[QUOTE=Kettisz,2007. jan. 26., péntek - 22:02] Jaj, hát elcsapta a hasát valamivel szegény,
veled még sosem fordult elő? :Đ
[/QUOTE]

Egyszer a budapesti ifjúsági kórussal Miskolcon voltunk énekelni egy templomban. Utána elmentünk étkezni egy önkiszolgáló étterem jellegű izébe. Arra nem emlékszem mit ettem csak a hatására. A templom mellől indult vissza a busz. Gyönyörű környék, sehol egy bokor és rengeteg ember s a fele személyesen is ismer, közülük néhányan közeli ismerőseim. Én meg állok ott összeszorított térddel, izzadok és lázasan jár az agyam, pattanásig feszül az ideg. Görcsöl a gyomrom és járom körbe a magas templomot, végül találtam rajta egy ajtót és az nyitva volt. Előtte már mérlegeltem és gondolkodtam rajta meg latolgattam az esélyeket, hogy melyik lenne kínosabb, beengedni a nadrágba úgy, hogy nincs nálam másik váltás ruha és elegendő pénz se, hogy másikat vegyek, vagy kölcsönkérjek és valaki elmegy venni, amíg valahol megtisztálkodom és vár addig mindenki a buszon. Vagy megkockáztatni azt, hogy végigfosom a templom oldalát mindenki szeme láttára majd gyermekies mosollyal az arcomon, amolyan mindenki hülye stílusban felállok, mint aki jól végezte dolgát és ülök a buszon nagy nyugodtan. Legfeljebb, akik közelebbről ismernek majd odajönnek megkérdezni, hogy mi volt ez és nekik elmondom.
De inkább nektek mondom el. Benyitottam és ott volt a pap egy kisebb helységben, ültek az asztalnál ketten, egy valószínűleg gyászoló nővel, mert feketében volt és eléggé megtört ábrázattal, kisírt szemmel. Én meg rájuk rontottam, hogy segítsen azonnal, merre van egy wc?
Itt van csak forduljon balra, felmegy egy félkört a lépcsőn, elfordul balra és megy vagy négy lépést. Ki van írva, hogy wc, csak vigyázzon a villanykapcsolóval, mert eltört a fedele, feszültség van benne. Szóval csak mindig balra, balra.
Én meg mondom sürgetőleg, hogy igeeeeeen, igeeeeeeen és szedem a lábaimat görcsösen iszkolva, a nadrágomat már előre kigomboltam és nehezen nyílt ki az ajtó, de azt a felszabadulást, az leírhatatlan. Megúsztam egy kínos esetet. A kórusvezető mit sem sejtett az egészből, csak terelgette az embereket a buszba én meg a wc-n vonyítottam. A hanghatásokat nem részletezem, de elég annyi, hogy biztosan tudtam hallanak mindent. A pap és a gyászoló nő. Lehúztam, felöltöztem és már éppen léptem volna ki, nyikorgott az ajtó és siettem volna a többiekhez a buszba, mert tuti csak rám vártak.
Amikor megint rám jött. Mint a vízcsapból a víz, úgy jött ki belőlem csavarodva és fröcsögve. Pedig a pap is és a gyászoló nő is hallotta, ahogy lehúztam és kimentem az ajtón. Mikor már úgy éreztem nincs tovább, akkor felálltam de nem öltöztem fel félve attól, hogy megint jön. Álltam vagy két percig, de lehet hogy öt is volt.
Közben a pap és a gyászoló nő csak azt hallották, hogy megint lehúztam de nem nyikorog az ajtó. Egyszerűen nem mertem felöltözni, álltam ott ledermedten, hogy most mi lesz velem? Megint latolgattam, hogy legfeljebb újabb kínos találkozás és szemkontaktus a pappal és a gyászoló nővel, majd megköszönöm és rohanok a buszhoz és ha még előtte újra rámjönne, mielőtt felszállok hát visszaszaladok, hisz ismerem már a járást, kicsit rontok a nívómon, de sebaj, inkább, mint hogy annyi ember szeme láttára összecsináljam magam vagy ami még rosszabb a falra. Ki tudja melyik lett volna rosszabb?
De térjünk vissza a mába. Egyelőre jegesre dermedt háttal álltam a wc-ben és kezem a nadrágomon, hogy felhúzzam, de nem mertem. Tartottam tőle, hogy újra elkap a görcs és megnyitják a vízcsapot. Egyik ismerősöm szokta mondogatni, hogy úgy ment, mint ha a seggemen pisiltem volna.

