam rajt.
A jelenlegi kisebb felháborodásomat az a hír keltette, miszerint Amerikában hivatalosan oktatni szeretnék azt a nézetet miszerint valamilyen felsőbb intelligencia hozta létre a földi életet. Az evolúció smafu, vagy maximum a felsőbb intelligencia eszköze. Hát jó mondtam elsőre, ha tovább akarnak hülyülni, nekem mindegy. Aztán eszembe jutott, hogy sajnos olyan világban élünk, ahol a jó szép nagy testvértől (ami jelenleg Amerika) minden szépen lassan kiszivárog és csatlósoknál is megjelenik. Hát, tisztelettel, a még meg sem született gyermekeim véletlenül se tanuljanak ilyen még ál-tudományosnak sem nevezhető maszlagot. Van olyan, aki komolyan elhiszi ezt az egészet, vagy csak ezért kapja a pénzét és nem akar éhen halni? A következő lépés az lesz, hogy a Candide-i optimizmust is tananyaggá tesszük és nem csak az irodalom óra keretein belül? Esetleg a következő lépés az eleve elrendelés elve lesz, talán ugyanezen felsőbb intelligencia által?
Remélem több értelmes ember van a világon annál, hogy engedjük magunk és a kevéssé értelmeseket teljesen megvezetni. Így is eléggé be vagyunk csapva és meg vagyunk vezetve, nem hiányzik ez nekünk szerintem.
Egyébként kérem a vallásosakat, hogy ne sértődjenek meg a fenti kitörésemen. Szerintem egy épeszű vallásos ember nem vonja kétségbe a tudomány mindenkori állását, már nem a középkorban vagyunk. Ami pedig a biblia tanításait illeti, ismerek teológust, de ő is azt mondta, hogy azokat a leírásokat nem helyes ennyire szó szerint értelmezni...

Gyűjtsünk Bea asszonynak két millió forintot. Aztán vegyünk neki zebracsíkos mercit, meg egy takaros kis házat mondjuk a Rózsa dombon. [link] címen olvasható egy cikk, ami valóban gyűjtést indított ki tudja mire Győzike felesége számára.
Szóval állítólag a Playboy felkérte egy fotózásra és 1,5 millát ajánlottak neki, amit állítólag arra használna, hogy anyagilag függetlenedjen kicsit szeretett férjurától. Márpedig egy roma asszony jó hírének (hehe) sokat árt egy ilyen cici mutogatós megjelenés, ezért Velveték egyből gyűjtést szerveznek szegény szerencsétlen anyagilag nem független asszony megsegítésére. Ah a legszebb az egészben ráadásul az indok, hogy miért nekünk kell ezt a cirka 2 millát összerántani. Hát, hogy kíméljük a médiát és ne kelljen a TV-ben, meg bulvárban a család playboy-os botrányát nézni és olvasni hetekig. Hát köszönöm, nekem nem kell, TV-t nem nézek, mert egy szenny az egész, olvasni meg maximum néha a Velvet főcímeket szoktam, ha nincs újdonság a viccrovatban. Szóval sajnáljuk kicsit szegény Gáspárékat, ha van rá időnk és küldjünk 90 forintos sms-eket!
Erről jut eszembe, van egy remek ötletem, de kéne hozzá némi pénz, esetleg nem akartok kisegíteni. Sokkal boldogabb lennék, de tényleg, sőt megkímélek mindenkit attól, hogy engem kelljen nézegetni bármelyik újságban vagy médiában, ez csak megér némi pénzt. Éljenek az igazi magyar sztárok!

Ebben az írásban a Székely Ivánnal készített riportra ([link]) szeretnék néhány gondolat erejéig reagálni.

