Egy gond leesett Rezeda válláról. Az üzletet viszont a maradék család ellátása mellett vinni kellett. Éjszakába nyúló műszakokat tartott, hogy előkészítse a bedolgozóinak a munkát, összeállítsa az ingeket, mellényeket. Szombat reggel jött Zsolt, beült a Fiat Uno-ba, berakták a portékát. Segítségnek, vagy a biztonság kedvéért beült hátra Sári mama, és irány Budapest! …..

Zsolt szívesebben ment volna a saját kocsijával, de ha már van a Fiat, akkor az asszony ragaszkodott hozzá. Pedig a rövid ülőlap miatt rettenetesen elfárad benne a jobb lába másfél-száz kilométer alatt, s ez még csak az oda út. Később annyit újított, hogy kispárnát tett a combja alá. Ez a probléma a két asszonyt hidegen hagyta. Örültek, hogy megbízható fuvarosra akadtak, aki ott áll meg az üzlet ajtajában még a várban is. Zsolt se nagyon volt ismerős Budapesten, de térkép után bárhová odatalált. Tolbuhin, korzó, vár. Na, ez így ebben a formában kevés infó. Utca, házszám? „Na, majd mondjuk”
Aztán kiderült, hogy a várba nem is lett volna szabad bemenni, de a rendőrök éppen nem jártak akkor arra. Mindez csak első alkalommal jelentett gondot, a későbbiekben rutinná vált a navigálás. Amíg az asszonyok az üzletet intézték, Zsolt bejárta a környéket. Beült a rétesboltba, körbejárta a nagycsarnokot, majd várakozott a parkolóban. El nem tudta képzelni mi tart olyan sokáig, de nincs mit tenni, ez a kialakult ügymenet. Amikor mindhárom helyen végeztek, irány Szentendre! Itt is volt több kereskedő akinél hosszasan elidőztek. A sofőr pedig várt, sétált, unatkozott. Út közben nem annyira, mert Sári mama mesélt. Ismert mindenkit a faluban, tudta mindenkinek a viselt dolgait, mesélt a múltról, s egyáltalán bármiről lehetett vele beszélgetni. Mint ő maga mondta, életében nem olvasott el egyetlen könyvet. Ennek ellenére nagyon tájékozott volt. Újságot olvasott, rádiót hallgatott, nézte a TV-t.
- Zsoltikám! Láttad tegnap a vetélkedőben Tóth Zsuzsát? Ő lett az ország legszebb nagymamája. Neked ő volt a nagy szerelmed igaz-e? Bánod-e, hogy nem jöttetek össze?
- Nem bánom Sári néném. Egyáltalán nem bánom. Nem láttam a TV-ben, nem tudom milyen feladatokat kellett megoldani, de a Zsuzsa egy nagyon buta nő. Szépnek szép, de ezt adta neki a természet, ő nem tett érte semmit.
- Azért én úgy hallottam, hogy nagyon szerelmes voltál bele.
- Akkor én is azt hittem. Azt pedig mindig tudtam, hogy nem igazán tudnánk a beszélgetéshez se közös témát találni. A szerelem nem vakított el, tisztában voltam vele minden pillanatban, hogy nem lennénk jó páros. Mindig a legszebb lányokat szerettem volna megdönteni. Vágytam rá irgalmatlanul, de ezzel így vagyunk egy tucatból kb. tizenketten. Ez lenne a szerelem?

Rezeda nem folyt bele a beszélgetésbe, csak mosolygott csendben. Mindig a mama tematizált. Néha a család dolgait is megbeszélték Zsolt előtt. A fia és menye viszonyát csak szőrmentén, de az unokájának az udvarlóját kitárgyalta bárkivel. Régebben másképp volt. Akkor még a fiúk jártak udvarolni, most pedig megfordult a dolog. Feje tetejére állt a világ. Addig még csak-csak, hogy ott van a „lyány” amikor a fiú is otthon van, de ez akkor is ott marad, ha a legény elmegy iskolába. Nëmá!
Zsolt járta Szentendre utcáit unalmában, azt se tudja, az asszonyok éppen melyik kereskedőnél időznek. Az egyik üzletből hallja, hogy „Nëmá!” Na, megvan a Sári mama. Éppen meséli az unoka udvarlóját.

