Bár megkésve, ám de törve nem, írom az idei Bibinjében töltött nyaralásunk harmadik napjáról szóló szösszenetet.

Ez a nap -úgy mint a többi- kánikulával indult. A klímaberendezés halkan duruzsolt, miközben az álmot próbáltam elhesegetni a szememből.
Korán kellett kelni, hisz a többi nappal ellentétben, ma időpontunk van, sietni kell a kikötőbe, hisz vár a Kornati-ba induló kirándulóhajó. Élményekkel teli napnak ígérkezik, hisz a prospektus alapján van ott minden: kilátás/sziklafal, sós tó, szamár és rengeteg természet.
Egy kiadós reggeli után már úton is voltunk, nem megfeletkezve az okmányainkról, a beszállókártyáról és a maradék 400kunáról. (ugye 200kunát már legomboltak rólunk hétfőn, mikor lefoglaltuk a helyünket a hajón) Természetesen egy kis nasi illetve folyadék is került a szatyorba, a fürdőtörölközők mellé, hogy még véletlen se legyünk étlen szomjan. Ennek ugyan minimális lenne a kockázata -hisz az árban benne foglaltatik a reggeli szendvics, ebéd, illetve víz és narancslé korlátlan mennyiségben- de fő a biztonság.
Reggel félnyolcra ki is értünk a kikötőbe -jó, hogy előző nap arra mentünk Nin felé, így már nem volt ismeretlen a terület- egy sorompóval lezárt parkolóhoz, ahol aránylag olcsón, óránként 2kunáért parkolhattunk.

Igyekeznünk kellett, mert már nagy volt a nyüzsgés a hajó körül s nem akartam, hogy kiszoruljunk a hajó kényelmesebb részéről, illetve el szerettem volna csípni egy jó helyet. És most elárulok egy titkot. Ha valaki egy Zadar - Kornati - Zadar hajóútra adja a fejét, a jármű JOBB oldalán keressen magának helyet reggel. S hogy ez miért is fontos? Mert hosszú az út, nyáron erős a nap, s 10 perc alatt le lehet égni a napon még akkor is, ha az egy ablakon keresztül süt ránk. (de ha nem is a leégés miatt, de a hőérzet miatt mindenképp érdemes az árnyékos oldalt választani, ami a hajó jobb oldala) Ezt a titkot még évekkel ezelőtt, az előző Kornati kirándulásomkor súgta meg a kapitány úr. Eredetileg azzal a hajóval szerettem volna menni, de a google s ott a helyszínen kérdésemre az utazást szervező illető is megerősítette, az ő hajója pár éve egy ilyen kirándulás alkalmával, utasokkal a fedélzeten megfeneklett..az incidens után azt a masinát szét is szedték.
Azért nem veszélytelen ez a hajóút, de megtudtam, hogy azon korszerűtlen technikai berendezések voltak, azért eshetett meg a baleset.

A helyünket elfoglaltuk, ropi, sós sütemény bekészítve az asztalra, vártuk az indulást. 10 percbe telt mire teljesen megtelt a hajó s felbőgött a diesel hajtómű. A jármű szép komótosan, a hullámok hátán ringva indult meg hátrafelé, így távolodva a beton mólótól, hogy aztán megforduljon az uticélja felé. Egy 10 perces kitérőt még megejtettünk, Zadar "centar"-ban is megálltunk pár utasért. Természetesen számukra jó ülőhely már nemigen akadt, így jobb híján kiültek a hajó hátuljára, illetve tetejére, hogy úgy tegyék meg a majd' 3 órás utat. (nem lehet nagy élmény ennyit aszalódni a napon). 8-fél9 körül menthetetlenül elindultunk az uticélunk, a rengeteg kis szigetből álló nemzetipark felé.
A turistavezető utastájékoztatása után -ami egy 1000 évesnek tűnő elsárgult spirálfüzet monoton felolvasását jelenti- nem maradt más, mint a nézelődés, fényképezés, beszélgetés s egyeseknek olvasás (amit nem értek, hisz a kiránduláshoz az utazás is hozzá tartozik...könyvet bújjon otthon a négy fal között). Velünk szembe egy tipikus német család ült (ha nem szólalnak meg, akkor is látszik rajtuk, hogy németek...ha értitek mire célzok). Nem maradt sok időm de sikerült kimentenem három sós snack-et az asztalról, a többit az asztaltársaink szinte pillanatok alatt felélték, mint valami sáska raj, 'kik hetek óta nem ettek semmit. Apu fotóz anyu e-könyvet olvas (olyan kütyüt én még nem láttam, csilli-villi nagyfelbontású..talán Kindle?!) kiskölök épp vitázik a személyzet azon tagjával, aki a reggeli pálinkát osztja ki az utasoknak. (feltételezésem szerint, le akart nyúlni egy pohárkával, annak ellenére, hogy csak tizenpár évesnek tűnt). Aztán egy pillantra minden halkabb lett, hisz az utasok nagytöbbsége a száját nem beszélgetésre, hanem evésre használta, osztották a szendvicseket. Nem kell nagy "was is das"-ra gondolni, egy darab kenyér valami párizsi féle felvágottal. Nembaj, ha adják, nem ellenkezünk!

