Halihó!

Semmi extra, csak helyzetjelentés. Azért vagytok szép számmal, akik érdeklődnek kalandos kálváriám alakulása után, ez szép tőletek, köszönöm szépen. A szalámiexpressz rendben megérkezett, kis mutogatással, becsülettel derékba törve magyar, német nyelvet egyaránt.
Ezúttal szeretném közölni azt is, hogy nem lett belőlem szalámi, sem egyéb feldolgozott élelmiszer, amit azzal bizonyítanék, hogy a szaláminak se keze, se lába, és egyáltalán nem tud ilyen hülyeségeket írni, mint énmagam, kinek ugyan megvan mind a négy végtagja, ellenben hiányzik egy kereke.
Szóval épségben újra itthon, a több mint tízórás úttól kockás fenékkel, és megcsömörödve mindenféle harmonikás muzsikától, ugyanis herr Müller úrnak csak egy cédéje volt, azon belül pedig csak ez az egy műfaj. Ezt kellett hallgatni negyed tizenkettőtől éjfélig. Itthon minden változatlan, a ház nem dőlt össze, csak életem nőjét sikerült rajtakapni ahogy álommanóval hancúrozik. Csórikám úgy megijedt, hogy kicsi híján megölt. Látszik, hogy szeret a nyavalyás, na. Azért vágta hozzám két kilotonnával a párnát. Sikerült egyszerre rémültnek, dühösnek, és boldognak látszania. Lehet, telefonálnom kellett volna. Az ő baja, ha nem olvassa Logout-ot.
Amúgy hamar sikerült megvigasztalni, hoztam neki mindenféle külhoni édességet. Meg egy csomó mosatlant, de utóbbiról nem szóltam. Persze ezért is megszeretgetett még reggel. Gyerekek, az egyhetes, nyirkos zokni nem játék! Én szóltam. Egyáltalán nem jó móka, ha hozzád vágják. Többször is. Hiába na, gyerekkorodban legyőzöd a sárkányt, ha meg felnősz, feleségül veszed.
A cuccaimat szépen kicsomagolva kiderült, hogy mindent sikerült elhoznom, és semmi nem tört össze. Asszonykámmal utólagosan megünnepeltük a karácsonyt, dugig laktam jóféle töltött káposztával (üzenném a német bugrisoknak, hogy ünnepre ez dukál, nem pedig a nyavalyás hal) volt beigli is, torta is, már csak ezért is érdemes volt hazajönni. Tervbe van véve az elhelyezkedés, munkavállalás(élelmiszer ipar kilőve) aztán még majd alakul. Ja, amúgy meg tök jó hazai valutában fizetni, bár nyilván az értéke lelombozó, és tök jó hogy érted, mit akar a pénztáros. Éljenek a magyarok! Szarul élünk, de vígan. Vagy nem.