2019. június 17., hétfő

Gyorskeresés

Hóban egyensúlyozva a Spartacus-ösvényen

Írta: | Kulcsszavak: Spartacus-ösvény . Pilisszentlászló . Apát-kúti-völgy . túra . kirándulás

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Hólapátolás helyett kihasználtam a vasárnapot és végigjártam a Spartacus-ösvény és az Apátkúti-völgy legnagyobb részét Pilisszentlászló mellett. Az izgalmas és szép útvonalhoz a Szép kilátás! blog vonatkozó bejegyzése adta ismételten az ötletet, mint már nem először. Az őszi színekről ugyan már lemaradtam, de végre egy igazi téli túrára nyílt lehetőségem.

térkép
A régi Cartographia térkép helyett az OpenStreetMapra váltok

Az útvonal a térképen - jelen bejegyzés talán legszínesebb részén - jól látszik. Pilisszentlászlóról indultam a zöld jelzésen, végig a Spartacus-ösvényen lefelé az Apát-kúti-völgybe, majd onnan vissza a piros jelzésen a völgyön keresztül Pilisszentlászlóra. Egyszerű, jól követhető a vonalvezetés, minimális a szintemelkedés.

A múlt hétre beharangozott „látványhó” igen csak ZS kategóriára sikerült, legalábbis a főváros környékén. Jobb lett volna talán nem ilyen bulvárosan fénylő kifejezéssel körbekürtölni az országot egy télen normális jelenségre, miszerint esik a hó.

Szóval a hétvégére már igazán havat és hideget jósoltak, ami a várakozásoknak megfelelően megérkezett. Réteges öltözködés, alaposan kitakarított bakancs és ennivaló kellett. Mire kiértem Pilisszentlászlóra, már kezdtem fázni a hideg buszon, de ahogy elkezdtem sétálni, már nem volt gond.

Fél 9 múlt kicsivel, a falu felébredt, az úton a havat már eltakarították, az emberek a saját portájuk előtt tevékenykedtek.

A környező hegyeknek csak a lábukat lehetett látni, kissé feljebb már a szürke ködbe veszett a testük. Jó darabig csak egy autó nyoma vezetett az úton, emberi lépések érthetően sehol. Végül egy kényelmes 20 perc alatt értem el az utolsó házat is az erdő szélén, ameddig az autó gurult néhány órával korábban.

Szokás szerint egyedül voltam, üdítő a csend.

Innen lefelé vezetett már a zöld jelzés, majd tíz perc múlva elértem végre a Spartacus-ösvény elágazását. Jól látható és egyértelmű a figyelmeztetés, én ugyanakkor kissé túlzásnak érzem ebben a formában.

A Spartacus-ösvény ezen szakasza szerintem egyáltalán nem nehéz. Fizikai értelemben legalábbis nem igényel nagy felkészültséget, minimális a szintemelkedés, az útvonal nagyon jól követhető, a jelzések frissek, hiszen néhány hónapja lett kijelölt túraútvonal.

Az ösvény ugyanakkor nagyon keskeny és néhol igencsak a hegyoldal szélén fut, sokszor alig egy ember fér csak el, talán két cipőtalp széles a nyomvonal, ami száraz időben is inkább fegyelmet és figyelmet kíván.

Télen azonban pont ez utóbbi kettő, fegyelem és figyelem szükséges elsősorban. A hótakaró miatt nem látni pontosan az ösvény szélét, hogy mennyire masszív a talaj alatta. Nem látni mennyi avar van a talpunk alatt, ami bizony csúszik. És csúszhat a hó is a megfagyott talaj és cserébe a másik oldalon sem tudunk kapaszkodni, mert vagy nincs mibe, vagy ha van is, azt a hó takarja és nem látjuk.

Szóval télen és ezen a hétvégén ez adja, adta az izgalmat és az élményt.

Az ösvényen aznap reggel én voltam az első ember. Állatnyomok követik ugyanakkor az ösvényt, néha váltakozik éppen milyen, de olyan érzésem van, mintha egy erdei őrállat hajnalban végigsétált volna rajta, hogy ellenőrizze, minden rendben van a reggeli induláshoz.

A kopasz fák mögött már felsejlik a szomszédos hegy havas bőre, míg elértem a Szarvas bércig, ahol az első nyiladék volt teljes kilátással a környezetre. A párás levegő és az alacsonyan szálló felhők keverékében aludta téli álmát a hegység. A Bánya-hegy és az Ágas-hegy látható itt az alsó képen.

A sűrű levegőben nem volt nagy a látótávolság, így kissé nehezebb volt eltalálni pontosan mit is látok. Iránytűt nem vittem magammal, a pontos tájoláshoz pedig nem volt kedvem a telefonnal sem matatni. Néhány fénykép után haladtam tovább a hegyoldalban a szűk ösvényen.

