Ezen írás, Zadari nyaralásom második napja, amolyan horvát útikalauz, vagy mifene. Aki most kapcsolódik be, kérem, először olvassa el az előzményeket, köszi.

Tegnapi napomat közel sem kipihenve, már hajnal fél7kor kidobott az ágy. Ha Ti hallottatok már ciripelést...a tücsök kutya pöcse ezekhez képest.

Itt a nyavajás

Tavalyról emlékeztem hasonló hangokra, de már el is felejtettem, ezidáig...erre keltem, köszi neked és annak a sokmillió társadnak a fákon.

Legurul a reggeli capuccino-m, a többiek még alszanak, azon gondolkodom, mit is tervezzünk mára, persze hogy irány a beach. 50méterre az apartmantól, egy kevéssé kiépített, mégis a célnak tökéletesen megfelelő úszóhely áll a frissen érkezett nyaralóember rendelkezésére.

A közeli part

Szuper, elő az úszószerelést, a tíz éve vásárolt „búvár cuccot” (értsd: egy már mókolt pipa, úszó szemüveg és egy pár „békatalp”) …nade várjunk csak, azt ki is pakolta be? Hogy az a… na ez szép, a szett otthon pihen a beépített szekrényben. Venni vagy nem venni, ez itt a kérdés. Ugorjunk, erre majd visszatérünk.

Úszógatya a helyén, törölköző a nyakban, irány a tenger. A vízig csak pár lépés, ennek ellenére nagy a szintkülönbség, „motorfékkel” kell leslattyogni, csattog is a papucs elég hangosan.

Lejtmenetben lefele ... ( ő nem én :D )

A megfelelő placc kiválasztása után, már neki is indultam a nagy víznek. Na azt nem mondom, hogy nem volt hideg, eleinte sűrű basszamegezés, később már "marhajó a víz" szöveg fogalmazódott bennem. Jó volt nah, de tényleg. 15-20 perc után ezt a gondolatot felülírta az éhség érzet. Ki a vízből, 2perc séta és már sül is a szalonna, az asztalon vár az elmaradhatatlan paprika és paradicsom. Ennél jobban nem indulhat egy nap.

Nade lépjünk túl ezen, térjünk vissza a száraz tényekre, útikalauzunk lényegére, az útra…és ami mögötte van. Kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, egyesbe be...irány a környék.
Kozino-t keresztbe-hosszába végigjártuk, tipikus üdülő falu, apartmanokkal, pizzériával, közérttel, sem több sem kevesebb, irány Petrcane.
Ekkor fogalmazódott meg bennem először az a gondolat, hogy hol is vagyok. Laca, te ezeket a helyeket tegnap még google map-en és google earth-el nézted, azon gondolkodtál hogy hogyan is nézhet ki a környék és tessék, most itt vagy...röhej! :D El ne felejtsem, jövőre BoraBorát tanulmányozom! :)
Vissza Petrcane-hez, Kozino pepitában. Ezek a települések nagyon hasonlítanak egymásra: part, apartman házak, kis boltok és slussz, ennyi, ergo édesmindegy hogy ki hol szerez szállást, a választék nagyjából ugyanaz. A nagykérdés a távolság. Távolság a parttól, valamint távolság Zadartól, kiki döntse el mit szeretne.
Utunk Zaton-nal folytatódott, ami kicsit nagyobb, kicsit többen vannak, de nem sokkal különbözik az eddigiektől, kivéve a "Holiday Village"-nek nevezett részt. Ez a település külső határa, egy elkerített kis "falu", ahová némi kunáért vagy európai valutáért be lehet gurulni. A pénzért, az arra tévedt turista kap egy kiépített strandot, szállást és egy rakat szórakozási lehetőségeket, tán már csak a farát nem nyalják ki. Akadt pár „Hángérien” kocsi is, de ők valahogy mindig hátramenetbe kapcsoltak a kapunál, ahogy mi is, ezért pontosabb infóim nincsenek a területről, (akit érdekel, www.google.hu ) tovább is álltunk...volna, ha nem szólít le egy fazon, aki hajós körutazást kínált.
Zadartól nem messze, 140szigetből álló szigetcsoportot látogatnánk meg, ami nem mellesleg nemzeti park, garantált a szépség. Az ár? Csak nekünk, csak most, csak mert magyarok vagyunk (ennél már csak Horst Fuks csinálja jobban a TV Shopban) 1100kuna. Számoljatok utána, nem kevés pénzről van szó, ezért a prospektust elkértük, telefonszám rajta, majd meglátjuk, thanx, bye!
Nin és Privlaka, ezek a települések következnek, sorban észak felé haladva. Köszönik jól vannak, nem sokat láttunk belőlük, csak áthajtottunk rajtuk, de úgy tűnik a változatosság ezen a területen nem gyönyörködtet, hisz ugyanaz, part, apartmanok és kisboltok… erről jut eszembe, kisbolt. Ugye emlegettem a merülő szettünket, nah Privlakán beruháztunk egyre, nem volt olcsó, átszámítva majd 9000ft, de a nyaralásunk további részében hatalmas szolgálatot tett, extra élménnyel jutalmazott…megérte. (Aki a vakációját az Adriára tervezi, kötelező felszerelés :) )
Útikalauzom értékelése a végigjárt területről a következő: egyszer elég is volt látni...nagyon szép környék, de nem nyújt többet, mint az eddigiek, csak a turistákra építenek (mire másra?!) csak szállás és a part, szállás part, étterem, kisbolt. Ami említésre méltó talán még Vir sziget, és az oda vezető híd, az elég mutatós, s visszafelé a dombtetőről marhajó a rálátás a környékre…

