Valamiért nem működik a spoiler tag. Nagy spoilereket ettől függetlenül nem tartalmaz az írás.
Aki egy olyan beszámolót szeretne olvasni, amiben objektív, rendezett módon van bemutatva a címben szereplő játék, az nem jó helyen jár. Mert előre leszögezném, hogy engem teljesen elvarázsolt az egész, ezért nem is akarok, és nehezemre is esne negatív fennhangot megütni eme sorok között. Persze megpróbálok pár aspektus kiemelni a játékkal kapcsolatban, ami nem tökéletes, de sok nem lesz.
Én már nagyon keveset játszom manapság. Nem igazán hoznak lázba, a futószalagon gyártott, egymást másoló, (szerintem) ötlettelen játékok. Viszont az Alan Wake 2, már a trailerek alapján felkeltette az érdeklődésemet. Bár féltem attól, hogy egy horror járték. Mert én nem szoktam ilyen stílusú játékokkal játszani. Nem szeretek megijedni, szorongani. Ezeket valahogy nem tartom szórakoztatónak. Gondoltam ezt, mielőtt nekiálltam a játéknak. Mert most így utólag, már mosolygok ezen. Külön ki fogok térni arra az aspektusra, hogy mennyire is ijesztő a játék. És megpróbálom felkészíteni az olyan kétkedőket, mint amilyen én is voltam. Sőt megpróbálok rábeszélni mindenkit, hogy ezt a játékot ne hagyja ki!
Mert ez a játék egy mestermű! (már dobálódzik a nagy szavakkal... és mi lesz még itt..) Én már a Controlt is nagyon szerettem a maga elborultságával. Mostanra viszont rajongója lettem a Remedy Connected Universenek. Minél többet akarok róla tudni, minél jobban el szeretnék merülni benne.
Sok helyen található általános bemutató az Alan Wake 2-ről. Én szeretnék valami mást írni. Az Alan Wake 2, az első rész eseményeit folytatja. Aki nem játszott az előzménnyel, azok se pánikoljanak. Egy rövid összefoglaló videó (ebből van hivatalos Remedy által kiadott is), vagy írás megteszi felzárkózásként. Maximum, utólag kell kicsit olvasgatni pár dolognak a játék befejezése után. Feltéve ha mélyebben érdekli ez az egész, a kedves játékost. És szerintem fogja. Mert van pár dolog, karakter amik után érdemes olvasni egy kicsit. Ilyen karakter pédlául Rose Marigold, Robert Nightingale,Thomas Zane és a többi is.
A játék során két karaktert irányítunk. Saga Andersont, és magát Alan Wake-et. Meglehetősen érdekes tálalás az, hogy felváltva követhetjük kettőjük történetét. Egy pontig lineárisan, majd saját ízlésünk szerint váltogatva. Én úgy gondolom utólag, hogy hiába szabad a választás, hogy melyik karakterrel haladunk, a legjobb élmény érdekében ajánlott tartani egy sorrendet. Mivel a sztori (néhol a helyszínek) egymásra építkeznek. Ezt leírom ide, spoiler alá:
Initiation 4 – We Sing (Alan Wake)
Initiation 5 – Room 665 (Alan Wake)
Return 5 – Old Gods (Saga Anderson)
Initiation 6 – Return (Alan Wake)
Initiation 7 – Masks (Alan Wake)
Initiation 8 – Zane’s (Film Alan Wake)
Return 6 – Scratch (Saga Anderson)
Így egy meglehetősen erős, egyedi, magával ragadó és izgalmas sztori tárul elénk. Elképesztőnek találom, hogy ezt a készítők, ennyire jól meg tudták valósítani. Szuper maga a koncepció amivel vezetik a játékost, és a történetet. Azt a történetet ami bár nem túl könnyen emészthető, de én sokkal bonyolultabbra számítottam. Végig tudtam követni a cselekményt. Csak pár kérdőjel maradt a befejezés után, amiről külön utánaolvastam. De azt örömmel tettem, mert nagyon érdekelt a teljes kép. Külön kiemelném Warlin Door karakterét (és Saga-val való "kapcsolatát"). Ajánlom, hogy akinek nem esett le a végigjátszás során, az erre mindenképp szánjon pár percet.
A lebilincselő történet mellett a másik, amiben kiemelkedő a játék, az a hangulatteremtés. És aki ismer engem, az tudja, hogy nekem nem is kell több. Engem nem érdekel, ha nincs 40 fajta ellenfél, és még annyi fegyver. Mert hát maga a játékmenet felemás. Az egyik történetszálon Saga-én, nem tartalmaz világmegváltó ötleteket. Mondhatni átlagos. A harc, és a gyűjögetés. Ez viszont egyáltalán nem igaz Alan-re. Akinek már a helyszíne is kellően elborult, és egyedi. Nem beszélve a kis lámpácskájáról. És arról, hogy menet közben képes átírni a "jeleneteket". Igaz, ő "csak" New York-ban tevékenykedik. Míg Saga kapott pár kisebb, szabadon bejárható területet is. Érdekes, hogy a két játékmenet mennyire elkülönül egymástól. Mégis mennyire jól kiegészítik egymást.
