Valamelyik nap, jártam-keltem az internet világosabbik és/vagy sötétebbik oldalán, egy-két égető problémára kerestem a választ, mikoron úgy döntöttem, hogy „ne tétlenkedjünk”, irány a chat, vannak „szakmai-szobák” és majd ott zaklatom a népet. Így is történt...eközben betértem városom chat-szobájába is, hátha ismerősökre találok....nameg ugye kíváncsi voltam a város valóságára, a chat-re járók témájára, észjárásákra. (mondanom sem kell: haverok, buli éssatöbbi, bár nem is vártam mást)
Egy velősebb eszmefuttatás kellős közepén (ez a „szakmai” szobában) jött az, ami miatt írok, új ablakban XX-kromoszómás emberke „Szió”-üzenete. Namondom, tahó nem leszek, „Szió”...és ettől kezdve sztereóban, (később már csak Rá koncentrálva) írkáltam. Jött a standard szöveg: kor/magasság/mifenét művelek amúgy egyébként? ...azon vettem észre magam, hogy már vagy egy órája beszélgetünk. Ekkor jött az ominózus mondat: Nagyon jól ki tudod fejezni magad, választékosan beszész.
Nagyon köszönöm...próbálkozik az ember! Ez igaz is, írásban egész jól „nyomom”, viszont beszélgetéskor nem mindíg volt így!
Anno, élőbeszéd alatt mintha nem pörögött volna a nyelvem a megfelelő fordulatszámon, a poénok nem jöttek, a szavak rosszkor sikeredtek és ekkor jött az a zavaró „őőőő”-zés, „izé” és társai. Tudtam hogy mit akarok mondani, tudtam hogy hogyan áll össze egy szép kerek, magyaros mondat, de a megvalósításkor összeakadt az az egy darab nyelvem is! Kommunikálni kell! Világ életemben jobban szerettem írásban, mint szóban, ez számoma könnyebb, s ha valamit elszúrok ott a backspace.
Kérdés: mit tehet az ember ez esetben?
Gyakorlás-gyakorlás-gyakorlás? Így igaz! Volt hogy a sok ööööö és izé már az agyamra ment, belefáradtam, na akkor váltottam „rossz beszélgető partner” üzemmódba, és csak abban az esetben szóltam meg, ha kérdeznek, tettem ezt akkor is, ha addíg „szófosásom” volt.
Mások ez hogy orvosolják? Tudom, jobb helyeken erre való a szóvívő, aki a fél életét kommunikáció szakon töltötte, vagy előre megírt szöveget magol be/olvas fel, vagy az illető szimplán ad némi kémiai ráhatást az agysejtekre (gy.k.: alkohol) ami miatt megtáltosodik a szürkeállomány, vagy rosszabb esetben, már nem is várják el tőle, a „tiszta” beszédet.
Na nembaj, emberek vagyunk, mindenki másképp reagálja le az elé gördülő kommunikációs akadályokat.
Pozitívan kell hozzáállni, még akkor is, ha az egy percre jutó őőő-zések száma egy kritikus szint fölő nő. Ekkor túlpörög az agy és kevés a sávszélesség (a beszédkor) az őőő-zés pedig kitölti azt az űrt, míg az agy író/olvasó feje seek-el és megtalálja a következő elmondásra váró gondolatot.
A „nagyon jól ki tudod fejezni magad” mondat igazán jól esett, emlékeztet arra, hogy milyen is volt anno, mikor (szóban) még kerestem a szavakat.