10 éves számítástechnikai szervizmúlttal kétféle hibajelenségről tudok nektek beszámolni.
Az egyik pirulós, a másik törlős.
Pirulósnak nevezzük azt a számítástechnikai hibajelenséget, ami úgy kezdődik, hogy: „jaj ne haragudjon rám, olyan buta vagyok, úgy szégyellem magam…”.
Ill. egyéb önledegradáló jelzők, melyek azt hivatottak alátámasztani, hogy emberünk nem ért hozzá, egy kattintásra volt a megoldástól s most sajnálja a kiszállási díjat kifizetni, az ott töltött 5 percért
Van az a vicc a szakiról, hogy 5.000 Ft. egyetlen kalapácsütésért?
A kalapácsütés csak egy ezres, a maradékot azért, mert tudtam hova kell ütni

Törlősnek nevezzük azt a számítástechnikai hibajelenséget, ami úgy kezdődik, hogy elakad a hangja, és basszameg-re végződik, majd megtörli az izzadt homlokát.
Ezek a hibák is visszavezethetők tudatlanságra, de én inkább úgy szoktam fogalmazni, hogy tájékozatlanságból adódnak. Enyhébb esetben silány minőségű, eldurrant tápegység cseréje.
Izzasztósabb történés után a fél cocót lehet cserélni, mert megpörkölődött a hdd elektronikája, ugrik a garancia.
Rizsen nevelkedett tápegység alatt üzemeltetett, brutal vga kártya, extra pixelekkel, halott memória modulok, döglött alaplap, cpu, stb.
Villámcsapás utáni előbb még ment, most se kép se hang.
Oda a család féltve őrzött szkennelt fényképalbuma, a görögországi kirándulás, mert nem lett kiírva. Oda a diplomamunka, a szerződések, céges dokumentumok, értékes anyagok.
Ezek csak kiragadott példák, volna mit mesélnem az elmúlt 10 évről.
Ha mindent nem is, de néhány érdekes dolgot elmesélek.
Egy jó szervizes, olyan, mint a gyóntató pap. Nem ad ki ügyfelekről információt, a javított gépen látott adatokkal, képekkel, nem él vissza.
Éppen ezért csak, olyasmit mesélek el, amit már befedett az idő jótékony homálya.
Visszamegyünk 1998-ba, akkor kezdtem, pörgős PI. PII. PIII. Korszak.

Hiszékeny úr.

Hiszékeny úrral a Hakapeszi Maki révén találkozhattunk, zsebtévé.
Aztán újra testet öltött és rendelt tőlem egy komplett számítógépet.
A mai napig emlékszem az összeállított konfigurációra, mert rendkívüli helyzet volt és folyamatos stressz hetekig, s a vége sem hétköznapi.
Acorp ház
Matsonic PIII. alaplap
700MHz Celeron
256mb sd ram
Inno3D Gef MX200 32mb
Cd író
30gb Maxtor slim

Mindenki irányában bizalommal voltam, készséges és kedves, fene se tudta, hogy némelyik ember valóságos szörnyeteg, megfejelve egy kis paranoiával, megfelelő baráti körrel.
Elkészült ez a gép, pöcre röffre feltelepült a Windows 98’.
Felhívtam, hogy jöhet érte, jött is, bemutattam, örültünk mindketten.
Nem egy csúcsgép, de neki megteszi.
Ennyi, általában gép ügyben többet nem találkoztam ügyféllel, mert garanciáztatni ritkán kellett, szoftvert nem tették tönkre, nem ugrottak páros lábbal a gépre.
Nem így hiszékeny úrral.
Hiszékeny úr, napi rendszerességgel látogatta a Verseny utcai piacot, ami nagyjából 2km távolságra volt a szervizünktől. A Verseny utcai bolhapiacon használtcikkeket lehetett beszerezni meseszép áron. Utána vagy működik, vagy nem, de még az is előfordul, hogy nem tudjuk mire való
Hiszékeny úr zaklatottan felhívott, hogy nem működik a tegnap vásárolt gép, visszahozza.
Különben is mondták neki, hogy egy rakás szart vett, és vegyem vissza, mert akkor tudna venni másikat egy ismerősétől.

- Áhhhh, mi van? Sok ez így hadarva, lassítsunk. Mi a probléma?
- Mi mi? Hát nem indul, mert hibás…
- De mi történt?
- Nem történt semmi, tegnap este használtam, feltelepítettem néhány programot, ma meg nem indul a Windows.

