A kép nem tudom, hogy mikori, illusztráció egy négy éve megjelent írásban. Szörnyű látvány, szörnyű belegondolni abba, hogy az apja úgy nemzette, az anyja úgy szülte meg, hogy tudván tudták, esélyük sincs etetni, felnevelni.
A Föld csak korlátozottan képes ellátni lakóit. Ha jól tudom, több, mint 7 milliárdan vagyunk. Tény, hogy a fejlett társadalmakban (jó esetben) kiegyenlített a születés-halálozás aránya. Inkább az elmaradott népek, nemzetek szaporodnak meggondolatlanul. Ül az anya, reménytelenül mered a semmibe, ölében csontsovány gyermeke.
Én már nem érem meg, de unokám, gyerekeim vannak, ezért aggaszt a jövő. Mi lesz, ha Föld anyánk már nem lesz képes eltartani túlszaporodott lakóit, nem lesz elég élelem, tiszta víz?
Jön a tömegpusztítás, az alacsonyabb rendűnek vélt rasszok kiirtása?
Mi lenne az üdvözítő megoldás?
Nem, nem politika, inkább szociológia.
