2019. június 26., szerda

Gyorskeresés

...visszaemlékezés (gépcsodák)

Írta: | Kulcsszavak: lada . kocsi . wartburg . emlék

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

A meló szünetében, miközben kinyújtottam elgémberedett porcikáimat (és a kolléga fogyasztotta szokásos cigi-adagját) észrevettünk a távolban egy oldtimer-t, szépen meg van csinálva, csillog-villog, ahogy kell. Innen már nem tartott soká és előtörtek az emlékek.

Wartburg

Igen, az öreg kocsi, (nagyon)fiatalságom egyik meghatározó járműve. Emlékszem, nagyszülőkkel róttuk a kilómétereket, Tamási, Harkány, családi kirándulások (szerencsére, a 80as évek közepén, végén már megtehettük) csupa olyan hely, amikről már csak emlékfoszlányaim vannak, viszont a kocsi az beleégett az agysejtjeimbe, még a rendszáma is a fejemben van.
Amikor nagyszüleim csapdosták a csomagtartót, csatt...az a kongó fémes hang - és igen, sikerült beletuszkolni a szatyrokat meg a hűtőtáskát -, még az is zsong a fejemben. Az volt aztán a csodaautó. Nagyszüleimé volt, szép fehér...meg is volt ám becsülve! Mindíg tiszta volt, még a garázsa is csillogott villogott.

Aztán, kicsit idősebben (lehettem vagy 10  ) egy osztálykirándulásom alkalmával megcsörren az ottani vonalas telefon (mobilról akkoriban persze még csak hírből sem hallott senki), engem keresnek. „Igen?” ...és jött a szöveg, hogy hazafelémenet, ne utazzak vissza városunkba, hanem szálljak le a buszról egy kis faluban, (ahol közeli rokonok laktak), mert a ők (a szüleim) ott vannak. „Jó, rendben”, „de miért?”, gondolkoztam rajta órákhosszat, de nem jöttem rá.
Tettem, ahogy mondták, leszálltam, Ők ott vártak, fülig és ért a szájuk. Mikor megkérdeztem mi történt, ők a távolban álló autóra mutattak: „ott az, a miénk!” Kinyílt a csipám, és odaszaladtam. Ott állt, vakított a napfény, ami megcsillant a vörös színű festésén, már messziről felismertem a típusát, ez egy ezerkettes:

Lada

Már nyílt is a zár, téptem fel az ajtót és megcsapott a Wunderbaum szaga. Ez naggyonszép! És tényleg az volt. Kipucolva, műanyag és bőr részek csillogtak a tisztaságtól, már akkor megszerettem. Rokonoknál voltunk, de már nagyon mehetnékem volt, érezni akartam az erőt a hátsóm alatt. Hazafelemenet aztán mindenki csöndben volt és hallgattuk a motorhangot. Aki ült már Ladában, az tudja miről beszélek, az a különleges, semmimáshoz nem hasonlítható Ladahang...nagyon szép.
Úgy vigyáztunk rá, mint a szemünk fényére, szerintem ezt meg is érezte, hisz a ruszki csoda soha nem hagyott cserben. Mi mindíg mentünk és az mindíg visszahozott. Megbízható szerkezet volt, anak ellenére, hogy már akkor sem volt fiatal. Teenager korában került hozzánk, a maga tizen pár évével. Nem számít a kor, ha nincs széthajtva, és ez igaz is, valóban tette a dolgát, ahogy kell. Soktízezer kilóméter után csak olajcsere, és ismét úton.