Hiszékeny úr teljesen ki volt készülve s csak hergelte magát, nehezen tudtam megnyugtatni, hogy semmi baj. Megbeszéltük, hogy kimegyek hozzá Érdre.
Felhívtam egy ismerősömet, hogy jöjjön értem, mert se jogsi, se autó.
Nehezen, de rátaláltunk a megadott címre, hiszékeny úr lakása, mint egy menekült tábor, plafonig megrakva kacatokkal, épp csak egy vékony közlekedő folyosó.
Egy koszos asztalon koszos monitor, a képernyője vastagon összetaperolva, elmaszatolt szúnyog, hamutartóból kiesett csikkek, 3-4 félig üres kávéscsésze, ételmaradékok, tányérban pörköltmaradék és csontok, némelyik penészes.
Szellőztetni esély sem volt, így maradt az, hogy befelé öklendezem.
A sofőr hirtelen meggondolta magát és inkább kint megvár.
Na nézzük mi a probléma. Bekapcsol a gép, de a betöltés nem sikeres, csak villog.
Boncolás után megállapítom, hogy minden a helyén, nincs fizikai beavatkozásnak nyoma.
Vegyük mégis sorba, mit csinált vele, miután hazahozta?
Rámutatott egy cd lemez kupacra, hogy azokat próbálgatta.
A bolhapiacon vásárolta össze őket. PC world mellékletek, alaplapi és vga driver lemezek, stb. Nagyjából egy méter kupac, amiből fél métert feltelepített próbaképpen.
Értsd úgy, hogy víruskeresőből minimum húszat
Friss telepítésre úgy, hogy nincs internet kapcsolata, jó móka.
Képnézegetőkből, zene és filmlejátszókból ész nélküli mennyiséget.
Meg mindent, válogatás nélkül, aztán kipróbálta, de nem tudta mire való a program, viszont telepíteni már tudott, hát folytatta. Meg sem állt addig, amíg a Windows össze nem omlott.

Megnyugodtam, hogy nincs itt semmi baj, újratelepítem és futás innen.
Mondtam neki, hogy a gép hibátlan, de a kiszállást és az újratelepítést ki kell fizetnie.
Elég nehezen fogta fel, végig azt állította, hogy direkt csináltam, én idéztem elő, hogy a gép összeomlott, s utána csak pénzért vagyok hajlandó megcsinálni.
Miután újratelepítettem, mondtam neki, hogy üljön oda és ellenőrizze, indítsa újra többször, használja. Meg is vártam, amíg az arcán a ráncok megenyhültek, csak utána búcsúztam el tőle. Távozóban még megkértem, hogy csak, olyan programot telepítsen fel, amit ismer és használni is akar.