Odahaza Zsoltot cukkolták az ismerősök. „Mi van? Nem bízik bennetek az öregasszony? Óvja a menye tisztességét?”

Nem tudni milyen meggondolásból kísérte őket minden alkalommal. Pedig nem kellettek hárman. Zsolttal kettesben is lebonyolíthatták volna a szállítást. Aztán volt egy rendkívüli út. Éjszaka kellett Debrecenbe menni, mert ott lakott Daninak egy munkatársa, akivel készpénzt küldött haza. Ide nem ment a mama, de biztos ami biztos, a fiút beültették hátra. Megoldhatták volna családon belül, hiszen mindkettőjüknek volt jogosítványa. Nem regionális, hanem egész országra érvényes éjjel-nappal. Zsolt akkor este szokatlanul későn, nyolc órakor ért haza munkából. Úgy hiányzott neki az éjszakai 200 km, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Nem tudni mitől tartott Rezeda, hiszen Zsoltnak rendben volt a házassága, fiatal korában se voltak kalandjai, aligha próbálkozna. Vagy ha mégis? Kettőn áll a vásár. Erőszakra aligha vetemedne. Talán csak azért kellett a biztosítás, nehogy szó érje a ház elejét. Mert ha Daninak a fülébe jut, hogy kettesben voltak, ráadásul éjszaka, abból nagy baj lesz. Egyszer aztán úgy hozta a sors, hogy a nagyobb fiú is külföldre ment dolgozni. Nem csak úgy bele a vakvilágba, hanem egyik rokon várta. Nem is egyedül, hanem a barátnőjével kettesben. A reptérre mindkét anya elkísérte a fiatalokat, így Sári mama nem fért be a kocsiba. A hazaúton miután a „nászasszonyt” kirakták, kettesben maradtak. Na, ezt tudják meg a faluban! Nem tudták meg, mert sötét este senki nem látta. Bár nem is volt mit látni.

Rezeda megnyílt. Tele volt panasszal. Nem ült mögötte az anyósa, senki nem felügyelte miket beszél. Persze nem mondott semmi olyat, amit Zsolt nem tudott volna. Talán annyit, hogy amikor elmegy hazulról, Dani telefonon zaklatja. Figyelmezteti, hogy úgy viselkedjen, mint egy tisztességes asszonyhoz illik. Erre mit lehet reagálni? Egyrészt ez tényleg csupán a zaklatásról szól, hiszen telefonban azt se látná, ha a szeretője ágyából beszélne. Tehát teljesen értelmetlen dolog felhívni. Másrészt aki ismeri a viszonyukat, kivétel nélkül a válást javasolja. Neki kell döntenie! Ha lenne egy másik férfi az életében, könnyebb lenne. Bár akkor meg őt féltené, hisz Dani nem adja ami az övé. Már pedig kimondva-kimondatlan, tulajdonának tartja a feleségét.
Zsolttal ez volt az utolsó közös útjuk. A férfi nem próbálkozott. Talán kellett volna? Ki lát bele egy asszony lelkébe?

Az üzlet nem ment már olyan jól, mint évekkel ezelőtt. Megoldották családon belül, mint régen. Annyi könnyebbség volt, hogy ha Budapesten nem is mert vezetni, a környéken elóvatoskodott. Sok év után is óvatosan mint egy kezdő, de nem kellett segítség. A vasútállomáson leparkolt, aztán haza megint autóval érkezett.
Rövid ideig nyugalom szállt a házra. Kettesben maradtak a kisebbik fiával. De aztán talán csak azért, hogy ne unatkozzon, lebetegedett az apja. Nem volt már elég főzni-mosni rá, kitakarítani a házat. Nem lett kimondottan ágyban fekvő, de vizelettartási gondok miatt pelenkázni kellett. Nem járhatott naponta 4-5 alkalommal keresztül a falun miatta. Magához vette. Miska bácsi nagy ritkán kitotyogott az udvarra ha jó idő volt, de többnyire házon belül tartózkodott. Sokat feküdt, s ettől legyengül az ember még ha fiatal is. Ő pedig már nem volt az. Korábban bármit megevett, de mostanra válogatós lett. Sok bosszúságot okozott az egy szem lányának a folytonos zsémbelésével. A vállalkozás csak döcögött, de azért így is akadt vele tennivaló. Nem sok öröme volt már benne. Csak dolgozott megszokásból. Egyik nap jött a másik után, majd az is elmúlt. Rettegnie ugyan már nem kellett, de így meg unalmas volt az élete. Néha eltűnődött azon, hogy ugyan volt-e valamikor ő boldog?
Az unalmas időszak egy csapásra véget ért, amikor Pokrócz Dánielt kitoloncolták Izraelből.

