Helyszín: Ikea, Örs Vezér tér. 2008. augusztus 1.
Mivel ma volt esedékes új bérleteket venni, bementem kora délután az Örsre. Igyekeztem minnél gyorsabban elintézni, bár ez jött össze. Nagy úr az éhség, mondá a gyomrom, így mindenképp meg kellett látogatnom az egyik büfét. Hot-Dog szempontjából az Ikea volt számomra a helyes választás, Na GO!, mondom én.
Odafele menet látom a falon egy óriás táblán virít egy vekker. Gondoltam, ha már itt vagyok, veszek azt is, hadd ne kelljen ezen túl minden reggel negyed órán keresztül a hi-fit hallgatnia az egész családnak. (Ez legalább elfér az éjjeli szekrényen és nem kell átbotorkálni érte a szoba másik felébe.) Mennék be, de nem forog az ajtó...Ja, hogy csak a másik működik?, de akkor miért nem írják ki??? Gyorsan le akartam tudni a vásárlást, de itt kezdődtek a gondok.
Az út máris 3 felé ágazódott, mentem előre, 2 perc múlva visszaértem a bejárathoz. Elmentem a másik irányba, oda kerültem ahol az előbb voltam. Maradt a harmadik irány, pár méter után megint egy hármas elágazás. Az eszem megáll rögtön, ám észre vettem, hogy fölöttem vannak a táblák, ami alapján tájékozódni lehet. (Olyan pici betűkkel, hogy más észre se venné.) Az egyiken rajta: "Hálószoba egyenesen tovább", gondtoltam végre meglesz, de semmi különös. Visszamegyek, nézem a táblát, "Fürdőszoba jobbra egyenesen", "Piactér balra egyenesen". Megyek a piactér felé, lejutok a pincébe, előttem egy felirat kb ilyen formában: "Vigyél bevásárlókocsit, úgyis megtelik." Én márpedig szemetet nem viszek haza! Megyeb beljebb...Rögtön leszakad a pofám!: újabb elágazások, újabb labirintus. 10 perces bolyongás után (már igencsak szedtem a lábam) végül megtaláltam a vekkert valahol a barkács részlegnél.
Most pedig meg kellett találnom a pénztárt. Ez sem volt valami könnyű dolog. Nézek jobbra, nézek balra, magam mögé, sehol egy tábla nem jelzi, hogy merre van a pénztár, de egy szál osztályvezető nem volt a láthatáron, meg nem is akartam meg kérdezni, hogy ne nézzen már teljesen hülyének. Elvégre ha akarom, én is meg tudom találni a pénztárt. EGY FRÁSZT!!! Dehogy! Még 5 perc eltelt és kilyukadtam egy büfénél, aztán újra az elejénél, ahol észrevettem egy tábla alján egy feliratot csipszarnyi betűkkel: "Pénztár, kijárat". ANYÁD!!! Még 5 perc séta, vissza a pincébe, még egy pár kör, át a raktáron, és...OTT A PÉNZTÁR! Hát mondom magamban, Először és utoljára vásároltam itt. Kifizettem az órát, ettem egy hot-dogot és haza mentem.
(A helyesírás nem erősségem, úgyhogy talán nem kevés hibával találkoznak majd a kedves olvasók.)
Peti