Aztán döntöttem, felöltöztem, kiléptem a nyikorgó ajtón és megindultam a lépcső felé jobbra a lejtőn. Mindjárt odaérek, biztos hallják a lépteimet és már felnéznek, várják, hogy megjelenek a fordulóba, mint a nap sztárja, akinek megszaladt.
Uram nagyon köszönöm, mondtam a papnak, roppant kínos ez nekem de nagyon hálás vagyok. Valami rosszat ettem egy étkezdébe a műsor után és begörcsölt a gyomrom. Láttam mindkettőn megértettek és nem megvetettek, hanem sajnálkoztak rajtam.

Hazafelé az úton végig aludtam. Feltettem a térdem az előttem ülő támlájára és arra gondoltam ha zavarja, akkor elmagyarázom neki, hogy mit úszott meg és örüljön neki, hogy nem kell két órát várakoznia rám itt a buszon, mert én az utcán összecsináltam magam.
De lehet előfordulhatott volna az is, hogy ott hagynak a fenébe :Đ hja hát így jártál, szevasz nekünk megy a buszunk. Akkor inkább a fal mellé csinálok. Igen ám de kétszer? Hisz az előbb is visszamentem és nyikorgott megint az ajtó, azok meg ketten egymásra néztek :confused:
Gondold el hogy mindenki szeme láttára letolod és azok a hangok jaj. Aztán felállsz s mikor mindenki a keze elé kapta a száját, akkor te újra vissza a fal mellé. Kéne egy olyan csuklya ilyenkor, mint amikor akasztani visznek. A hasmenés egy halálos ítélet, mérhetetlenül irigylem azokat az embereket, akiknek székrekedésük van, na azok nyugodtan ülnek a buszon és várnak napokig mire látják hasznát az életnek. Az igazgyöngy is a salakanyag betokozódása. Ezt is azért írtam le, hogy aranyba véssem. Pont ma beszéltünk a semsiben Madonnáról, hogy abban a nőben van spiritusz. Bármihez nyúl van stílusa és az emberek vevők rá. Ha lassú számot ad elő, ha táncol hevesen, ha csak áll némán, ha hirtelen hátat fordít, ha csápol mind jó, még ha leülne szarni is nyilvánosan, még azt is profin adná elő és jól jönne ki belőle.

A Kukoricás Zsolti barátom (pattogatott kukoricát árul), hogy ment a haverjával Székesfehérvárra és a srácnak már nagyon kellett pisilni. Megálltak bent a városban a főtéren, mert már nem bírta tovább és mivel nem volt sehol egy tereptárgy, így egy széles útjelző tábla elé állt. Ugyan eltakarta a fejét, de nyaktól lefelé jól látszott, ahogy megkönnyebbült. Biztos zavarban lett volna ha Ő is látja, hogy mások is látják. Van olyan ismerősöm, aki nyilvános helyen nem tud pisilni, főleg ha mások is látják. Inkább hazamegy, hazaviszi még ha fáj is. Pont Ő mesélte nemrég, hogy felment hozzá egy fiatal pár és vittek neki egy alkatrészt, amit megvett tőlük és a csaj, ahogy belépett rögtön azt kérdezte, hogy elmehetne e wc-re? Anyádért nem otthon szarod ki magad, gondolta magában, legalábbis így adta elő nekem utólag, de azért betessékelte a wc-re és mondta neki, hogy vigyázzon mert lejár az ülőke. A wc a fürdőszobában volt és az ajtón homályos ablaküveg, a lány sziluettje látszódott. Ahogy letolta és leült, hozzá a zajok még ha homályosan is. Ott állt a barátja a lánynak és kínosan vigyorgott, az ismerősöm, aki házigazda volt nem könnyítette meg a srác dolgát, inkább kínosan hallgatott, hogy kihallatszódjanak a hangok.

Apósom meséli, hogy Ők a mai napig felhangosítják a Kossuth rádiót a konyhában, mielőtt elmennek wc-re.