Valami jót is hozott ez a hazatérés. Miska papa egycsapásra meggyógyult. Neki ugyan nem kellett attól tartania, hogy kezet emel rá a veje, de szavakkal is lehet bántani. Erre pedig biztosan számíthatott. Nem kellett a pelenka se, szükség esetén ki tudott járni a WC-re. Nem a lányánál, hanem otthon a saját házában. Jobbnak látta hazaköltözni. Ebédet íratott, amit a falu konyhájáról kihordtak neki. A hét végét pedig Rezeda megoldotta, mint korábban is. Egy tüske azért maradt a lelkében, hiszen ha most nem szorul ápolásra az apja, akkor korábban miért várta el tőle, hogy pelenkázza? Nem mutatta, de nem tudta megbocsátani, hogy kihasználta őt. A papa hazaköltözésével még nem volt vége a jó dolgoknak. Dani megváltozott. Szavakkal ugyan sokszor bántotta, lekezelően bánt vele, mintha a cselédje lenne, de nem emelt rá kezet. Néha - talán tévedésből – még gyengéd is volt vele. Sári mama naponta fordult meg náluk, amíg kerékpárra tudott ülni a fájós lábaival. Senkit nem lepett meg, hogy – habár csupa jó szándékból, nem is túl erőszakosan – folyton beleszólt mindenbe. Rezeda nem nagyon bánta, talán nem is vette észre, hiszen ez mindig így volt. Dani megtalálta a neki való munkahelyet. Nem a munkáját, hanem az ott tartózkodását fizették meg. A környezetüktől eltérően nem voltak anyagi gondjaik. Úgy éltek, mint fiatal korukban kellett volna. Kéz a kézben sétáltak, eljártak kirándulni, olykor még üdülni is.

Tíz év után hazajött az idősebb fiú Amerikából. Rossz nyelvek szerint kitoloncolták, de Sári mama szerint ez nem igaz. Azért jött haza, mert honvágya volt, de nem adta fel a munkáját. „Nyomkodón” itthonról is tud dolgozni. Rezedától semmi infó nem került ki a családról. Habár sok emberrel tartott üzleti kapcsolatot, a közvetlen környezetétől szinte elzárkózott. Nem tartott ugyan haragot senkivel, de a szomszédokkal való társalgás kimerült abban, hogy „volt-e már a postás, vagy hideg van/meleg van, lesz-e ugyan eső?” A hagyományos pletykálkodás távol állt tőle. Olykor meghallgatta, hogy kit kivel csalnak, ki vált el, ki halt meg, de - noha mindenki ezt állítja – ő valóban nem adott tovább szinte semmit. Eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha neki is udvarlója akadna? Odaállt a nagy tükör elé, és próbált egy csinos, fiatalos, kívánatos nőt látni. Az arca elég szép. A korához képest nem is ráncos. A karcsúsága hagy maga után némi kívánnivalót. A derékbőségével nincs arányban a magassága. Nem lett kisebb, hiszen soha nem volt magasabb 160 centinél. Nem csúnyán kövér, inkább arányosan telt. A bicegése nem zavaró, csábos mosollyal talán még hódítani is tudna. Ritkán mosolygott. Próbálgatta a tükör előtt, de inkább grimasznak látta. Aztán elhessegette a gondolatot, nehogy Dani észrevegye miket forgat a fejében! Letörné a derekát ha megtudná, hogy más férfira áhítozik. Na, de mit akar ő az élettől? Elégedett lehet a sorsával. Az ura az utóbbi időben nem is veri. Nem is túl durva, nem iszik. Valójában nyugodt lélekkel mondhatja, hogy megjavult. Néha még a konyhába is beáll főzni valamit, ha a kedve úgy tartja.

