Sziasztok!
Egy mese vége. Mintha, a világ "dőlne össze".
Az albérletezés egyik velejárója, hogy alakulhatnak úgy a dolgok, hogy menni kell. Főleg, ha eladják a lakást.
Aztán, ha az ember körülnéz Pesten, és látja, hogy laza 8.5 év után, nemhogy az ingatlan árak vannak a csillagos ég felett, hanem az albérletek árai is, akkor kissé demotiválódás feje üti fel a fejét.
Szomorúan, de el kall hagynom a várost, Pestet, megszerettem, kis visszalépés hogy meherek haza Debrecen mellé... :S Hiányozni fog a város, lehet hogy már nem is jövök többé vissza. Ha ez a helyzet nem állt volna elő, a mostani munkahelyemen is örökké maradok...
Poén, hogy lett volna, egy potenciális barátnő jelölt is, de így bukó... :(
Hamarosan költözés haza... :( Szomorúság közelít a végtelen felé, és a poén, amikor felköltöztem, akkor meg pont ellenkezőleg éreztem.
Indulhat a Whiskey dupla jéggel, ebben a melegben meg főleg.