Előzmény.
Ha egy gyerek először esik el, nem sír, csak ha nagyon megütötte magát. Körülnéz, ha nincs reakció, feltápászkodik. Bezzeg, ha látja a felnőttek arcán, főleg apuén és anyuén a megrettenést, ráadásul babusgatva felkapják, bömbölni kezd. Innen kezdve minden esésnél visítva ordít.
A lányomat keményen neveltem. Ha dedós korában elesett, nem kaptam fel, hanem azt mondtam, hogy hoppá, ezzel letudva a sajnálatot, aztán felsegítettem. Persze a szívem vérzett érte, de ezt nem hoztam a tudomására. Bevált a módszer, nem lett nyafis, ha elesett, ő (is) mondta, hogy hoppá, aztán feltápászkodott. Nem volt sírás, nem sajnáltatta magát.
Első történet.
Lány létére focizott, fára mászott, bár nem kezdett verekedést, nem ijedt meg, ha sor került rá.
Egyszer úgy jött haza a suliból, hogy jaj, meg juj. Elmondta, hogy focizott, nagyot esett, lehorzsolta az oldalát. Na, volt itthon Reseptyl-Urea, géz is, csak ragtapasz nem. Sebaj, van szigetelőszalag, kék is, zöld is. Marikám lefürdette a kiscsajt, aztán ott állt előttem pucéran, hogy kezelésbe tudjam venni. (7-8 éves lehetett, egyébként is a saját lányom még ma is semleges nem számomra.) Mikor végeztünk, a fél oldala fehér alapon kék, meg zöld "X"-ekkel volt tarkítva.
Egyike volt azon eseményeknek, amikor jót nevettünk.
Második történet.
Viszonylag közel van egy raktáráruház, a mellette lévő utca egyik oldalán legalább jó széles parkoló van, ami szinte állandóan üres volt. Ott tanítgattam a lányomat autót vezetni, már ha a Trabant autónak nevezhető. Elmélet is volt, meg kerékcsere, apróbb szerelések, szóval az életre neveltem. A lényeg az volt, hogy ne csak elméletileg ismerje meg az autó működését, hanem tudjon mit kezdeni, ha egyszer valahol lerobban egy autóval.
Fatuskóba applikált söprűnyelekkel kijelöltem a pályát, aztán tessék, tolass. Volt derékszögű tolatás, parallel parkolás, "Y" fordulás, minden, ami kell. Persze volt előre haladás is, na, válts fel szépen, most meg szlalomozz a söprűnyelek közt.
A leggonoszabb feladatom az volt számára, hogy (mivel tél volt,) egy közeli földes útpadkán "elástam" a Trabit, tessék, szedd ki innen. Kitornázta.
Eljött a jó meleg tavasz.
- Mindent tudsz, ideje nálam levizsgáznod.
Kivittem a megszokott környezetbe, aztán átültem a jobb oldalra. Tessék, vezess, csináld ezt, meg azt, most így, most meg amúgy.
Bár mindent tudott, bakizott. Elővettem egy tekercs ragtapaszt, meg egy ollót. A ragtapaszból levágtam egy darabot, és a lába szárára nyomtam. Hozzátenném, rövidnadrágban volt. Újabb baki, újabb ragtapasz. Jót nevettünk, aztán már direkt hibázott, hadd fogyjon a ragtapasz. A lábai már olyanok voltak, mint egy-egy hirdető oszlop.
Mikor hazaértünk, kiszálltunk a Trabiból, az egyik szomszédasszony összecsapva a kezét szörnyülködött.
- Jaj, Erikám, hát veled meg mi történt?
Homályosan utaltunk rá, hogy a tudás hiánya az ok, mire fejcsóválva ment dolgára.
Na, otthon jött a sziszegés, mikor a lányom egyesével leszedte a ragtapaszokat, mert voltam olyan gonosz, hogy abszolút frisset használtam.
A gyakorlati vizsgán azonnal átment, pedig szigorú vizsgáztatót kapott.
Slusszpoén.
Mikor egy híres autósiskola vezetője megtudta oktatói módszeremet, azonnal és feltétel nélkül fel akart venni. Köszönettel elutasítottam ajánlatát. A saját lányommal hajlandó vagyok idegeskedni, másokkal nem.
Egy szem lányod van?
), és amikor kirántotta az ujját, akkor két oldalt kicsit "leblankolta" a lemez. Volt nagy sírás, meg minden, és, amikor beragasztottuk neki, akkor vagy ötször meg kellett nézni a fenti videót, mire átment szipogásba, de délután már azon kívül, hogy mindenhova feltartott mutatóujjal ment (mint aki épp kér egy sört), mást baja nem volt vele. Másnap kellett röhögnöm, amikor beszaladt utánam a fürdőbe, besatuzott a zuhanyzó előtt, majd rámutatott a lefolyóra, kijelentette, hogy "bibi", és sarkon fordult. 