Az Öreg-Pap-hegy oldalába mély vágásként hatol be a Szarvas-lyuk. Oda befelé igencsak keskeny az ösvény. Ezen a szakaszon talán legveszélyesebb télen, mivel nem látni pontosan az út szélét, hogy mennyire stabil az alapzat és kevés a kapaszkodó. Egyáltalán nem teljesíthetetlen, de észnél kell lenni.

A keskeny ösvényen nem csúsztam le, így perceken belül elértem a kb. 3-4 méter magas Sziklatornyot. Valamilyen furcsa, laza, üledékes kőzetnek tűnik. Az időjárás viszontagságait mégis állja egyelőre, pedig kézzel is lehet bontani. Ezt most inkább le sem írtam, nehogy apránként szétszedjék a turisták.

Pár perccel később már egy jóval nagyobb, kopasz hegyoldalhoz értem. Innen már teljes kilátásom volt a szomszédos hegyekre. Az ösvény nem lett szélesebb, cserébe ahogy haladtam tovább és fordult az út, végig lehetett látni a Lepence-patak által jelzett völgyön. Szép időben innen bizony a Dunakanyart is látni ha minden igaz, de biztosra megyek és tavasszal megnézem.

Ahogy visszanéztem a Szarvas-lyukba, felfelé a felhőbe burkolózott hegycsúcs felé, megjött a kedvem a magasabbra mászáshoz. Eszembe jutott a közeli Borjú fő és az Urak asztala, elővettem hát a térképet, merre is mehetnék, de a döntést meghagytam későbbre.

Könnyű séta után értem a Jenő kunyhóhoz. Kívülről barátságos kis gerendaháznak látszik, nem ijesztő, mégis egyértelműen hiányzik belőle az élet. Magányos, elhagyatott...

Az ajtaja nyitva van. Szükség esetén jó szolgálatot tehet az embernek, ha fennragad a hegyen rossz időben, vagy csak erre pihenne le a túra során. Van bent egy kályha ami tűzhelyként is használható. A túrázók és talán az erdészek is hagytak itt eszközöket, edényeket, bár megfelelő tisztítási lehetőség nélkül többségünk nem használná azokat.

Nyitott ablakokkal, világosan, kitakarítva sokkal vonzóbb célpont lenne mindenkinek, sajnos az ártó tevékenységnek is. Jobban belegondolva, csoda, hogy ilyen állapotban van.

Kis kitérővel az Alsó Pap-hegy felé van az erdész kopjafa. Nagyon szép helyen állítottak emléket. Jobb kilátást nehezen találni a Föld és az Ég felé.


Az erdő örök de az erdész mulandó

Visszatérve a kunyhóhoz gyorsan ettem pár falatot és megnéztem végre, hogy a termoszom mennyire látja el feladatát, a benne tárolt folyadék hőmérsékletének megtartását. Nos, a kamilla tea legalább nem folyt ki belőle, de igencsak kihűlt már addigra. Sebaj, így is jól esett.

A Jenő kunyhótól lefelé találkoztam aznap először túrázókkal, szembe jöttek a völgy felőle. 11 óra körül járt ekkor az idő. Innen már eseménytelen volt az út. Az ösvény továbbra is igen keskeny volt, de rendben leértem a Telgárthy-rét mellett található Bertényi Miklós Füvészkert bejáratához.

A füvészkert és az étterem bejárata mellett információs térkép és parkoló van. A patakot telefonálás közben néztem meg, miközben úgy döntöttem, hogy nem kerülök én fel az Urak asztalához, másnap munka, először inkább érjek haza. Azzal a lendülettel elfelejtettem megnézni a kicsivel távolabb lévő Ördögmalom vízesést, így helyette indultam vissza Pilisszentlászlóra.

A széles erdészeti út szépen le volt takarítva, hangulatos sétát lehet erre tenni. Lassan elhagytam a Telgárthy-rétet, majd a pisztrángos tavakat és az Apátkúti vadászházat. Jó másfél km volt ez a szakasz, aztán vége jött a lezárás és az Apát-kúti-völgy sűrűje.

A Kaán-forrásnál lévő kisebb csoporthoz nem igazán volt hangulatom, így nem kóstoltam meg a vizet, mentem tovább. A völgy hoztam az eddig már „megszokottat” meredek oldalban futó keskeny, havas ösvény, bónuszként kiegészítve a csobogó patakkal.

A csobogó patak csendben tette a dolgát, a paklit inkább a hideg és a hó keverte meg. A patak felülete sok helyen változó vastagságban befagyott, amire annak rendje és módja szerint ráesett a hó. A piros jelzésű ösvényünk ugyanakkor többször is keresztezi a patakot.

