Már bő 3 hónapja nálam van az autó, ideje, hogy most már írjak róla kicsit. A legutóbbi bejegyzés még július elején született a témában, mikor megérkezett az autó az országba és először láttam élőben. Az azóta eltelt idő alatt összeszoktunk kicsit, a kilométer számláló pedig már átlépte a 7000-et.

Július 16, péntek volt a nagy nap, mikor először kigurult az autó a szalonból. Az első megtett kilométerek elég stresszesek voltak, alig találtam nyitott benzinkutat (azóta sem értem, mi volt aznap ). Aztán amikor meg akartam fordulni, bekeveredtem egy KFC drive thru-jába, ami keskeny volt, magas padkával, azt hittem már ott le fogom húzni a küszöböket az első kilométereken. Majd jött az órás dugóban állás befelé az Egér úton...
Mikor este hazafelé indultam az M6-oson, akkor tudtam végre haladni is az autóval.

Másnap AlfaCity volt (Közép-Európa legnagyobb Alfás találkozója) és megígértem a szervezőknek, hogy ha sikerül addigra forgalomba helyeztetni az autót, akkor leviszem, hogy kiállíthassák. Ez volt az első Montreal zöld színű Magyarországon (azóta már van még legalább egy, amit láttam), így kérték, hogy mutassam majd meg a közönségnek.

Kisebb viszontagságok árán* sikerült is eljutnom a helyszínre, az autó nagy sikert aratott és nagyot ment a médiában is, még az Alfa Romeo CEO-ja, Jean-Philippe Imparato is megosztotta egy tweet-ben.

AlfaCity után egyből indultam is Badacsonyba, ugyanis épp egy hosszú hétvégés bulizást kellett az átvétellel félbeszakítanom. A lényeg, hogy az autóba majdnem beletettem az 1000. km-t vasárnap estére, 3x tankoltam tele 2 és fél nap alatt. A bejáratás szinte meg is volt

A kilométerek aztán szaladtak az autóba a következő hetekben is, még engem is meglepett, hogy mennyit megyek vele. Körülbelül dupláját az átlagos autóhasználatomnak, ráadásul úgy, hogy az all-rounder Fiat Bravo-m is szolgálatban volt. Még soha nem volt olyan autóm amiben ezt éreztem volna, de folyton azt kerestem, hogy hova mehetek vele? Vagy, ha mentem valahova, akkor azt néztem, hogy merre kerülhetnék, hogy többet tudjam vezetni? Mindig a lehetőséget kerestem, hogy hogyan ülhetnék benne többet... Nem csoda, hát, hogy pörögtek a km-ek.

Hétköznapokon folyton a kocsira gondoltam és vártam a hétvégét, hogy mehessünk valahova. Pedig egyáltalán nem vagyok az a típus, aki a munkahelyén unottan ül és csak szenved, hogy mikor lesz már hétvége. De most kicsit ilyen lettem. Pénteken már rendszeresen alig tudtam aludni, éreztem az adrenalint. Csak az járt a fejemben, hogy holnap már beülhetek a zöldembe. Utoljára kb. akkor éreztem ilyet, amikor 20 évesen volt egy olyan csajom, akiért megőrültem, de a távolság miatt csak hétvégente tudtunk találkozni. Ugyanúgy libabőrös voltam előtte... Megfiatalodtam?

Az autóval az élet egyébként elég celebszerű, csak nem én vagyok a híresség, hanem ő maga. Ritka az, hogy leparkolom valahol és nem arra érek vissza, hogy állnak mellette és fényképezik. Tankolásnál mindig odajönnek, gratulálnak, kérdeznek róla. Dugóban állva látom, hogy a szomszédos autókból folyton néznek át, a járdán a gyalogosok megfordulnak, mikor elmegyek mellettük, stb.

Kicsit meg is lepett, hogy pl. Budapesten is ennyire megnézik, hisz ott azért előfordulnak ennél sokkal drágább és feljebb pozícionált autók is.
Az egyik oka az autó színe lehet. Nem igazán lehet jól visszaadni képpel, de élőben nagyon markáns, nem hasonlítható máshoz. Aki nem látta élőben, annak nehéz lenne elmagyarázni, hogy mihez hasonlítható. Más autókon hasonló sincs. Legalábbis nem olyan autókon, amik ennél gyakoribbak lennének.
A másik, hogy az autó azért alapvetően ritka, nincs belőle sok az utakon. Ritkábbnak gondolt autókkal is gyakrabban szoktam találkozni. Miközben a sajtója nagyon jó volt, viszonylag sokan hallottak már az autóról. Jönnek oda, hogy olvastak már róla vagy látták videón, de még élőben nem találkoztak vele.
Ez a két faktor az szerintem, ami miatt majdnem szupersport autós élményben van részem figyelem szempontjából.

És jöjjön talán a legfontosabb rész. Milyen ezt az autót vezetni?
Na, ez az, amit írásban nagyon nehéz átadni. Hogy magyarázzak el valamit, amit meg kell tapasztalni, hogy értse az ember? Sokat olvastam róla én is, mielőtt meglett az autó, de csak akkor értettem meg igazán, mikor beleültem.