Ugorjunk tíz évet az időben. Ladánk már tényleg öreg, kicsit már kopottas, kicsit már „ciki” is, hisz már mindenkinek nyugati kocsija van, Ladája már csak a (nem akarok magamnak gondot, de szerintem tudjátok kikre gondolok) –nak van. Na igen, visszasüllyedtünk az őskorba és nekiálltunk a gyűjtögető életmódnak. Hitelt nem veszünk fel, hangzott apum szájából. Igaza van, annyi felől húzzák már le az embert, nehogymár mi tetézzük a dolgokat. Ezért az autó csak fontosabb eseményekkor került elő a garázsból, mi meg hónapról hónapra raktuk félre, amennyit tudtunk. Az autó még ment, gurult ha kellett, rokonlátogatás, nyaralások.
Egyik rokonlátogatás után esett meg a következő nem várt esemény...épp állunk be a nagyszüleim háza elé, (ott a garázs) és csatt. A Lada elhallgat...na ez gáz, mondtuk egymásnak és elkezdük találgatni mi is lehet a gond....még most is hazahozott. Betoltuk a helyére és vártuk a hétvégét, hogy megnézhessük a hibát. Eltört a láncfeszítő, szétment a hengerfej! Na igen, nemapró probléma. Jártuk a bontókat (hátha még életre kelthetjük a kocsit), ekkor csillant fel némi reménysugár. Vannak alkatrészek, meg lehet csinálni, csak idő kell hozzá.
Pár hét és megújult az ezerkettes. Ismét járta az utakat, ismét Ladahang áradt a motorház alól, viszont még mindíg tudtuk, hogy öreg, túl kell rajta adnunk. Az idő megkoptatta a vörös csodát, a fekete hátsó spojlert (nem röhög, tényleg volt, és versenyautófílinget teremtett ) már kiszívta a nap, kicsit megszürkült, valamint a gyűjtögető életmód is kezdte meghozni a gyümölcsét. Gyerünk, essünk neki a h.sznaltauto.hu-nak. Meg is találtuk az utódját, egy Vectrára esett a választás. Az a kocsi, minden, ami a Lada nem. Szép, stílusos, és piszok kényelmes. Sajnos meg kell válni a „tundra járótól”, pedig telente nagyon sokat állatkodtunk vele (persze mértékkel, hisz már öreg), de bírta. Apum szerint, aki Ladát tud vezetni, az minden mást elvetzet! Lehet hogy igaza van, művészet volt azzal autózni...a kormány holtjátékáról ne beszéljünk, valóban veszélyes volt, így beláttuk, el kell adnunk! Annyira még nem volt rossz, hogy ne tudtuk volna megválni tőle, ezért pár nap után el is ment (nem bontóban kötött ki, és nem „braziloké”) ...vele ment tizenvalahány évnyi emlék rokonlátogatásról, nyaralásról...Ladahangostól.

Hozzászólások

(#1) geo.hun


geo.hun
(újonc)

Király :D Bennem is előtörtek az emlékek, igaz nekünk csak Wartburg volt, de abból kettő is :) volt még Trabi is, megérne az is egy írást. Abban az volt a jó, hogy bármilyen gondja van egy óra alatt orvosolható ha van alkatrész, és ez tényleg így van :)

(#2) lacam válasza geo.hun (#1) üzenetére


lacam
(fanatikus tag)

Na igen, a régi autókhoz elég volt egy samukalapács, egy csavarhúzó és egy 10es és 13as kulcs! :)
A mostani műszaki csodák már agyon vannak elektronizálva (ami nem rossz, viszont nagyon megnehezíti a javítást)

(#3) Veatta


Veatta
(senior tag)

Nekem is van egy, lassan lejár a műszakija, de nem adom el, mert rengeteg emlék fűz hozzá!

Rajta tanultam meg vezetni, Én lakatoltam kia a kaszniját.újítottam fel a motorját!

1972 ben gurult le a futószalagról!

Üdv:
Veatta

(#4) lacam válasza Veatta (#3) üzenetére


lacam
(fanatikus tag)

Jaja, a mienk is a hetvenes években készült. :)

Tényleg elvitt mindenhová, ha gondja volt, akkor is haza tudott hozni.
Mi kényszerből váltunk meg tőle, hisz a másik kocsira kötött kötelező 0-ás bónusszal indult volna...azmeg nemkevés pénz.

(#5) Hequila


Hequila
(őstag)

Nálunk még mindig a kelet-német csoda, a Wartburg a családi autó. De jelezvén, hogy fejlódés van kéremszépen, ez már 4 ütemű. Ezeknek az autóknak valóban megvan a saját varázsa, ami a nyugati modellekben már nincs meg. A legjobb szó erre talán az, hogy közvetlen. Ha kanyarodok, nem a szervó fordítja a kerekeket, hanem én, ha fékezek, nem a szervó működteti a fékhengereket, hanem én, ha esik az eső, én is ázok (tényleg! :D), és még sorolhatnám. Igaz, hogy itt-ott kopott, jön elő a rozsda rajta, de én nagyon szeretem.

''Nem kell hajó, nem kell repülőgép, | Van mit ennem, van hol aludnom még!'' Tankcsapda

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.