Sári mama könyvet ugyan nem olvasott soha, de a bulvár sajtónak hűséges olvasója. Így nem csak a faluban történt eseményekből naprakész, hanem a sztárok, médiaszereplők életéből is. Ezeket a menyével is megtárgyalja, sőt a magazinokat el is olvastatja vele. Rezedának nincs ellenére, hiszen neki is kell egy kis romantika. Olvassa, hogy öreg emberek is milyen szerelmesek. Aztán jól megmosolyogja ezeket a hülyeségeket. Állítólag vannak olyan nők, akik kiprovokálják a szexet. Lehet. Ismer is olyan özvegyasszonyt, akinek már a harmadik férfi van az életében a férje elvesztése óta. Miért nem tud meglenni férfi nélkül? Neki bőven sok az is ahány alkalommal Dani megkívánja az ő gombóc testét. Utóbbi időben ez egyre ritkább, de nem is baj. Főleg, hogy belépett a „banya korba”. Ez a tény kissé megviselte a lelkét, bár nem érti miért. Gyereket szülni már úgysem akar. Egy gonddal kevesebb.

Meghalt Miska papa. Még egy gonddal kevesebb. Jaj, csak ki ne mondja hangosan, hiszen mégis a saját apját vesztette el. Immár felnőtt. Úgy mondják, akkor válik az ember felnőtté, ha meghalnak a szülei. Még egy darabig eszébe jut az apja, de valójában megkönnyebbülés, hogy elment. Eladják a házát, a sajátjukat felújítják. Nem először, hiszen amióta a családban mindenkinek saját jövedelme van, nincsenek napi anyagi gondjaik. A nagyobbik fiú – mondjanak az irigyek bármit – csak megcsinálta a szerencséjét, hiszen drága kocsit vett magának, az öccsének lakást Pesten, s az anyja kocsiját is újra cserélte. Dani is magára költhette a fizetését, neki is saját kocsija lett. A fiúk gyakran vannak idehaza, ki kellett vágni a nagy diófát, hogy a sok kocsi beférjen az udvarra. A Miska papa házának az árát belerakták a magukéba. Tetőcsere, szigetelés, új fürdőszoba, bútorcsere, festés, térkő az udvarra, a kertben filagória és kocsibeálló. A füvet ugyan maguk vágják, pedig akár kertészt is fizethetnének. A szomszédok, akik közül szinte mindenkinek filléres gondjaik vannak, hátuk mögött úgy mondják, hogy „Ewingék”.

Sári mama elmaradozott. Ha jött, akkor is gyalog. A kerékpár már csak támasznak kellett. Immár akkor látja Rezeda az anyósát is, ha ő maga szeretné látni. Aztán őt is eltemették. Legfőbb támaszát vesztette el, úgy érezte magára maradt. Pedig nem. Dani ugyan nem nevezhető szerető férjnek, a nőiségét régóta észre se veszi, de nem is bántja, mint oly sokszor fiatal korukban. A fiúk sokat vannak itthon, ráadásul mindkettő hozza a párját is. Ez így van rendjén, hiszen negyven körül járnak már ők is. Jó lenne legalább egy unoka, akit elbabusgatna. A szomszédok ugyan sokkal szegényebbek náluk, némelyikük meg is özvegyült már, de olyan irigylésre méltó az áradozásuk a világ legszebb, legügyesebb unokájáról. Vevő akadt a Sári mama házára is. Most már tényleg mindenük meg lehet. Kis túlzással akár egy olajkutat is vehetnének, ha már ők a Ewingék. Valójában egy sűrűn beépített utcában laknak, mégis elzárkózva másoktól. Hivalkodóan rendben van a „farm” magas a kerítés, ha beállnak, bezáródik mögöttük a motoros tolókapu. A fiúk ugyan barátsággal üdvözlik a szomszédokat, de ha Dani kinn van a ház előtt, és megjelenik valamelyik szomszéd, inkább elfordul, ne kellejen még bólintani se. Ha szólnak hozzá válaszol, de ő soha nem kezdeményez. A hosszú együttlét összecsiszolja a párokat. Akárhogy is volt régen, ma már egyre inkább hasonlítanak. Rezeda se veszi észre a szomszédokat.

Régebben nem volt ideje, de ma már megteheti, hogy leül TV-t nézni. Imádja a romantikus filmeket. Nagyon meg tud hatódni a szerelmesek boldogságán. Néha eltűnődik, hogy ugyan kimaradt-e valami az ő életéből? Lehetett volna ő is olyan boldog, mint a filmek szereplői? Ah dehogy! Hiszen ez csak film.