A kettő szerintem nem ugyan az. Egy szerencsés véletlen folytán alakult szombatomról írok pár szót.
A legutóbbi, félbeszakított kirándulás óta kezdett rendbejönni a térdem. Nem nyúztam túlságosan, csak bringáztam, de nem tapasztaltam problémát, mehetnékem volt ismét.

Alg fórumtárs és a gugli Panoramio által kiadott képek meghozták a kedvem a Nagy-Kopasz tetején álló Csergezán-kilátóhoz. Nagykovácsi közel van, nem jártam még a környéken, az útvonal gyorsan összeállt: Máriaremetéről indulva megnéznézem a Remete-szurdokot, majd Nagykovácsi felett a Zsíros-hegy és Nagy-szénás. Majd délnek fordulva a Nagy-Kopasz, a Tarnai pihenő és a piros jelzésen vissza Hűvösvölgy és a Hárs-hegy lábához. Nem túl nehéz ~24 km-es túrának ígérkezett kb. 650 méter szinttel, ez nem sok.

Budai-hegység térképem nem volt ezért egyszerűen egy A4-es papírra írtam magamnak egy itinert.
Napok óta piszkált már, hogy nem találom a Pilis-Visegrádi-hegység térképemet. Ez most nem kellett ugyan, de szeretem a helyén tudni a dolgaimat. A hét közben túlságosan nem foglalkoztam vele, de péntek este odáig jutottam, hogy felforgattam a szobámat, hol lehet. Végül eszembe jutott, hogy legutoljára a szkennerben hagytam.

A féloldalasan megpakolt asztal eredménye...

Pár hete lakótársam szkennerét javítottam, mert tavaly egy szerencsétlen pakolás közben az asztalról ráborultak a könyvek és összetört az üveg. Más nem sérült szerencsére, már akkor szétszedtem és kitakarítottam, de csak most jutottam odáig, hogy végre vágassak bele üveget. 390 Ft-ot bőven megért, ennyi volt az egész, az a kétszer fél óra szétszedés és összerakás pedig bőven megérte. Szóval a Pilis térképpel próbáltam ki a szkennert, ami tökéletesen működött és benne maradt azóta is, ezért nem találtam.

Szóval megírtam magamnak az itinert, amit tudtam még memorizáltam és estére már lényegében fejből tudtam az útvonalat. Nem is nyomtattam ki semmit, térkép nélkül indultam útnak másnap reggel. Hűvösvölgyből a 157-es busszal kellett felmenni, a 7. megállónál leszállni és kis sétával kezdődhetett is a móka.
Reggel kissé később keltem a tervezettnél, de gyorsan vettem kaját és még korábban is sikerült indulnom. Kiérek a végállomásra, látom, 1 perc és indul az 57-es busz, gyorsan felpattantam rá, nem volt kedvem várni 20 percet a 157-re. Örültem, hogy hamarabb kiérek, gondoltam tuti megegyezik az útvonaluk egy része... Hát nem. Kezdhettek kapaszkodni

A természet lágy ölén 1...

Nem számoltam, de a nekem kellő Szirom utcát nem hallottam és a 7. megállót is bőven elhagytam már, így leszálltam valahol a Községháza utcán. Erre bizony nem jár a 157-es. Nagy naivan indultam vissza gyalog, de fogalmam nem volt merre vagyok, persze minek is kérdeznék meg bárkit... Pár perccel később megláttam a kék+ jelet, ennek megörültem, emlékszem a térképről, hogy van egy rövid szakasz a Remete-árok környékén, ha pedig mégsem, akkor úgyis találkozik a kék jelzéssel, elindultam hát azon felfelé.

A természet lágy ölén 2...

Gyanús volt a terep, kicsit gyanús volt az L alakú kék templom jelzés, mert az is a kék kereszttel együtt vezetett, de ilyen részletek már nem maradtak meg a térképről. Láttam távolról a megfelelő szélre váró siklóernyősöket is kezdtem egyre furcsállni a helyzetet, de a kék jelzéssel való találkozás után kissé megnyugodtam.
A Virágos-nyeregnél elfordultam hát "balra" gondolván arra visszajutok a Remete-árokhoz, mert nem akartam kihagyni, az útvonal pedig egyszerű. A környéken, főleg egy kék jelzésen úgyse lehet eltévedni, habár a buszról leszállva már nem tudtam hol vagyok. Teljesítménytúrázók jöttek végig velem szemben, én pedig nyugodtan követtem a kék jelet.

Téglagyár

A Tök-hegyről lefelé odakeveredett sárga és zöld jelek is gyanúsak voltak, na meg leginkább az, hogy bőven lefelé haladok, nem pedig fent a magasban. Volt ...sszameg bőven, leginkább az ismét megfájdult térdem miatt, de akkor még reménykedtem, hogy mégis jó irányba haladok.
A felhők miatt se a Napot nem láttam, a szórt fény miatt pedig az árnyékok alapján sem tudtam belőni az irányt. Kell most már egy iránytű. Sebaj, a lényeg, hogy kint voltam a természetben.

