Hogy ne kelljen 3 percenként magyarázkodnom, ezért módosítva:
...szóval... Volt ez a Halálhajó (Death if good, hehe) vagyis Event Horizon című film. Többek között ebben jött elő az a klisé, ami sok sci-fiben lecsapja a "nagyon szakértő tudósok szakértenek valami nagyon szakérteni valót" jeleneteket, Mikor beszélgetnek valami tudományosról és szakzsargonban, de akkor is érthető módon, de ekkor az egyik tudós azt mondja a másiknak, hogy: De pontosan mire is gondolsz?, ami filmes nyelven azt jelenti, hogy: Most akkor a vászon, tévé, monitor, (leírni is borzasztó) telefon előtt ülő tompa agyú, előre ugró állkapcsú, cro-magnoni, páros ujjú, recés gyomrú, nyitvatermő, Balatonberényben világot látott, csempeszobában felnevelt nézők kedvéért mondjuk el mégegyszer, és rajzoljunk, mutogassunk hozzá, különben azt mondják, hogy szar a film, mert nem értik. Ebbena filmben pl az interdimenzionális utazást az egyik zseniális tudós a másik zseniális tudósnak a félbehajtott papírlap ceruzával átszúrós módszerrel magyarázza el. Mintha nem tudná egyébként a másik, hogy mi az a féreglyuk és hogy működik. Ha a nézők közül valaki nem tudja az magára vessen, ez kb a 3465349657723498756287-edik olyan film amiben szó van erről, igazán felfoghatta volna eddigre.
A másik, ami nekem nagyon fájó pont: A Vissza a jövőbe trilógia, ami nekem a filmek netovábbja. Ifjúkorom nagy mozis élménye, mai napig könnyes szemmel, tátott szájjal nézem végig egymás után a 3 részt, és már kb a 2. rész közepén arra gondolok, hogy de szar lesz ha vége, és már akkor kezdeném elölről. Szóval nemrég döbbentem, rá, hogy okos gyerek ugyan ez a Marty és nagyon jól kivágja magát minden helyzetből, de hogy az időutazást minden részben kétszer-háromszor el kell neki magyarázni az kicsit durva. Hogy nekimegy az indiánoknak. Nem, mert az indiánok 75 évvel korábban nem lesznek ott. De leesik a szakadékba, mert nincs kész a híd. Nem, mert 100 évvel később már készen van a híd. És így tovább, és így tovább. Tudom, ifjúsági film, tudom, kisebbek is nézik és mondjuk nekik esetleg kell, hogy minden világos legyen, de kicsit szájbarágós néha. Mindezekkel együtt örök kedvenc filmem úgy ahogy van a 3 rész együtt.
A harmadik dologgal kapcsolatban egy konkrét film ugrik be, szinte az összesben benne van, de ebben egyenesen hülyének nézik a nézőt. A néző szájába rágott expozíció. Mikor magából a helyzetből, vagy egy pillantásból, egy apró megjegyzésből vagy egy közbevágott fényképről, újcágcikkről, bármiről kiderülhet, hogy mi a helyzet, mi a két szerplő viszonya egymáshoz, de hogy előreugró állkapcsúék is megértsék, hangosan ki kell mondani, hogy ez és ez a helyzet. Nos, Az Utolsó Léghajlító, M. Night Shamalamaramashamalamadingongtól. A földhajlító (így mondják? nem ismerem a rajzfilmet) kisfiút visszakísérik a főszereplők a táborba, ahol fogvatartják a népét a tűzhajlítók (jóvanna...) és odaszalad egy férfihoz: Apám! A férfi átöleli: Fiam! aztán odafordul a 3 főszereplőhöz: Ez az apám. 
Nem mondod? Komolyan? Nem csak úgy odamentél egy tök idegen fickóhoz, akit Apám-nak hívnak? Ő itt Apám. Kovács Apám. 
Szóval kedves filmesek, nem kell minden film pábeszédeit a legalsó értelmi szintre is lefordítani.
