Hirdetés

  2. Bejegyzések
  3. Szatyor95
  4. Akármi

Ön és a Spar...

[ ÚJ bejegyzés ]

...undorító pár! Avagy miért fogadtam meg, hogy ma utoljára vásároltam az üzletlánctól bármit is.
Tudni kell rólam, hogy nem szeretek vásárolni. Hosszadalmas, unalmas, idegesítő, és még el is gázolnak az idős nénik. De néha muszáj, mint most is. Nem volt már itthon kenyér, és tervben volt ebédre némi tejberizs is. Nosza, pont ott van a Határ úton az Europark végében a Spar, ugorjunk be! Beérkezés után fogtam egy kosarat, és elindultam a pékáruk felé, nézni egy szép friss kenyeret. Balga voltam, mert ilyenkor semmi friss áru nincsen a helyben sütöttek között. Sebaj, a nem friss kenyér is kenyér. Az ára kicsit meglepett, mivel mikor utoljára kenyeret vettem, még 250 Ft volt 1 kiló, ez meg volt 329 Ft (neem, dehogy lehetne kerek árat írni, azt tiltja az üzletpolitika). Mindegy, belefér, max olcsó tejet veszek. Vagyis vettem volna... Egy gyors terepszemle után konstatáltam, hogy a 330 Ft-os (csak azért sem írom kilencessel) kenyér, és a 270 Ft-os tej nem jön ki egy darab Rákócziból, a rosszabb napokra tartogatott 10.000-est nem akartam beáldozni. Ha már így alakult, vettem egy mittoménmicsoda péksütit 110Ft-ért. Így a kosaramban ott pihent 440 Ft-nyi áru. Irány a kassza, fizessünk. Mivel a kenyeret nem akartam végigcipelni a szakadós, nyúlós, és büdös kis zacskóban egész hazáig (~30 perc), vettem egy szatyrot (nem, nem saját magamat!), is. Az ára persze nem volt kitéve sehová, de gondoltam a fennmaradó 60 Ft csak elég erre. Naná, hogy nem volt! Mikor a pénztáros kinyögte, hogy 595 Ft lesz, azt hittem megüt a guta! Még jobban nem akartam leégetni magam, ezért elkezdtem előszedni a vésztartalékom. Mondanom se kell, potyogtak ki a cuccok a zsebemből, mire elővettem a tárcám (előre be szoktam készíteni az összeget, ezt most is megtettem az 500 Ft-os címlettel.), közben a nő idegbajosan méregetett, és szemmel láthatóan, füllel pedig hallhatóan jelezte, hogy nincs megelégedve a nagydarab külsőmmel. Odaadtam volna a 10-est, erre visszakérdez: "Kisebb címlet nincs?" Gondoltam magamba, hogy dehogy nincs, csak szeretem feltartani a sort, és leégetni magam azzal, hogy a földről szedem össze a cuccaim. Végül viszont inkább csak annyit mondtam, hogy "Nincsen, nem ekkora összeggel számoltam". Odaadta a visszajárót, és ennyi. Tettem volna el a "gyönyörű" szatyorba a dolgaim, de erre már alkalmam nem volt, mert a pénztáros elkezdte rám tolni a következő vevő cuccait. Odébb mentem gyorsan, aztán igyekeztem betuszkolni a kenyeret a szatyorba. Némi szerencsétlenkedés után sikerült is a dolog, és letörten elindultam kifelé. Nem értettem... Az oké, hogy diszkalkuliám van, és emellett több neurológiai problémával küszködök, de hogy számolhattam el magam ennyire? Megnéztem a blokkot. 159 Ft volt a szatyor... Eléggé mérgessé váltam. Pont pár napja voltam a Penny Marketbe, ahol egy ugyan ilyen méretű szatyorért 50 Ft-ot kértek. Ötven forint, nem százötven?! Ezen eseménysorozat után döntöttem el, hogy Spárba többet soha. Megjegyzem, ezt nem írtam volna le, ha nem látom meg ezt. De ezek után...
És a slusszpoén: A szatyor fülén a következő szöveget találtam: "E táska vásárlásával Ön 1 Ft-tal támogatja a Máltai Szeretetszolgálatot". Gondolom sokra mennek vele. :C

Még van hozzászólás! Tovább