Először is nem feltétlenül érzem egyenletesnek az emberek hozzáállását a saját adataik védelméhez. Egészen addig, amíg úgy érzékelik, hogy hasznuk származik az adatszolgáltatásból, örömmel teszik, még akkor is, ha az így szolgáltatott adatokat az ő kárukra alkalmazzák. Itt a különböző hiper és supermarketek pontkártyás rendszereire gondolok, amik segítségével pontosan tudják azonosítani az egyes vevők vásárlásait, vásárlói kosarait, ráadásul ezen kártyák igénylésekor további kényes adatokat is kérnek tőlünk, igaz opcionálisan „ajándék” fejében. Az így szerzett információ segítségével úgy alakítják ki a vásárlóteret, az aktuális akció-kat és a teljes üzleti profilt, hogy a lehető legtöbb pénzt költsük el. Ez az adatszolgáltatatás teljesen önkéntes, törvényes, de én mégsem érzem helyesnek vagy erkölcsösnek. Érdekes adat, hogy becslések szerint Angliában az áruházláncok több adatot tartanak nyílván a lakosságról, mint az állam. Ezt a tényt kívánom szembeállítani azzal, ahogy a munkahelyeken a munkavállalók egyből tudatos, saját adataikat nagymértékben védő polgárokká válnak.

Most térjünk át a munkahelyekre, az ott dolgozók adatainak védelmére. A kiinduló paradigmánk az lehetne, hogy a munkaadó azért fizet a munkavállalónak, hogy a munkaidőben dolgozzon. Amennyiben ez a munka részben vagy teljes egészében számítógépen történik és internet hozzáférést is igényel, a munkáltató akkor is joggal várja el, hogy munkavégzésre használja a munkavállaló az eszközt. Ennek ellenére ahogy a [link] címen található cikkben is olvasható, lényegében az egész világon bevett gyakorlat, hogy a számítógéppel dolgozó alkalmazottak egy jelentős része saját célra is használja a gépeket és internetet. Ez akkor kezd probléma lenni, ha a munka rovására megy, vagy biztonsági szempontból kritikus oldalakat keres fel. Székely Ivánnal készült interjúban nagyon helyesen állapítja meg, hogy korlátozásokkal lehet védekezni a nemkívánatos tartalmak elérését, ez egészen addig jól működik, amíg a munkakör ellátásához jól behatárolható szoftverek, hálózati erőforrások szükségesek. Viszont, egy rugalmasabb munkakörnél, nincs lehetőség olyan korlátok felállítására, amik pontosan a megfelelő erőforrásokhoz engednek hozzáférést.
Székely Iván megfogalmazása szerint: „ahhoz van joga a főnöknek, hogy megkövetelje az alkalmazottaitól, hogy munkaidőben a rendelkezésükre álló eszközökkel a munkájukat végezzék. Ahhoz azonban már nincs joga, hogy azt figyelje, hogy ha az alkalmazott nem dolgozik, akkor mit csinál milyen weboldalakat olvas és mennyi ideig.”. Ezzel a megállapítással két ponton lehet probléma, az egyik a mennyi ideig a másik a milyen weboldalakat. Az első azért problémás, mert ha ilyen módon lehetne bizonyítani, hogy a munkavállaló az ideje 20-30%-át, vagy még többet más tevékenységgel tölt, miközben a munkahelyi kötelességek teljesítése nem megfelelő, akkor alapja lehetne az elbocsátásnak. A második azért problémás, mert, egy esetleges behatolás, vírusfertőzés, vagy más incidens esetén segítséget nyújthat a rendszergazdáknak a fertőzés forrásának felderítésében, továbbá a munkáltató szemében bizonyára más megítélés alá esik például a prohardver olvasásával eltöltött idő és az xxx „olvasásával” eltöltött idő. Ezeken felül pedig nem elhanyagolható az sem, hogy a számítógépen dolgozó alkalmazottak sokszor hozzáférhetnek a cég bizalmas adatainak egy részéhez is, amiket a munkaadó természetesen szeretne biztonságban tudni.

Összességében nem azt akarom mondani, vagy éreztetni, hogy nem fontos a törvények betartása és betartatása, vagy nem fontos saját bizalmas adataink megvédése, csupán arra próbálok rávilágítani, hogy következetlenek vagyunk ezen a téren és esetenként érzésem szerint jogosak a munkaadók igényei ezen a területen, bár jelenleg törvény sértőek. Megítélésem szerint egy olyan világban élünk, ahol az emberek jogai sok területen nagymértékben előtérbe kerülnek, ami nem is lenne baj, ha a kötelességek teljesítése iránti igényünk és munkáltatónkkal szembeni lojalitásunk is legalább ennyire fontos lenne.