Viszont ennek a játéknak a történet, és a hangulat a mozgatórugója. Végtére is arról is szól, hogy Alan ír egy (vagy több) történetet. Ez mellé tásul egy kifogástalan audiovizuális élmény is. Mert mind a grafika, mind a hangok, a zenék, nagyon a helyükön vannak. Nekem nagyon tetszett az, ami már a Control-ban is látható volt, amikor több réteget jelenítenek meg egy képen. Itt ráadásul még játékelemként is funkcionál. Emlékezetesek azok a képi "áthallások/áttünések" amikor a két karakter szinte egy térben mozog.
Szerintem az AW2 nem is igazán horror játék. Hiába hivatkoznak a játékban is így a történetre. Inkább állja meg a helyét a misztikus-pszichotriller definíció.
Az egész játékot áthatja egyfajta feszültség. Bár én személy szerint Saga történetét "ijesztőbbnek" találtam. Alan-nél végig érezhető az az érzés, hogy "itt valami nincs rendben". Míg Saga sztorija, sokkal valóságosabb, húsba vágóbb. Ezt a feszültséget a készítők így utólag azt mondom, hogy mesteri módon tartják fent. De ennek részét képzik, a sokak által kifogásolt jumpscare ijesztgetések. Amiktől én nagyon féltem, mielőtt belekezdtem a játékba. És itt majd ki is térnék rá, hogy mit gondolok róla így utólag. Kezdjük azzal, hogy amikor nekiálltam a végigjátszásnak, kijött egy frissítés. Ami után, ezeknek a jeleneteknek a gyakorisága, és a hirtelen hangemelkedése állítható. De ki nem kapcsolható. Én úgy voltam vele, hogy játszok úgy, ahogy a készítők elképzelték ezt a játékot, és nem állítottam rajta semmit. Úgy voltam vele, hogy ha nagyon zavar, akkor lejjebb veszem. Nos, ez nem történt meg. Mert én a végére, még kedveltem is ezeket összességében. Jól passzol a játék elborultságához. Pár chapterig persze vártam őket, meg is ijedtem párszor. Volt pici káromkodás is itt-ott. De nagyon hamar megszoktam. És egyáltalán nem zavartak. Pedig tényleg, én ettől nagyon féltem. Ezért írom azt, hogy ha bárki is ezért vacillál a játék kipróbálásától. Azoknak azt üzenem, hogy ne tegyék! Ez egy annyira kis nüansznyi dolog a játék egészét nézve. És annyira kár lenne ezért kihagyni! Eleinte nem is akartam felhangosítani a játékot, nehogy nagyon megijedjek. A végén meg had szóljon, jó magas hangerőn játszottam. Pedig előzetesen nem gondoltam volna ezt magamról. De a kisgyerekekre figyelni kell! Ne nagyon nézzék, hogy mi történik a játékban.
Hangulatteremtés, szuper történet, és sok emlékezetes pillanat. Ez az Alan Wake 2. Nem is nagyon tudom, hogy melyik volt a kedvenc jelenetem. Mert sorra új, egyedi dolgokkal találkoztam. Persze nagyon híres lett a musical rész. De már maga a Talk Show is mekkora ötlet?! A Yötön Yö (Nightless Night) mozifilm? Az a New York?!.. és még sorolhatnám. Egyébként is a helyszínek annyira tipikusak. Ha azt mondanák, hogy sorolj fel öt ijesztő helyszínt, ahova el tudnál képzelni valami paráztatós történetet, azt garantálom, hogy benne lesznek a játékban.
Zseniális az is, ahogy az élő szereplős részeket a játékba integrálták. Nem emlékszem, hogy láttam volna e már ilyet (A Control-t leszámítva), főleg ilyen jól megvalósítva.
És az egész misztikum, ami körüllengi a történetet. A játékok közti kapcsolatok. Ahti-val, akit a Control-ból már ismerünk. Az agyament reklámokon át, a norvég mitológia állandó felbukkanásáig. Én végig agyaltam a Remedy különböző játékairól is a végigjátszás során. Mert a Control az kéz a kézben jár ugyan az Alan Wake 2-vel. De végig ott motoszkált a fejemben a Max Payne is. És ugye a Quantum Break is.
Nem tudom, hogy egyáltalán még végig e fogok játszani más játékot idén, könnyen lehet, hogy nem. De ez az élmény, akár elég is lehet az évre. Közben pedig epekedve várom a DLC-ket.
Spoiler alatt szeretnék megemlíteni egy témát, amit a hozzászólások között megbeszélhetnénk, mert az agyam itt egy kicsit ledobta a láncot. Thomas Zane-ről lenne szó.
Én nagyon tisztelek mindenkit, aki a Gamepod.hu-n dolgozik. Tényleg. De ez srácok, hogy erről a játékról nem jelent meg a honlapon teszt?! Az gáz! Értem én, hogy Grath-nek nem jött be, orii-nak meg viszonylag kevés benne az űrhajó.. De ne már?! 2023 egy év játékáról van szó! 
Úgy gondolom, hogy egy ilyen cím azért megérné a publicitást, hogy nagyobb tömegekhez eljusson.