Az út további része nem érdemel kommentárt, hisz a sirályokon a kis hajókon, csónakokon kívül nemigen láttunk mást a szigeteket illetve a tengert leszámítva.

2 óra alatt elértük a nyílt vizet, kifordultunk az utolsó nagy sziget mögé, hogy aztán rálássunk annak sziklaszirtes oldalára. Csodás látvány ... lett volna, ha hirtelen nem tört volna ki egy apró zúgolódás. Hirtelen megindult a személyzet fel, a tetőre (Sunny deck). Pár pillanat múlva, kézenfogva leültettek egy épp csak tántorgó nőt az árnyékba, aki aztán kapott folyadékot illetve jeget. Túl idegen volt nekem az a nyelv, amit beszéltek, így csak sejtettem, elájulhatott a napon. A kapitány -valószínüsítem hogy ezért- már fordította is vissza a hajót, a sziget kikötője felé. (így kimaradt a sziget sziklás peremének fényképezése..kár, mert nagyon szép. Említettem, egyszer voltam már ezen a túrán, akkor láttam, lélegzet elállító)
Még nagyjából 40 perc telt el, mire lehorgonyozhattunk a sziklás, ámde furcsamód fákkal szinte teljesen benőtt szigetre. (furcsa, hisz az egész placc egymerő "kavics"..nem is értem, hogy növények itt hogy maradhatnak meg). Egy nejlonzacskónyi cuccot fennhagytunk a hajón -biztosítékként, hogy visszafelé és az az asztal várjon minket, mert délután ismét a jobb oldal lesz az árnyékos- minden mást lehoztunk, hisz a fürdő törölköző a papucsok kelleni fognak majd délután, a sós tóba csobbanáshoz. A túravezetőnk a lelkünkre kötötte, délre érjünk vissza a kikötőhöz, mert tálalják az ebédet, de addig mindenki menjen, amerre lát. Mi a legközelebbi látványosságot vettük célba, a kilátót. A kilátó az a hely, amit mi alulról néztünk volna meg -szikla fal- csaképp sajnos pont kimaradt az ájulásos eset miatt. Sebaj, legalább most megcsodálhatjuk mi volt az, amit nem láttunk. Durva szintkülönbségek miatt kicsit lassan, de biztosan tartottunk a cél, a sziklafal pereme felé. Hát kárpótolt a látvány! Nagyon szép panoráma tárult elénk. Tenger kékje, a sziget zöldje és a sziklafal egyéb színei keveredtek. Percekig csak álltunk, s néztük azt, amiért jöttünk. Gyönyörű. National Geographic channel élőben! Ezek után beindultak az események, fényképezni, dokumentálni a sziklát, az öblöt, a partot, a tengert illetve a kabócákat...tehát mindent amit arra érdemesnek ítéltünk. Pillanatok alatt eltelt az a kb 30-40perc, amit erre a látványosságra szántunk. Muszáj volt újra "leereszkednünk" tenger szintre, az étterembe, hisz már az asztalokon a tányér a pohár, tálalják az ebédet ami rostonsült hal illetve valamilyen hús szelet, ugyanígy elkészítve. Talán marhából?! Nem tudom. Mellé szinte ehetetlenül száraz káposztasaláta és víz, valamint narancslé, fehér és vörösbor. Kicsit faszén ízű volt, de szerintem egész ehető. Sokféle nemzetiségű, multikulti társaság volt, de egy erdélyi magyar társasággal sikerült összefutnunk, így velük töltöttük el ezt a fél-, egy órácskát.

Ebéd után irány a víz. Miközben haladtunk a tó felé a lassan de biztosan érkező hajók utasai velünk szembe próbáltak eljutni az étterem felé. (mi korábban értünk be a kikötőbe, ugye az ájulásos eset) 10perc séta után egy olyan tópart látványa tárult elénk, amire nem is számítottunk. Tele volt a hely, alig tudtunk átlépni a törölközők felett, de idővel azért mi is megtaláltuk a magunk kis 2 négyzetméterét. Lepakoltunk, gondosan bebugyoláltuk a fényképezőgépet úgy, hogy cseppet se legyen feltűnő -ugye az ördög nem alszik, nehogy meglovasítsák- majd szép lassan becsúszkáltunk a vízbe. Végig kavicsos, csúszós az alja, de elég gyorsan mélyült, ezért idővel ez már nem volt zavaró. Nem úgy, mint a műanyag papucsunk. A sós víz mást sem akart, csak kivetni magából a papucsokat, így azon kaptuk magunkat, hogy próbálunk egyensúlyban maradni, hisz a lábainkon a papucs nagyon felfelé kívánkozott. Kellemes időt töltöttünk itt, csoda dolgokat láttunk, ilyen például az élővilág. Nagyon sós környezet ellenére a víz talaja tele volt kagylókkal, csigákkal és rákokkal. Rengeteg rákot láttunk csigaházba költözve, amik aztán pillanatok alatt elássák magukat, ha veszélyt éreznek. Halakból sincs hiány, hisz minden kő alatt kukucskált 2-3 pikkelyes, nagyon apróktól a féltenyérnyi példányokig. Mind mind olyan közel a parthoz és az emberekhez, amennyire csak lehet, amit nagyon furcsáltam. Valószínüleg a melegebb víz vonzza őket a sekélyebb részekre..vagy nemtudom.