Aznap délután már mosolyogva jött a piacról, hogy Ő, milyen jól járt. Vett fillérekért új billentyűzetet és egeret.
Ajjaj
Nem értette, hogy a macintosh alkatrészek, miért nem kompatibilisek a pécével, biztos azért mondom, hogy kidobja nálam a kukába, és én utána eladom.
Pedig nem, de erről később személyesen győződött meg.
Másnap reggel rémülten hívott, s ledarálta az előző napi szöveget, hogy bizony a gép egy hulladékhalmaz, megbeszélte ezt mással is, és azt tanácsolták, hogy hozza vissza.
Megint megnyugtattam, megígértem kimegyek, s megnézem.
A hiba pontosan ugyanaz volt, mint tegnap.
Csak most a másik fél méter lemezkupacot telepítette fel.
Aztán mutatta, hogy vett blokknyomtatót, scannert, nyomtatót használtan egy kereskedőtől, de egyik sem indul.
Újratelepítettem neki a rendszert, amíg a sofőr ismét inkább kint megvárt, majd miután kész voltam odaültettem a gép elé, s türelmesen elmagyaráztam, hogy ezt ne csinálja, mert így sokba fog kerülni.
S bár nem szívesen, de ráébresztettem, hogy a használt nyomtató és scanner, amit vett, egytől egyig üzemképtelen, azért nem megy.
Duzzogva kifizette ismét a kiszállást és a munkadíjat és a fülem hallatára hívott fel egy embert s utasította, hogy látogassák meg a kereskedőt többen, s beszélgessenek el vele.
Na itt már kezdett gyanús lenni a dolog.
A feszültség megmaradt bennem egész nap, féltem a másnap reggeltől és nem is alaptalanul.
Természetesen hívott, hogy a gép nem üzemel.
Felajánlottam neki, hogy ha behozza hozzám, a műhelybe, megcsinálom ingyen.
Szó sem lehet róla, közölte felháborodottan, az a gép hibás, kötelességem megcsinálni ingyen, mert különben feljelent.
Utólag okos az ember és a feljelentést kellett volna választanom, de én a békésebb megoldás híve vagyok. Mondtam, ha kifizeti a sofőrnek a pénzét, kimegyek és megnézem.
Így lett, hiszékeny úr magából kikelve várt már rám és szélesen gesztikulált, hogy nézzem meg.
Megnéztem.
Hiszékeny úrnak az volt a fő problémája, hogy mindent készpénznek vett, s nem tudta megkülönböztetni a korrekt embert attól, aki szándékosan át akarta ejteni.
Így a sorozatos felsülések után bizalmatlanná vált, s mindenkiről azt feltételezte, hogy ártani akar neki.
Ráadásul vásárolt egy számítógépet, amiről fogalma sem volt, miként működik, csak azt tapasztalta, hogy, amíg más elégedett a megvásárolt termékkel, addig Ő csak problémákkal találkozik. Azt jótékonyan kikerülte, hogy a problémát Ő maga generálja, mindenképpen felelőst akart találni.
Hiszékeny úr ismét bevásárolt használt alkatrészekből és be is szerelte a számítógépbe a saját sekélyes tudása alapján.
Floppy meghajtóra a kábelt fordítva dugta, az eredeti és a használt hdd egyaránt masterként jumperelve. S, ami a legsúlyosabb, vett egy új vga kártyát, amit tőlem vásárolt, azt pedig beszámolták.
Alaposan becsapták, eladtak neki egy S3 2mb pci vga kártyát, és azt mondták neki az sokkal többet tud, mint ami a gépben volt.
S, ha ez még nem lett volna elég, az agp foglalatba erőltette bele s utána bekapcsolta a gépet.
Miután vázoltam neki, hogy mi a valós helyzet, megrendülten bámult maga elé, hogy Ő, milyen hülye.
Megígérte, hogy visszaszerzi a vga kártyát és az egész gépet behozza hozzám a műhelybe másnap. Nem tudom, hogyan intézte el, de elmondása szerint nem akarták tőle visszavenni, mivel eltörte.
Nagyon nagy szerencséjére a többi alkatrész megúszta, csak az agp foglalatból kellett kitakarítanom a pci vga kártya maradékát.
Beépítettem neki a használt winchestert, ami meglepő módon tele volt bad sectorokkal, majd ismét feltelepítettem neki a rendszert.
Megnyugodott, s elvitte, csak a feszkó maradt meg bennem.

Másnap reggel természetesen újra Ő volt az első telefonáló, miszerint a gép nem működik, s neki ebből elege van, adjam vissza a pénzt!
Már csak legyintettem, fogalmam sem volt, hogy mi történhetett, de érzékeltettem vele, hogy az nem járja, hogy minden reggel nála kezdek. De az sem, hogy minden nap arra megy rá 3-4 órám, hogy az ő tudatlanságának az eredményeit tüntessem el.
Aznap mozdulni sem tudtam, annyi munkám volt.
Ő pedig türelmetlen, elvitte egy érdi számítógép boltba a gépet, hogy csinálják meg.
Ott mindjárt látták, hogy az egyik hdd bad sectoros és ha ezt újonnan vette, akkor ez marha nagy szemétség az eladótól.
Még onnan a boltból üvöltve felhívott, hogy ő megmondta, hogy hibás, tudta, hogy átvágtam.
Még ma visszahozza a gépet, s adjam oda az árát azonnal.
Mit lehet tenni, ilyen esetben?
Jöjjön be és beszéljük meg.
Leültettem, kivettem azt a hdd-t, amit ő vásárolt és csak a Maxtor slim maradt bent. Leformáztam a szeme előtt, hogy hibátlan, majd megmutattam neki, hogy amit ő vett, az viszont hibás, csak már nem akartam bosszantani vele, mivel elég képtelen volt az egész történet.
Megnyugodott, ittunk egy kávét, közben újratelepítettem neki a rendszert, próbáltam beavatni a részletekbe, hogy lássa, hogyan megy.
Hasztalan.
Másnap reggel ismét hívott, én szerettem volna a földgolyóbis másik oldalán lenni és irigyeltem a zöldségeseket, akik ha eladnak egy kiló krumplit, az le van tudva.
Kérdeztem tőle, hogy mi legyen? Ugye nem gondolja komolyan, hogy ingyen kimegyek és megcsinálom?
Mivel sok munkám volt, megígértem neki, hogy majd másnap megoldom.
Nem úgy Ő, mert azonnal, de most.
Ezért nem várt rám, hanem kerített egy embert az utcából, aki pár sörért újratelepíti neki a Windows-t.
Természetesen megvolt a véleménye a gépről, hogy Ő ennyi pénzből sokkal jobbat ki tudott volna hozni, miért nem neki szólt, hisz vannak haverjai.
Közben mindketten alaposan felöntöttek a garatra s úgy döntöttek, hogy átnézik a gépet alaposabban.
Hiba volt.
Raktak bele pci 56k modemet, de nem volt hozzá driver, így rájöttek: ugye, hogy rossz a számítógép, mi az a sárga felkiáltójel? Volt náluk egy külső 56k-s modem, amit a piacon vett, nem tudtak életet lehelni bele. Kerítettek a kacatok közül 10/100 hálókártyát és egy hangkártyát is, valami oknál fogva mindet belerakták.
Én mindezt már csak másnap láttam
Hiszékeny úr a dühtől megvadulva hívott, hogy a gép nem indul, elege van, oldjam meg, mert le fog lőni, ha nem adom vissza a pénzét.

