Halihó!
Nem, nem tudok túl szaftos sztorit adni. Még vér sem folyt, orvosi, illetve hatósági vonzata sincs a dolognak. Bocsi.
Kopp kopp, a motor is jól van, tükröt cseréltem, hátsó fékbowdent meg egy első indexet, slussz.
Nincs hibás, felelős, egyszerűen balfék voltam, ennyi.
Kivételesen nem pénteki napon történt, a szokásos módon munkába indultam délután, zuhogó napsütésben, nyakig érő melegben. A motor kifogástalanul müködik jó ideje, és mindig írom is, mennyire szeretek is motorozni. Csak éppen nem tudok.
A munkába vezető út elég aljas, oda vissza van benne két 10 százalékos kb 500 méter hosszú emelkedő, amely még kanyargós is. Nehezítésképp a burkolat minősége elég hitvány, hiányzik a felfestés, plusz java részt erdőben kanyarog, és még szűk is. Google térképén érdemes megnézni az utcaképet.
Van egy rész, dombnak le, hatvanas tábla, domb alján erős balos, tanyabokor, út mellett buszmegálló, az mellett autóbejáró. Van egy közlekedési tükör felszerelve, de így is elég beláthatatlan. Szerencsére a forgalom gyér, így magabiztosan zúgtam le a lejtőn, ahogy már annyiszor. Totál nem számítottam rá, hogy nekem jobbról a buszmegálló mögül, takarásból kitolat egy kék dákó. Elvégre elég hangosan jövök, ég a lámpám, elsőbbségem van, etc, etc.
A dákó meg arra nem számított valószínűleg, hogy jön valaki, kb mint a Need For Speedben, lendületből tolatott mintha nem lenne holnap. A reakcióm: jé kocsi, húbazzeg, puff. Kölcsönösen későn vettük észre egymást, mire észbe kaptam volna, már előttem is volt. Azt sikerült még felmérni, hogyha nekimegyek ezzel a tempóval, abból kórház lesz nekem, a motor meg bontóba kerül. Szóval megpróbáltam kikerülni, még jobban bedőltem balra, közben vészfékeztem egy jóízűt, akkorát, hogy elszakadt a hátsó fékbowden. Viszont az elsőt még mindig ösztönösen húztam, amikor hirtelen
megszűnt a hátsó fék. Kitalálod mi történik a szar úton ledöntött motorral, amin tökig húzod az első féket?
Az volt a mákom, hogy eleve nem mentem gyorsan, plusz sikerült eléggé lelassítani, és nem jött szembe senki. Olyan huszonötös tempóval eldobtam a gépsárkányt, mert a forró aszfalton sokkal jobb csúszkálni mint robogózni
Azon kívül, hogy jól megijedtünk mindketten más baj nem esett. Fiatal, tizenhat év körüli srác vezette a kocsit, az apja engedte meg, hogy kiálljon.
Persze jött a csődület, mentőt akartak rám hívni, alig győztem megnyugtatni őket hogy semmi baj. Elég meggyőzően játszottam a faszagyereket, na. Tényleg csak a nadrágom szakadt el, meg leszedtem a könyökömről a bőrt, ennyi.
A fater rendes volt, végül megegyeztünk anyagi kártérítésben, aztán ment mindenki a dolgára. Szegény Piaggioval elhagytuk a helyszínt, de alig mentem párszáz métert, kénytelen voltam félreállni, úgy vacogtam mint a kocsonya. A tanulópénz megvolt, jól is esik kiírni magamból, úgy mint a múltkori kertkapus sztorit. Szóval vigyázzunk egymásra, és figyeljünk, soha nem lehetünk elég óvatosak. Béke.