Egy-egy ilyen átkelés a vízhozamtól függően még tavasz-őszi időszakban is vicces tud lenni a laza és víztől csúszós kövek miatt. A helyzet pikantériáját most éppen az adta, hogy a hó miatt nem lehetett látni, milyen jég és/vagy farönk, vagy kő van a talpunk alatt. Ha pedig jég van, az mennyire vastag, kibírja-e ha rálépünk, netán mozdul-e a kő alatta és attól borulunk a vízbe?

Éppen az egyik átkelésnél találkoztam egy az idősebb korosztályba tartozó jó kedélyű csoporttal, egyik tagjuk megkérdezte, hogy csak így egyedül vagyok? Mondom, igen, de vigyázok magamra. Bevallom, jól esett a kérdés, de látszott rajtuk, hogy nem tegnap kezdték a természetjárást, nem volt véletlen a kérdés.

Ebben az esetben amúgy kivételesen örültem, hogy nem én voltam az első, aki aznap arra járt, így az előttem átkelt felfedezők már kitaposták az átjárókat. Izgalmas volt a talpam alatt, minden léptemre recsegő jeget hallani. Egy kivétellel megúsztam merülés nélkül, de abban az egy alkalommal is csak a bal lábammal merültem bokáig, ahogy beszakadt a jég.

Az utolsó szakasz, a Szent László-völgy nem volt túl szép a rengeteg kifordult, patakmederbe dőlt fával. Furcsa volt a szinte teljesen kopasz (volt bükkös?) hegyoldal is. Valahogy nem éreztem ott jól magam, fene se tudja miért.

Izgalmas útvonalon és körülmények között a tervezettek szerint rendben visszaértem Pilisszentlászlóra. A túra nekem kényelmes tempóban picivel több, mint 5 óra volt. Az OpenStreetMaps tervezője 15,2 km-t mond a távolságra, az OsmAnd alkalmazás 17 km-t GPS alapján mérve. A harmadik verzió, hogy szokás szerint az Openmaps.eu segítségével leszűröm a mért adatokat és az alapján majd kapok egy harmadik számot is, valahol 16 közelében.

Szóval ez a távolság és térkép történet megérne egy cikket, talán összeszedem magam és összehozok belőle valamit.

Lényeg a lényeg, a Spartacus-ösvény zöld jelzéssel ellátott szakaszát és az Apát Kúti-völgyet a piros jelzés mentén mindenkinek nagyon ajánlom minden időszakban elsősorban száraz időszakban.

Köszönöm a figyelmet!

Hozzászólások

(#1) TheLázs


TheLázs
(újonc)
LOGOUT blog

De szép... És ezt hol is találom Skyrimen belül? :DDD

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

(#2) MC Pite


MC Pite
(PH! kedvence)

Hát ha nem is minden időben, de tényleg felkeresésre érdemes helyek, és köszönjük a részletes írást.

Ilyen csúszósabb, havasabb időben az ösvényt a magam részéről hanyagolnám, csak igen rutinosaknak merném maximum ajánlani. (Nem tudom hogy ilyenkor bátorság vagy hülyeség inkább :B )
Én még azelőtt jártam arra mielőtt legálisan látogatható turista út lett belőle, viszont akkor bringával mentünk - ez a sziklákon való átkelésnél elég hülye ötletnek bizonyult, egymásnak kellett átadogatnunk, egyedül ez elég problémás lett volna (plusz a kormány néha koccant a sziklafalon menetben).

[ Szerkesztve ]

fluidr.com/photos/mc_pite | XZ1 Compact | Mégane 3 Gr.T 1.6 16V 2014

(#3) wetomi válasza MC Pite (#2) üzenetére


wetomi
(fanatikus tag)
LOGOUT blog

Igazad van, ebben az időben tényleg inkább csak rutinosaknak való az a szakasz, de odafigyeléssel azért teljesíthető.

Én mondjuk nem jártam arra korábban, csak most, hogy kijelölt útvonal lett, így a korábbi állapotokat nem ismerem sajnos.

Ennyi erővel viszont a Vadálló kövek is van ilyen veszélyes. Akár a sziklák, akár alatta a meredek lejtő, ott is lehet nagyot bukni, ha megcsúszik az ember.

(#4) wetomi válasza TheLázs (#1) üzenetére


wetomi
(fanatikus tag)
LOGOUT blog

Ezt a helyet konkrétan lehet, hogy nem találod meg a Skyrimen belül, de nézz szét néhány hegycsúccsal arrébb. Az Urak Asztala és az ott lévő elhagyott légvédelmi rakéta bázis maradványai talán már beleillenek a képbe. :D

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.