Eltökéltem magam, hogy véget vetek ennek az őrületnek, magamhoz vettem a pénzt és hívtam a sofőrt. Hiszékeny úr minden színben játszott és törölgette a homlokát.
Mikor megláttam mennyi mindent beleraktak ész nélkül, részegen, akkor én is a homlokomhoz csaptam.
Már pedig, ilyen ember nincs.
Közöltem vele, hogy kizárt a gép visszavétele, mert hibátlan, a hiba Ő benne van.
Megtakarítottam a gépet a kacatoktól, bekapcsoltam s vártam, hogy így majd elindul a Windows. Nem indult el, csak villogott egy helyben.
Hiszékeny úr ingerültségében kitépkedte a kábeleket belőle és kivitte az udvarra a számítógépet egy hordó tetejére. Majd visszajött a puskájáért és belelőtt egy párat, újratöltött, lőtt, újratöltött, lőtt. (kispuska, éles lőszer) Szitává lőtte a számítógépet, de legalább kitombolta magát. Bele sem mertem gondolni, hogy mi történt volna, ha beváltja a fenyegetését, hogy lelő.

Nem tudtam neki mit mondani, köpködte a nyálát, ahogy szidott, hogy micsoda szar, szemét alak vagyok, s majd meglátom mi fog történni, ha majd páran felkeresnek a lakásomon.
Nem tagadom kicsit tényleg megijedtem, de legalább vége volt a történetnek.
Azaz majdnem.
Eltelt egy hónap, napsütéses reggel sétálok, nézelődök a bolhapiacon. Széles mosollyal szembe jön velem hiszékeny úr.
Képzeljem el, hogy nemrég vett egy új számítógépet a Móricz Zsigmond körtéren, kicsivel drágább, mint amit tőlem vásárolt, meg jobb is, de csúnya vége lett.
A gép hibás volt, napokig harcolt a kereskedővel, hogy vegye vissza, de nem jutott vele zöld ágra. Tanult az előző esetből, hogy én átvágtam, s most úgy döntött nem hagyja magát.
Négy tagbaszakadt emberrel ment be a boltba, kevés szóváltás után elverték és visszaadta a pénzt. Most inkább nagyáruházban vesz számítógépet, azok mégis csak megbízhatóbbak…
Azóta nem találkoztunk, meg is törlöm a homlokom.