Természetesen az autó nagyon megy, ha lenyomod a gázt, beleszorít az ülésbe. Ami elsőre feltűnhet, hogy milyen erőlködés nélkül végigszalad a fordulatszámmérő a teljes tartományon, akár még 6.-ban is. Fel sem merül az, mint más autóknál, amit mindig kb. 2000-es fordulat körül használsz, de ha odalépsz, akkor 4000-nél már érzed, hogy mindjárt széthullik a motor, el kéne váltani. Ez annyira természetesen viselkedik a magasabb fordulatszám tartományokban is, hogy szinte instruál arra, hogy használd ki és forgasd le.

A másik, amit kiemelnék még, ahogy ez az autó kanyarodik. Érezhető normális közlekedés közben is, hogy ez nem valami átlagos dolog, de a hegyi, kanyargós utakon, nagyobb tempónál, sportosan vezetve, ott egy egész más dimenzióba tesz át. Itt egy élményt mesélnék el, talán jobban átadja, hogy milyen.

Két barátomnak ígértem egy utat a Mátrában és a Bükkben. Ahogy megérkeztünk a hegyi utakra, elkezdtem neki nyomni, jó nagy lendülettel bele a kanyarokba, fordulatszámot 4 ezer alá nem ejtettem, szóval úgy nyomtam neki, ahogy kellett. Az nem volt kérdés, hogy 510 lóerővel hegynek felfele is úgy fog menni, mint a barom, de az engem is meglepett, hogy a kanyarokba hogy feküdt bele, mennyire magabiztosan viselkedett. Legkisebb jelét sem adta annak, hogy a komfortzónájának határához közelítene. Egyre bátrabban próbálgattam, egyre nagyobb sebességgel mentem bele egy-egy kanyarba, de ennek mindig csak az volt az eredménye, hogy gyorsabban haladtam át rajta. Addig növeltem a sebességet, amíg már nem mertem tovább. A bátorságom hamarabb elfogyott, mint a kocsi képességei.

Barátaim meg is jegyezték, hogy mennyire érzem már ezt az autót, ők azért nem merik majd így nyomni neki. Átadtam a vezetőülést egyiküknek, majd egy fél perc után már padlógázon mentünk, jó nagy sebességekkel a szerpentines kanyarokban. Én csak mosolyogtam, a másik srác meg ott hüledezett, hogy mennyire nyomja neki és esküdözött, hogy ő nem fogja, nem meri majd ennyire tolni.
Aztán átült ő a kormány mögé és ugyanaz történt, mint a másik sráccal. Fél perc múlva már padlógáz, nagy sebességű kanyarok. Mi meg csak röhögtünk, hogy "az előbb még itt esküdöztél, hogy te nem nyomod majd így"

És indirekte valahogy ez jellemzi a legjobban az autót. Ugyanis nem arról volt szó, hogy a srácok valami baromi vakmerőek lennének és úgy voltak vele, hogy "Talán soha nem vezetek még egyszer ilyen autót, hát most akkor is tövig nyomom neki, ha leesek az útról". Azért merték nyomni neki, mert amikor odaülsz a kormány mögé, mész 300 métert, tekersz kettőt a kormányon és egyszerűen érzed az egész autót.
Kicsit talán elcsépelt szófordulatok, hogy "egy vagy az autóval" vagy az "autó a végtagjaid meghosszabbítása" meg hasonlók. Újságírói lózungnak tűnhet vagy költői túlzásnak, de nem. Ez a tapasztalat az, amikor én is megértettem, hogy ez mennyire jó autó. Magamon észre sem vettem, hogy mennyire könnyen belesimultam a gépbe, mennyire természetes az autó, így kívülről nézve értettem meg én is.

Szokták még kérdezni, hogy mi a legnagyobb sebesség, amit elértem az autóval. Ez mostanáig ~270 km/h volt, az Autobahn egy off-shore szakaszán, az M-Sechs pályán ( ). 250-től már elkezd elég szélzajos lenni, főleg a visszapillantók felől, de elképesztően magabiztos még azon a sebességen is. Nem azt éreztem, hogy ez milyen veszélyes, hogy bármikor lerepülhetek az útról, egyszerűen csak gyorsan haladtam el a tereptárgyak mellett, de itt sem adta semmi jelét, hogy a kezdene a komfortzónáján kívülre kerülni.

Rengeteg élmény gyűlt fel ez alatt a bő 3 hónap alatt, de nem akarom túl hosszúra nyújtani a bejegyzést. Lehet, hogy majd kommentben még írok pár élményt. Ha kérdésetek van, ott tudjuk folytatni.

Végezetül még itt hagynám az Alfa Amore videóját és velem készített interjúját az autóról, jó "mozizást"

*Még egy napos sem volt az autó, kiszedtek a rendőrök és megbüntettek, mert az első rendszám nem volt felrakva. Sajnos a normál méretű ("A" típusú) lemez rendszám nem igazán fér el elöl. Fel lehet rakni, de esztétikai szempontból nagyon gyalázatos. Így azt választottam, hogy nem teszem fel, hanem megpróbálom elintézni a "B" típusú, motorrendszám formátumot elölre. Végül, eddig a bő 3 hónap alatt, szerencsére nem vegzáltak többet emiatt egyszer sem. A "B" formátum megigénylése egy vért izzadós, bürokratikus folyamat volt, amire nem volt garancia, hogy sikerül, de nem mennék részletekbe. Lényeg, hogy sikerült és már értesítettek is, hogy le van gyártva. Jövő héten át is veszem és felhelyezem. Teljesen legális lesz ezután az autó