Sok éve már, hogy magával ragadott a PC-k világa. Kezdetben csak a budget szegmens volt elérhető számomra, a már kissé idejétmúlt hardverek és technológiák, ami különösebben igazából sosem zavart, az évek során már hozzászoktam. Egy idő után viszont, ahogy az anyagiak engedték, elkezdtem azért fejlesztgetni, szép lassan, mindent.
Újabb processzor, több memória, erősebb videokártya. Szebb gépház, több tárhely, SSD. Jobb egér, jobb minőségű egérpad, mechanikus billentyűzet. Normális méretű asztal, komolyabb hangszórók. Monitor.

Valahogy a monitorcserét sosem éreztem létfontosságúnak. Voltak kezdetben különböző CRT monitorjaim, aztán az első LCD monitorom talán egy Samsung SyncMaster 940b volt.

Elromlott, jött helyette egy Dell P170S.

Aztán, hogy kicsit haladjunk a korral, mivel ekkor a 4:3-mas képarány igencsak kezdett kimenni a divatból, úgy éreztem ideje váltani 16:9-re. Egy olcsó, LG W2243S lett végül a befutó.

Na ezt jó pár éven keresztül használtam, és még csak késztetést sem éreztem a cserére. Az alacsony fényerő mondjuk néha zavaró volt, meg a TN panel betekintési szögei is eléggé gyatrák voltak, de akkoriban nem is igazán voltam ennyire képben. Működött, widescreen volt, és még nagyobb is mint az előző.

Felbukkant aztán egyszer egy AOC G2590VXQ a zöld manós boltban, erősen nyomott áron. Akkor már azért valamivel többet mondtak számomra egy monitor specifikációi, így végül a nagyobb kijelző, 75Hz-es képfrissítés, HDMI és DP csatlakozók miatt csak rávettem magam a cserére.

Még mindig gagyi TN panel volt ugyan, de már ez is elég nagy előrelépés volt ahhoz, hogy elkezdjek vágyakozni valami még jobb után. Nagyobb felbontás, magasabb képfrissítés...

Még mindig a budget kategóriánál maradva, egy GABA GL-2703QHD-ra esett a választás. Ez volt talán a legolcsóbb 1440p-s monitor akkor, a 165Hz-es képfrissítés csábító volt, még ha ez is csak egy TN panellel volt szerelve.

Tetszett, sokkal jobban, mint az AOC. Egyetlen dolog zavart nagyon, a backlight bleed. A TN panel alapból sem jól kinéző fekete színeire ez már csak hab volt a tortán, a bal alsó sarokban egy iszonyatos nagy folt éktelenkedett. Bár a specifikációi rendben voltak, emiatt eléggé csalódott voltam.

Pár hónap után úgy voltam vele, hogy akkor egye fene, nézzünk valami jobbat. Ekkor figyeltem fel a 21:9-es monitorokra, amik ugyan még eléggé borsos, de már azért elérhető árkategóriában mozogtak, legalábbis a belépő modellek. Ezek 90%-a viszont VA panellel volt szerelve, amikről elég sok negatív tapasztalatot olvastam az internet bugyraiban, mindenki inkább az IPS panelt javasolta, ebben a méretben viszont az IPS panellel szerelt darabok már túllépték a büdzsét.
Két lehetőség volt hát előttem; 27", 2560x1440, IPS vagy 34", 3440x1440, VA.

Személyes tapasztalatom egyikkel sem volt, viszont a 21:9-es képarány nagyon csábító volt, így végül utóbbira esett a választás, egy Xiaomi Mi Curved 34 személyében.

Ha azt mondanám, hogy tetszett, akkor nagyon finoman fogalmaznék. "ÚRISTEN B+ HÁT EZ NAGYON BRUTÁL", vagy valami hasonló volt az első reakcióm.

Akadtak sajnos problémák is, pár hónap után sajnos behalt, így garanciális cserén belül egy GIGABYTE G34WQC követte. Külsőre eléggé ocsmány volt szegény, de egyébként legalább annyira elégedett voltam vele, mint a Xiaomi-val, sőt, ennek még az overdrive profiljai is jobbak voltak.

Volt aztán egy gondolatom, hogy ez talán picit túl nagy**, a felbontás is igencsak erős GPU-t kíván, talán jobb lenne egy 29", 2560x1080-as felbontású darab. Megváltam tőle, majd egy MSI Optix MAG301RF jött helyette.

Meglepően picike, de egyébként aranyos méretű monitor volt ez. Az IPS panelnek szép, élénk színei voltak, VA panelhez képest láthatóan gyorsabb is volt; kameramozgásnál nem volt annyira blurry a kép, néhai ghosting-nak is nyoma veszett (helyette néhol inverse-ghosting került elő), a 200Hz-es képfrissítés is érezhető upgrade volt.
De sajnos nem volt felhőtlen az öröm; a 21:9-es képarány ebben a méretben valahogy nem volt akkor áll-leejtős élmény, pláne sík képernyővel, az alacsonyabb PPI sok játékban zavaró visszalépés volt, emellett az IPS panel láthatóan gyengébb feketéket is produkált a VA-hoz képest, ami nagy szívfájdalmam volt (ráadásul a backlight bleed is jelentősebb volt).

Nincs mit tenni, úgy tűnt mégiscsak 34", 3440x1440, VA lesz számomra a sweet spot, így megpróbáltam ezek közül a legjobb darabot kifogni, végül egy Huawei MateView GT 34 lett a befutó.

Nem tudom van e hasonló áron jobb darab, de az biztos, hogy nagyon elégedett vagyok vele.
Az overdrive profiljai talán ennek a legjobbak, egyértelműen jobb a Xiaomi-tól, legalább annyira jó mint a Gigabyte volt. Ahogy az IPS-nek, a VA panelnek is megvannak a hátulütői, de számomra az IPS gyenge feketéi annyira zavaróak voltak, hogy nem tudtam figyelmen kívül hagyni.

Ez a monitor upgrade volt a legjobb, legjelentősebb dolog talán, amit eddig tettem. Egyszerűen minden jobb egy hagyományos, 16:9-es monitorhoz képest. Nem tudnék, de nem is szeretnék visszaváltani.

Már az egyszerűbb, Windows-on belüli dolgok, basic appok használata is jobb, filmezni iszonyat jó rajta, hát még játszani. Mutathatok képeket, hogy mennyivel több mindent látni...

...de így talán nem is lesz annyira szembetűnő a különbség, pedig tényleg hatalmas élmény, hogy mennyivel jobban beteríti a látómezőt a 34"-os, ívelt kijelző.

Egy szó mint száz; örülök, hogy megléptem ezt a cserét, csak azt bánom, hogy nem tettem meg hamarabb.
Innen már nincs visszaút, csak az Ultrawide lehet opció.

**"túl nagy; nem alapvetően a 34"-os méret túl nagy, de mivel csak a jobb szememre látok, így nekem asztali használat mellett már a látóterem határait feszegeti