A héten kiderült számomra, hogy a jelenlegi munkahelyemtől - és napi utamtól - két utcányira, kb. 500 méterre nőtt fel az egyik nagymamám, a dédapámnak ott volt szabóműhelye, abban éltek és dolgoztak. Mondanom sem kell, hogy a hétköznapjaimon bejárt utamtól kb. 500 méterre áll az a kórház ahol születtem.

Teljesen más városban éltek, élnek a szüleim. Máshol töltöttem a gyermekéveimet és nőttem fel. Egy visszautasíthatatlan ajánlatot kaptam, azért dolgozom most ott ahol. Sors vagy véletlen? Ki tudja...

Tegnap megkerestem a házat, megnéztem az üzletet. Hívtam Aput, aki a vonal végén mondta, hogy hol forduljak be az utcába, hol, hány lépésre volt a műhely bejárata (most is ott van, egy galéria működik benne) és hány lépcsőn kell felmenni az ajtóig, melyik helység merre volt. Szép pillanat volt, úgy hallottam, hogy ő is meghatódott.