Kilátás nyugatra egy Pilisborosjenő alatti repceföld felett

Leértem a kék jelzésen a hegy lábához. Épülő vasúti töltés nem sok helyen van a környéken, kezdtem rosszat sejteni... Mindegy, a kék jel még megvan. Egy darabig követtem egy búzatábla és egy kanális között, aztán valahol elhagytam. A közeli szamócaföldön szedd-magad akcióban rengeteg ember volt kint, szamócát szedtek (mert az eper fán terem, a földön szamóca, amit nevezhetnek éppen földiepernek). Szóval kimentem közeli úthoz és a buszmegálló nevén jót nevettem, Solymár, külső Bécsi-út. Nem volt előttem pontosan a térkép, de gyakorlatilag az ellentétes irányba jöttem és még mindig nem tudom, hova fogok kilyukadni

Nagy-Kevély

A következő fél órát végig röhögtem miközben sétáltam vissza a Bécsi-út mentén, hogy megtaláljam a kék jelzést. A korábbi irányba már nem akartam visszafordulni és visszamászni, így következett hát a Köves-bérc, az volt közelebb. Felfelé menet a szarvasbogár fejét, fent a tetőn pedig a hatalmas lódarazsat fényképeztem, azt olyan 3 méterről teljes zoommal, mert elég ijesztően gyilkolta szegény hernyót.
Majd láttam egy gyönyörű repce mezőt is és még pár perc múlva pedig felbukkant egy gyanúsan ismerős csúcs. Nem, ez nem lehet az...

A Kálvária domb alatt Pilisborosjenő, felette pedig a Kevély

A Pilisborosjenői Kevély-hegyi Tanösvény 2. Kálvária állomásánál tudatosult előttem, hol is vagyok pontosan Az értetlenkedést, miszerint hogy a pikulába kerültem ide, hamar felváltotta az öröm. Az "Egri-vár"-at ugyanis húsvétkor meg akartam nézni, de akkor a 30. km környékén már nem volt erőm lemászni, majd vissza az eredeti tervek szerint a Kevélyekre, így akkor elmaradt. Nosza, most bepótlom végre!

A Teve-szikla melletti kőbánya maradványai

Útba esett még a Teve-szikla, aminek láttán egyáltalán nem gondoltam volna tevére, de érdekes hely, majd pár perc sétával elértem az Egri Csillagok forgatásához felépített "Egri-vár" maradványait. Végre, a napokban meg is kellene néznem a filmet, hogy lássam, milyen volt újkorában. Szerintem most egészen jól néz ki:

Az "Egri-vár" Pilisborosjenő határában

A reggeli kelés óta csak egy csokit és egy müzliszeletet ettem, így már nagyon ideje volt az ebédnek. A körbástya nyugati oldalára kiültem és megebédeltem. Folyamatosan felhős és kissé fülledt volt az időjárás, de kellemes a hőmérséklet és nem esett. Jó volt így túrázni, de lassan indulnom kellett haza. A múltkori térdfájás már elég korán, a Csúcs-hegyről lefelé ismét jelentkezett, de vettem be egy fájdalomcsillapítót és utána csak néhány szakaszon erősödött fel ismét. A 600 mg ibuprofén tette a dolgát, de már kezdett gyengülni. Félúton a vár és a település határa között leesett, hogy a húsvéti túráról írt beszámolómba (nem tudom mikor jelenik meg) rossz képet tettem be az Egri-várról, illene lecserélnem.

Mivel akkor a gerincen sétáltam végig, ezért csak fentről láthattam, azt linkeltem, de nem emlékeztem rá pontosan mennyi is látszik belőle, eső után elég vegyesek voltak a légköri viszonyok. Eldöntöttem hát, nekem fel kell másznom és új képet csinálni...

Térkép nélkül is emlékeztem egy a falu közepétől felvezető piros jelzésre, de találtam a játszótér mellett térképet, ott ellenőriztem is az irányt, ott mentem fel. A térdem ugyan nem örült ennek a kerülőnek, de még nem reklamált. Gyorsan felmásztam, nagyon jól néz ki az ösvény, szinte egy vízmosásnak tűnik.

Az "Egri-vár" a Nagy-Kevélyről.

Nem mentem vissza teljesen a csúcsig, kicsivel alatta van egy sziklás kiugró rész, onnan nagyon jól belátható a környező terület, még a Megyeri-híd is látható. Innen lőttem pár képet és indultam vissza. Előjöttek a húsvéti emlékek, akkor ugyan nem fájt még ennyire a lábam, de hulla fáradtan a köves ösvényen elég kelletlen volt lépdelni. Most szinte egyáltalán nem voltam fáradt, de a térdem miatt elég érdekesen jártam, jól jött a nagy bakancs, hogy fogja a bokámat.

Lefelé nem is volt annyira rossz, mint számítottam rá és kis kocogással, de elértem végül a 16:30-as buszt vissza Bp-re. Most is jót nevetek az egészen, ha akartam volna se sikerül ilyen jól ez a nap. Kerestem a Pilis térképemet is, ha már megtaláltam, el is hozhattam volna ennyi erővel

A végeredmény 23 km és kb. 800 méter szint, amelyet az utolsó kerülő kerekített fel ilyen szépre a maga +300 méterével. Eredményes, szép nap volt. Húsvét után mindenképpen vissza akartam menni oda, de a fene se gondolta volna, hogy így keveredek vissza