Imádok Kismarjába látogatni, így egy kapitális ejnyebejnyét érdemlek amiért a fene nagy ráérés közepette ma, kis híján egy hónappal a jokerkártyám átvétele után jutottam csak el ide, ráadásul most is csak egy fontos levél átvétele miatt, alig harminc percet töltve a faluban. Ha minden jól megy vasárnap már lazulni jöhetek, és a barátaimmal a nyarat tervezgetni. Mert lesz mit tervezni, bizony, idén ha klappolnak a dolgok akkor a Rockmaraton után csak néhány napom marad regenerálódni a Hegyalja fergetegéig, ahonnan Gergelyiugornya lesz a következõ áldozat, utóbbi két helyszínt pedig elõre megfontolt szándékkal, komoly baráti társasággal súlyosbítva követem el, héttõl tíz napig terjedõ emlékezetvesztéssel büntetve a helyieket. Gergelyiugornya annyira nem ismert üdülõfalu, inkább helyi jelentõsége van, noha mint az ukrán határhoz legközelebbi élményfürdõ (javítson ki valaki ha tévedek) számottevõ keleti turistát vonz. Hangulatos ám nagyon, mint bármelyik más Tisza-parti üdülõhely, de befogadóképessége korlátozott, és este tíz körül a szórakozóhelyeken igencsak lankad a buli, számoljon hát az odatévedõ azzal, hogy onnantól önmagára, jobb esetben a párjára van utalva ezügyben.
Ezekben a napokban érkezik az ízelítõ a nyárból, ideje volt már, most ugyan nem volt olyan masszívan zimankós télzáró mint az utóbbi években többször is, de azért jólesik végre a törõdés természetanyutól. Úgy néz ki hogy pár napon belül végre szertartásosan felgyújthatom az összes téli ruhámat. A rohadékok, ha tudnátok hogy utálom õket.

Debrecenben a resti meglepõ módon csaknem tele volt, péntek van ugyan de diák helyett nyugdíjas korú volt a közönség nagyja, és szemlátomást a pohár áráért kapható korsó Arany Ászok gyõzte meg õket hogy érdemesebb ott várakozni mint az állomás egyéb pontjain. Ha valaki, akkor én igazán megértem õket, ittam én is egyet együttérzésem jeléül.

Gyõr-Kismarja és vissza: 2x398km (2x5590ft)