Vir híd

Ebédidő lévén, útbaejtettük az alaptábort, bekerült a hasba egy csomag maggileves, megspékelve egy nagy konzerv babsólettel, nem is kellett ennél jobb. Nemtudom ki hogy van ezzel, néha rámjön a műkaja ehetnék, most jól esett. Kaja után csobbanós szabadfoglalkozás estig.
Újabb jótanács, önvédelmi mamusz vagy más lábbeli kötelező, különben fájni fog!

Természetesen este ismét Zadar.

Zadar kicsit magasabbról

Merre is kell menni?

Parkolóhelyért újfent csatázni kell, kunát bedobáljuk, a reggel 8ig érvényes jegyet már köpi is a gép…szuper. (22:00-ig kell fizetni). Sétálóutcák, nyüzsgés és kirakodóvásár, mint azt korábban is írtam, hegyekben áll a portéka, csak győzzék eladni. :) Elég csak egy pillantás a cuccokra, már jön a „dobredán”’, nem is engednek, míg nem veszel valamit. :) Be is szereztem egy garantáltan UV-szűrős bazári napszemüveget ( :D ) és egy napelemes „Fiat” fityegőt a slusszkulcsomra, mert abból sosem elég. :D

Bazár

Tér

Bazársortól egy köpésre már a tenger csobog, úsznak a kis hajók, nagy hajók, csónakok, és ami maradt belőlük, nézelődés, fotózás, de épp csak szétnéztünk, már jött is a „dobredán”. Mit akarsz? Leesett neki a magyar voltunk, próbált volna törtmagyarra váltani, de hozzá képest a Babelfish egy értelmező kéziszótár…maradjunk inkább az angolnál, köszi. Kiderült, ő is hajóúttal „házal”, szintén a már emlegetett 140szigetes természetvédelmi területes bejárása lenne a program. Ok, uno árat please, ha lennél kedves mondani. Osztás, szorzás, hányan mennénk? Magyarok? Grátisz…csak mert jóidő van, csak mert blabla…most önöknek 1100kuna. Ok, megy ez lejebb is: 1000 és meggondoljuk :D Messze még a nyaralásunk vége, kitudja mire kell a pénz, csütörtökön hazamegyünk, ha szerdán hajózhatnánk, sanszos az kirándulás, meglátjuk mennyi pénz marad, bele fér-e a hajóút. Ok-ok-bye.

Parti sétány

Parti sétányolók

Későre járt, irány az „alaptábor”. Állott Spáros dinnye az asztalon, semmi baja még, 1 napos, simán elfogy, mind a 7 kiló. (azt tudni kell, hogy az ottani Intersparban valami génkezelt dinnyét árulhatnak, 10kilós „kiszerelés” alatt nem lehet kapni)
És akkor alvászat….

…pedig azt hittem, a motoros kölköknél rosszabb már nem lehet. Leszakadt az ágy! Az ágykerethez rögzített léc, ami tartotta az ágyrácsot, na az fáradt el, a bal oldali (később jelentősége lesz), és úgy gondolta leül kicsit a földre, én meg mentem egy szinttel lejjebb. A puffanásom egy kisebbfajta földrengést indukálhatott, beleremegett a szoba, már majdnem fújták a cunami riadót. Pár perc gondolkodás és anyázás után felülkerekedett a kreatív énünk és a helyzetet feljavítottuk egy kis sámlival: "Keret alá középre, jó lesz az"….és tényleg, bevált, végül sikerült is megpihennem a fárasztó nap végén.

Folyt köv. (A sorozatom következő fejezete valószínűleg két napot ölel fel, bár kitudja mikor kap el a szófosás :) )