De, hogy ne csak más esetlenségét tárjam elétek:

Volt a szerviz asztalomon egy 250W-os Chieftec atx táp, azzal teszteltem mindent, és ha gépet állítottam össze, akkor előbb kint az asztalon lap+cpu+ram+vga és rákötöttem a cd romot, winchestert, feltelepítettem, majd, ha sikeres volt, hibamentes, akkor beépítettem a házba. Erre azért volt szükség, mert mikor még zöldfülűként nekifogtam, akkor a sorrend az volt, hogy összeraktam a gépet, majd nem indult be. Ahhoz, hogy kiderüljön, miért nem indul, szét kellett szednem.
Ügyfél megrendelt délutánra egy komplett gépet. Még délelőtt elmentem az alkatrészekért, majd nagy kényelmesen befészkeltem magam a Semsibe és elpofáztuk az időt. Vihogtunk, rötyögtünk, mondván nem kell sietni, ügyfél délután 17h-ra jön, előtte két órával nekiállok, és kényelmesen befejezem.
A Chieftec táp atx csatlakozóján lévő műanyag kapaszkodót már régen levágtam róla, mert olyan sokszor dugtam rá alaplapokra, hogy kilazult és zavart, hogy ott fityeg.
Mivel szépen vágtam le, így nem maradt viszonyítási alapom, hisz mindkét oldala ugyanolyan lett. Mindig alaposan meg kellett néznem, hogyan passzol, vagy ha nem, akkor ugye kicsit erőltettem s, ha nem ment rá, akkor megfordítottam.
Mivel naponta nagyon sokszor erőltettem kicsit a tesztelések alkalmával, így a réz csatlakozó kitágultak belül.
S pont aznap jött el az a pont, amikor ellenállás nélkül sikerült rádugnom, ám de fordítva. Az asztalon lap+cpu+ram+vga és indít.
Füst.
Kellemetlen.
Ügyfél mindjárt itt van a gépért.
Indít, se kép.
Indít, se hang.
Ennyi volt.
Másik tápegységgel leteszteltem az alkatrészeket, de egyetlen darab sem úszta meg.
A fordított áramkör mindent kinyírt. Az alaplapon fizikai sérülés keletkezett, leégett, kuka.
A többit le tudtam garanciáztatni.
Ezzel a történettel az óta sem dicsekedtem el senkinek, rontott volna a rólam kialakult képen

S zárszóként jöjjön egy pirulós.
Szintén ügyfél, szintén komplett gép.
Első számítógépes házaspár, sugárzó arccal vették át, minden percét élveztem.
Nekem is nagy öröm, ha valaki kedvét leli a munkámban.
Becsomagoltunk mindent a dobozába, segítettem kivinni az autóhoz, utánuk intettem s már el is felejtettem volna…
Telefonon hívnak, hangjuk halálfélelemmel vegyes.
Nem indul…
Olyan, nincs, hisz látták, bemutattam mindent. Valamit biztos elrontottak.
Hozzák vissza iziben, még melegében megoldjuk.
Szélsebesen száguldottak át a városon, megköszönték, hogy záróra után is foglalkozom velük.
Áhhh, nem tesz semmit.
Pöccre, röffre beindult, makulátlanul, szeplőtlenül teljesített.
Karom széttárom, hogy nem tudok mit mondani.
Menjenek haza nyugodtan, megmutattam még egyszer, hogy mit hova dugjanak, vissza is mondattam velük.
A telefont a biztonság kedvéért kikapcsoltam, és kimentem a Semsibe lazulni végre és meginni Zsoltival néhány sört.
Másnap reggel a férj bosszúsan hívott, hogy most sem indul a gép.
Megnyugtattam, hogy nem lehet gond azzal, hisz látta nálam kétszer is.
Jó, de akkor sem indul.
Hozza be legyen szíves.
Tanácstalanul és vádlón állt egyik lábáról a másikra, végtelenül csalódott volt, hisz sokáig gyűjtöttek rá.
A számítógép pöccre, röffre, makulátlanul, hibátlanul, mint a a tavaszi napsütés, ahogy nyomában sarjad az élet.
A férfi sóhajtozott bizonytalanul és megígértem neki, hogy bekapcsolva hagyom a telefont.
Hazament és azonnal hívott, hogy nem indul.
Mondta, hogy kifizeti, értem jön csak csináljam meg, mert már összeveszett a feleségével is, egész este kiabáltak egymással, hogy micsoda pancserok, őket mindenki átvágja.

A történet úgy végződött, hogy: „jaj ne haragudjon rám, olyan buta vagyok, úgy szégyellem magam…”, de inkább a pénzt sajnálta, amit, ilyen apróságért kellett kifizetnie.
A konnektor, amibe az elosztót bedugta.
A fázis nem volt bekötve, csak lógott a levegőben.
Áramtalanítottam a lakást, szétszereltem a konnektort és bekötöttem.
Hatalmas kő esett le a szívéről, rögtön oda ültek a gép elé, és élénken kérdezgették, hogy ez itt mi? Ezt, hogyan kell?

[link]