Egy szempillantás alatt telt el az a pár óra s már pakolni is kellett, irány a hajóhoz, hisz lassan indult vissza, mert még legalább 2 órás út vár még ránk Zadarig. Beszállás előtt még vásároltam pár doboz hideg üdítőt a helyi boltban, hisz kell az útra. Tudom, van ingyen víz meg ingyen narancslé (az alkoholos tartalmú folyadékokról nem is beszélve) de mind mind "olyan is", minőségileg nagyon az alja. ízetlen, vagyépp olyan mellék íze volt, hogy szinte ihatatlanná tette a pohár tartalmát, így tehát maradtunk a jól bevált C.ca-Cola termékcsaládnál. Nem akarok hazudni, de valami eszméletlen drága volt a 4db 0.33L-es dobozos üdítő. Ha jól emlékszem, átszámolva 2000ft körül fizettem a pénztárnál?! De mivel a sós környezet megtette hatását s a szomjúság nagy úr, muszáj volt bevásárolnom őket.

Fél óra sem telt el s már ismét a tengeren ringatózó hajó diesel motorjának pöfögését hallgattuk, ami 20km/órával szelte az Adria habjait. (GPS adat ) Végignézvén az utastársaimon, mindenki fáradtan, kimerülten dőlt annak, aminek tudott és pihent, várta, hogy újra Zadarba érjünk.
Az út ezen szakasza ismét a nézelődés, fotózás, beszélgetés nomeg a pihenés ideje. Délután 5 körül kötött ki a hajó Zadarban ott, ahonnan indultunk. Véget ért a túra ami sok-sok élménnyel, látvánnyal gazdagította utasait, minket. Kipengettük a parkolódíjat s vissza indultunk az apartmanunkba de közben azon tanakodtunk, merre töltsük a szerda esténket.

Mire visszaértünk, szinte kikristályosodott az elképzelés, mindenhol leanderek, spéci virágok, miért is ne vigyünk haza mi is pár növényt? Mikor reggel, fordultunk a kikötő felé, a városhatárban láttuk a Supernova nevű plázát s mellette a dísznövény boltot. Esti program: Irány plázázni!

Nagyjából este hét óra magasságában érkeztünk a pláza parkolójába, korrekt hely, ingyenes parkolás, olyan, mint bármely másik pláza Magyarországon. A növénybolt egy nagy fehér sátorban volt, ami úgy fel volt szerelve, mint valami high-tech kiállítás. A sátorban autómata öntözőrendszer, párologtató, a tetőnél hatalmas ventillátorok biztosították a kellemes klímát a vásárlóknak s a növényeknek egyaránt. Az eladóval egy pár perces activity után megértettük magunkat, s már csak válogatnunk kellett a szebb illetve mégszebb növények közül. "Ez az otthoniaknak, ez nekünk"-válogattuk őket. A mustra illetve a piszkos anyagiak elrendezése után gazdagabbak lettünk 3 növénnyel. Egy leander egy zöld (nem tudom a nevét ) valamint egy paprika bokor került az autó hátsó ülésére. Mivel a klíma már bőven a "türhető" tartományban volt, így nem zavartattam magam nagyon, az ajtókat visszazártam és beszabadultunk a plázába.
Ruha, ruha, ruha, cipő...mindenhol hasonló márkák mint nálunk, de mivel shoppingolni szeretünk, ezért jópár butikot végigjártunk. Őszintén, nem mindenképpen vásárlási szándékkal, inkább felmértük a terepet, de ha neadj' ég épp találunk valami különleges darabot, nem hagytuk volna ott.
Az idő gyorsan telt akkor este, ezért észre sem vettük, de már 10 is elmúlt. Az épület ürült, az autók száma megcsappant a parkolóban, így nem maradt más, csak egy kis bevásárlás a SuperNova SPAR üzletében, s mi is Bibinje felé vettük az utunkat.

Kipakoltuk a virágokat, csináltunk vacsorát - Showder klub háttérműsor mellett - s elpihentünk a hosszú nap végén. Ránk is fért, mert hajnaltól éjfélig szinte meg sem álltunk. Rá kell pihenni a másnapra, hisz csütörtök lesz az utolsó itt töltött "teljes nap".

...aminek leírását később fogom elkészíteni, addíg, míg intenzíven élnek az emlékek! Remélem az olvasó talál magának 1-1 hasznos(nak tűnő) információt így ez a blog nem csak egy utinapló, hanem információ forrásként is szolgálhat.
Átnéztem kétszer, de biztosan akad még benne nyelvtani, helyesírási hiba, ezek miatt előre is elnézést kérek!