Egy részlet a neten talált Ábrahám Istvánné - Ági írásaiból. Ő számomra ismeretlen.
Újra és újra
Amikor már kezdesz bízni
Hogy derül az ég végre ,
Mikor már tudsz abban hinni
Hogy nagy bajoknak vége ,
Próbálsz újra reménykedni
Hogy léted végső része
Nyugodtabban fog eltelni ,
Akkor jön egy nagy bánat,
Mint ilyenkor lenni szokott ,
Nyitni sem tudod szádat ,
A fájdalom belül zokog ,
Tehetetlen csak várhatsz .
Áné ) Ági