Az amcsi gyerek haláli lett, biztos hatalmas lehetett a reakció, mikor visszakérdeztek.

Egyébként dögöljek meg, mintha én írtam volna. Hiszen sokszor azt lesem, mikor megyek ugyanazokkal dolgozni, és tényleg érdekes, hogy mindenki idegen, csak 1-2 arc ismerős folyton. Persze azokkal sem minden nap futsz össze. A társasházban a szomszéd lakásban a csávó hót úgy néz ki, mint Sztálin, el is kereszteltem becses nevének így magamban. Nos, az már engem is felismer jó messziről köszön, talán majdnem egy helyen is dolgozunk, mert láttam már metrón is, nem csak a buszon.

És az sem magyarázat a kérdésre, hogy 2 percenként érkeznek a buszok. Annak ellenére, hogy én sem mindig ugyanarra szállok fel, de javarészt 7 órakor +-5 perc. De 3 év alatt már akkor is kiismerte volna az ember a tömeget. Szerintem egész egyszerűen annyian vagyunk, hogy kevés az esélye, hogy megszokd. A buszon is állhat/ülhet messze tőled, hetente mondjuk 1x-2x jártok egy busszal, de mire lehet megszokod, talán el is felejted, pont azért, mert nem akad a szemed elé minden nap. És ez ráhúzható úgy általánosságban minden emberre. Van egy gyerek, akivel sokáig jártam ugyanabban az időben, de eltűnt. Tegnap megjelent, akkor láttam a metrón először ilyen régóta. Nem is hiányzott, mert állandóan csapkodott ott magában h nem megy a busz, megint piros a lámpa, meg nem halad a dugóban. Mire meguntam volna, szerencsére eltűnt ezidáig, mert már majdnem odaugattam neki, hogy a k*** a***ért nem szállsz korábbi buszra??? Szóval az se jó, ha mindenkit felismersz.

Az izzadásos dolog is olyan, ami szerintem rajtad kívül csak velem is esik meg, mert ugyanez a véleményem és a tapasztalatom is. Sosincs másik, aki úgy úszna a vízben, mint én. Csak az én ingem olyan foltos, mintha rám szakadt volna az eső, a többiek jó, hogy ki nem száradnak...

[ Szerkesztve ]

Én csak szimplán irigylem aki még 30 fokban is képes pulóvert húzni, én már nem tudok hova vetkőzni és meg akarok halni olyan meleg van.

Ja igen, a különcök mindig érdekesek. Volt egy 20 év körüli, magas, nagyon vékony srác, akit rendszeresen láttam a villamoson egy időben. Ez a srác mindig kung-fu vagy valami verekedős filmet nézett fejben, mert folyton hadonászott a kezével, közben ilyen Dzs, dzs, hsuuu hááá meg ilyen effekteket nyomott és időnként dünnyögött magában, gondolom az volt a párbeszéd.
Egy idős lepattant bácsi meg mindig kiürített maga körül egy pár méteres területet annyival, hogy bámult ki az ablakon és egyre hangosabban mondogatta, hogy: A k***a anyádat, a b*zi anyád! A K***A ANYÁDAT!!!

Légkondi, meleg, izzadás detto ugyanaz nálam is. Az arcok viszont ~70%-ban ugyanazok (az én buszom óránként jár délután és viszonylag korán elmegy az utolsó, amire én szállok).

Sent from my keyBoard

Az se lehet rossz. Milyen érdekes, néha én is elgondolkodok ilyeneken.

A tömegközlekedős kedvencem az a pár volt, akik tizenvalahány megállókat utaztak a vilin minden reggel egymás mellett ülve, anélkül, hogy egymáshoz szóltak vagy egymásra néztek volna. A nő mindig zenét hallgatott, a pasi meg olvasott. Majd mindig ugyanabban a megállóban a nő odafordult a hapsihoz, szájrapuszi és leszállt. Se egy rohaggyá' meg vagy valami, szó nélkül... A pasi meg jött a végállomásig, de épphogy csak felnézett a könyvből a puszi idejére. De ez még a kilencvenes években volt, gondolom, most már okostelefonoznak mindketten.

Hát én meghaltam volna, komolyan, ilyen agyament embereket láttál a buszon? Nekem olyan unalmas útjaim vannak, hogy nem igaz, felüdülés néha ilyenek közé kerülni. Legutóbb a villamoson volt valami dilinyós kopasz 50 éves nő (nevezzük betegnek). Felszállok a villamosra, nincs is tömeg, semmi, becsukódik az ajtó, akkor áll elé a nő, nyomogatja a gombot h "Nyissa má' ki, basszameg, le akarok szállni". Míg eljutottunk az Oktogonig, ott szapulta a sofőrt kiabálva, hogy milyen g***, meg legyen rákos h nem nyitotta ki az ajtót a Nyugatiban, holott vagy fél percig állt a villamos tárt kapukkal a tilos lámpa miatt... Szóval nem újdonság, de az ilyeneknek a youtube-on a helyük valami WTF videóban.

[ Szerkesztve ]

Hát a nagy számok törvénye alapján aki nagyvárosban lakik az találkozik időnként ilyenekkel.
Volt még egy vicces. Ez a néni nem volt bolond, csak fura. Állltam a buszon a középső ajtónál és a függőleges kapaszkodóba kapaszkodtam. A néni odaáll mellém, megnyomja a gombot és félve felnéz rám, hogy: ööööö... leszáll a következőnél?. Mondom még nem. Erre a néni szemében megjelent a halálfélelem, hogy akkor most mi lesz, hát ott állok előtte. Mostantól akkor a buszon lakik, vagy mi lesz. Én meg láttam ezt és hozzátettem, hogy: De ha megállt a busz, elengedem a kapaszkodót, és le tetszik tudni szállni. A néni meg, mintha most bukkant volna fel a víz alól a megfulladás előtt negyed másodperccel: Jaaaaaaaaa, Jó... ööö, köszönöm...
Talán arra számított, hogy azt mondom, hogy: Nem, itt maradsz, eljössz velem a végállomásig, de ott sem engedlek le.. Muhahahahaaaaa.

Én azt sem szeretem, ha a HÉV-en ülök és valaki az ablaknál már akkor feláll és át akar mászni az ajtó felé, amikor elindulunk. Pedig én is akkor szállok le mint ő. Tudom, hogy ezzel nincsenek tisztában, de nem szeretem ha átmásznak rajtam. Jó lenne, ha mindenkinek lenne egy kitűzője, hogy hol akar leszállni. Azt is szeretem amikor reggel az 1-es villamoson hatalmas tömeg száll fel. Én a végén szállok fel, mert nincs kedvem tolakodni mint a többi embernek. Persze van aki 2 megállót megy és legbelülről vergődik ki, de én meg aki negyed órát utazik az ajtónál áll. Na olyankor szoktam szemét lenni és nem szállok le, hogy ők kényelmesen közlekedhessenek. Ilyenkor tudok szemét lenni, tudom.
Gondolom mások sem szeretik amikor próbálnának leszállni és velük szembe jön egy idős asszony:
-Csókolom! Fel tetszik ismerni?
-Nem fiam. Ki vagy?
-A leszálló utas!

A beállunk az ajtó elé nekem is a kedvencem. De már amikor látom hogy hoppá ezek megint nem engednek leszállni, akkor mielőtt megáll a busz/villamos egy jó fél métert hátra lépek és lendületből keresztülzuhanok rajtuk. Semmi rossz érzés nincs ilyenkor bennem, még akkor sem ha fellökök valakit ami viszonylag gyakran megesik.