Akármennyire is rosszul hangzik, a halálnál(amikor már agyilag is halott vagy, vagyis kezdenek szétbomlani az agysejtjeid és nincs köztük elektromos és kémia kapcsolat) pont ugyanaz történik velünk (az agyban létező személyiségünkkel), mint ami a számítógépes programoknál teljes törlésnél, vagyis a teljes pusztulás, teljes megsemmisülés. És persze ugyanez igaz a testünk többi részére is, annyi különbséggel, hogy egy jó darabig megmaradnak a csontok és esetleg néhány dolog, attól függően milyen helyen vagyunk eltemetve és milyen baktériumok vagy bogarak járkálnak hozzánk.
Az egyén számára maximum akkor jó a halál, ha szörnyű fájdalmai vannak és/vagy a nagyon elromlott érzékszervei és a nagyon leromlott teste miatt már nem tud élvezni semmit.
A rendszer számára leginkább csak akkor kedvező egy halál, ha ezáltal valami jobb dolog tud létrejönni mint ami volt. De a nagy rendszerek sokszor csak egy helyben körbe járnak, komolyabb fejődés nélkül.
Az állatoknak leginkább csak annyiból rossz a halál, mert így nem tudják élvezni azokat a dolgokat amiket az adott állatfaj élvezni szokott, például evés, ugrálás, és ehhez hasonló egyszerű dolgok. Mondjuk ha tudatosabban felfognák azt, hogy nem éppen előre mutató dolgokat ismételgetnek, akkor persze nem örülnének annak, hogy csak ezek miatt a dolgokért élnek, de ha ezt így felfognák, akkor már sokkal közelebb lennének az emberekhez és máshogyan is neveznénk őket.
Az emberek azon csoportjának, akik nem akarják előbbre vinni a dolgokat, csak teljesen átlagosan élni, azoknál a halált és az öregedést tényleg nevezhetjük megváltásnak, és ezeknél az embereknél voltaképpen logikus is az a nézőpont, ha nem akarnak több 100, több 1000, több millió évig élni, hiszen az ő esetükben ennek tényleg nagyon kicsi értelme lenne.
Most pedig vegyük az előre vivő embereket, akik előbbre viszik, jobbá teszik, fejlesztik a világ dolgait. Ezen emberek számára a halál egy rendkívül szörnyű gyengeség. A test gyengesége. Itt alapvetően 2 fajta gyengeségről van szó, az egyik az öregedés, a másik pedig a test fizikai és a betegségek elleni védelme. Az ilyen embereknek mindenképpen olyan testre van szüksége, ami jobban véd a betegségek és a fizikai támadások, balesetek ellen, és ami a legfontosabb, hogy olyan teste legyen, ami nem öregszik.
Az öregedés nélküli testet nagy valószínűséggel meglehet csinálni, csak persze rendkívül sok kutatás kell még addig, és mindenképpen meg is kell csinálni. Olyan programot és fizikai megoldásokat kell beültetni a testbe, ami lehetővé teszi azt, hogy minden szükséges sejt megtudjon újulni(vagy hiba mentesen lehessen pótolni kívülről), továbbá hogy osztódáskor a sejtek ne veszítsenek egyre több telomert (http://hu.wikipedia.org/wiki/Telomer).
Egyébként van már egy TA 65 nevű gyógyszer (http://www.tasciences.com/what-is-ta-65/) ami valamennyire pótolni tudja a sejtek telomer készletét, amelyik öreg ember ezt rendszeresen szedi, annak sokkal lassabban megy végbe az idős kori agyi leépülés és a teste szinte olyan erős mint egy 20 évvel fiatalabb emberé, mert a testében lévő sejtek sokkal jobb állapotba kerülnek. Akinek van rá pénze, az szerintem 30 éves korától kezdve folyamatosan szedje a TA 65 gyógyszert. Ha vigyáz magára és nem éri baleset, akkor sokkal tovább élhet tőle, mint ameddig élne, az idős kori panaszok pedig sokkal később fognak előjönni nála.
Ha esetleg van a közelben egy nagyon fejlett földönkívüli civilizáció, akik a már megszületett emberek testén is csodákat tudnak művelni az öregedés megakadályozása tekintetében, akkor ezt a technológiát mindképpen vessék be rajtam.
Én személy szerint alapból több millió évig szeretnék élni. De a legjobb az lenne, ha a testem kicsit sem öregedne. A baleseteket, támadásokat, betegségeket leszámítva, ebben az esetben akkor tudnék meghalni amikor én annak értelmét látom. Ami valószínűleg a soha lenne, hiszen végtelen ideig tudnék fejleszteni és a végtelenségig találnék olyan dolgot ami szórakoztat.