Vidáman keltem fel ma reggel. Volt okom örülni, ugyanis ma mentünk (volna) osztállyal a csillebérci kalandpályára. Turistabusszal mentünk (volna) az iskola elől.

Miért csak mentünk volna? Pontosabban miért csak én nem mentem?

A busz 9 órakor indult a suli elől, én már fél órával előtte ott voltam, vártam...vártam...vártam...
A mobil szerint már idő volt. Felhívtam egyik osztálytársamat, gondolván, talán csak én tévedtem az időpontban vagy ne adj isten a találkahelyben.

"Merre vagytok?" - Kérdem Én.
"Mi már a buszon ülünk. Te hol vagy?" - Megállt bennem az ütő.
Mondom - "Az lehetetlen, hiszen még csak 9 óra van".
"Nem Peti, 10 óra van" - itt döbbentem rá, hogy tévhitben éltem, a mobilom valamilyen oknál fogva egy órát késett.

Nem volt mit tenni, elindultam haza. Nem volt kedvem buszra szállni, olyan kellemes hűvös idő volt, inkább elindultam gyalog a buszhoz a szokásos úton. Gond egy szál se, csak 20 perc séta, de eleredt az eső. Ám ez egyszerűen nem érdekelt. Csak szépen, nyugodtan sétáltam a nagy felhőszakadásban, csak áztam. Olyan jó esett a hétvégi nagy kánikula után ez a hideg zuhany és közben meg is nyugodtam.

Annyi emészt, hogy a Kalandpályára 3 800 Ft a belépő, de én (mint minden felső tagozatos és középsulis diák) ingyen mehettem volna az iskola támogatása által, csupán 600 Ft kellett volna a buszra. És a tudat gyötör, hogy sehogy nem tudtam volna eljutni oda míg ott vannak.

Utólag belegondolva azt tudom elképzelni, hogy tegnap, mikor már félálomban voltam, a mobilon az ébresztő helyett az órát állíthattam át.

Ez az én formám. (minden, amit most érzek)

SZERK.: A telefonhívásra szeretnék kitérni. Utaltam rá az egyik hozzászólásban, hogy talán hívtak osztálytársaim. Rákérdeztem és tényleg hívtak. Emlékszem, hogy megrezzent az övtáskámban a telefon, de míg kihalásztam, valamit megnyomhattam rajta és semmit nem jelzett. Átnéztem a bejövő üzeneteket és a hívásokat, de ott meg nem találtam újat. Így gondoltam, hogy talán csak az ébresztő (ennek már nem jártam utána). Ennél a vacaknál (Nokia 3410) gyakran előfordul, pedig a memória sincs tele.

Peti