Előkészületek
Bevezetés
Amennyiben Ti is Horvátországba vágytok, sztorizáson kívül információkkal is tűzdelem az írásom...hátha hasznos lesz!
Történet ott kezdődik, hogy már jó párszor voltam/voltunk (családommal, párommal) Horvátországban, de tavaly sajnos nem jutottunk ki...s mivel a tenger hívogat, kézenfekvő volt, hogy idén - ha tudunk - ismét kiautózunk.
Két szót mondok: Horvátország gyönyörű.
Tudom, magyar vagyok, Magyarország mellett kéne érvelnem, de sem tengerünk, sem hegyeink és úgy vélem, legalább egyszer, ezt is látni kell.
Lélegzet elállító látványt tudnak nyújtani az autópályával szétszabdalt, helyenként alagutakkal kilyuggatott ormok, amik megszínesítik a 7-8 órás autóutat valamint feledhetetlen élményt nyújt az út azoknak, akik először gurulnak be egy pár száz, helyenként kilométeres alagútba majd gördülnek rá egy völgyhídra.
Ezek az élmények megfizethetetlenek (minden másra ott a MászterKárd :) ) a viszonylag drága autópálya díj ellenére is.
Tervezgetés
2011. júniusa: megszületett a terv, Horvátországba megyünk! De hová? Osztottunk, szoroztunk, s az isztriai régióra esett a választásunk, konkrétan: Porecre.
Ennek felettébb egyszerű oka volt. Egyszer már jártam ott, s a páromat is el szerettem volna vinni... no meg motoszkál a fejemben egy úti cél: Velence! 2.5órás hajóút, de egy hatalmas, életre szóló élmény lenne.
Beindult a szállásvadászat. Persze nem utazási irodákon keresztül (roppant drága mulatság lenne), inkább magam túrtam a netet.
Ahol tudtam, infót kértem (többek közt itt is) mikor is egy Horvátországgal foglalkozó portál fórumán választ is kaptam: ne Porec, hanem Vrsar!
Porec-től 10km-re délre van., nyugodtabb, csendesebb környék s ami a nem mindegy, olcsóbb: kb. 6.000ft/fő/éj csak!
Az apartman tulajjal emailben felvettem a kapcsolatot és elregéltem neki a helyzetet: nem, nem turnusban megyünk, nem nem szombattól szombatig, és nem egy egész hetet, hanem csak 4 napot. Ezek hallatán a szállás adók jó része körberöhögne és ejtene minket, de itt nem ilyen fogadtatásra találtunk. A magyar tulaj, megértő, és alkalmazkodó így pár levélváltás és 20 EUR előleg átutalása után meg is született: megyünk!
2011. június közepe: utána néztem neten, találtam egy céget, akik hajóutat és idegenvezetést biztosítanak Velencében. Pár email után kiderült, hogy ha az utazás előtt 2 héttel online lefoglalom, elengednek egy elég combos összeget a jegy árából, így nem maradt más: netbank, átutalás és már meg is küldték a jegyeket. (Ki kell nyomtatni és azt kell majd lobogtatni a becsekkolásnál)
2011. július 6., szerda: beugrottam a biztosítóba, ahol megkötöttem egy alap biztosítást (autós problémák esetén jól jön) valamint megcsináltattam a kocsira a "Biztosítási zöldkártyát". Kötelező, legalábbis erősen ajánlott lépés utazás előtt.
2011. július 8., péntek: munka előtt és ebéd szünetben autót babusgattam, a "kötelező" tevékenységeket végeztem a nagy, több mint 600 km-es út előtt.
Úgymint: folyadék szint ellenőrzés, fékek, lámpák. Ebédidőben begurultam a helyi Szpidigonzáleszbe egy alap átvizsgálásra, és klíma töltésre (az "ezüst nyíl" ereszti valahol a klímagázt, ezért egy töltés csak körülbelül 2-3 hétig biztosítja a tisztább, szárazabb, biztonságosabb, hűs érzést az autóban. No segáz, az pont elég lesz nekünk.)
2011. július 9-10: a hétvége az ügyes bajos dolgainkkal telt el, majd vasárnap vásárlás, pakolás, még véletlenül se hagyjunk ki semmit. Ki ne maradjon a pénzváltó: kuna és euro vegyesen (az apartman tulajdonosa euro-ban kéri az apartman használatának ellenértékét).
Telepakoltunk egy bőröndöt élelmiszerekkel: konzervekkel, tasakos levesekkel, nassolni valókkal, úgy rendesen, magyarosan.
Estére nem maradt más, mint az autó takarítás, hisz dzsuvásan nem lehet elindulni, adjuk meg a módját.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
