Az anya amikor benézte. Illetve nem nézte. Hiszen ő sem figyelhet mindenre.
Az alább linkelt képen, sajnálatos módon, életüket vesztett emberek, egy tömegmészárlás áldozatai IS láthatók, a fotó a nyugalom megzavarására alkalmas.
Csak 18 éven felülieknek!!!
A történet a következő. Vasárnap délutan, kb. fél három, Magyar Nemzeti Múzeum. Az aktuális budapesti World Press Photo-t bemutató kiállítóterem elő- mégis hátterében a szervezők felállítottak két képernyőt, azok elé egy-egy kényelmes bőrkanapét. Az egyik vetítésen a bent kiállított, díjazott képek némelyike látható, verses idézetekkel. A másikon életüket vesztett emberekről készült képek, jellemzően 2000 előtti, talán zsűrizett fotók.
Mi az egyik kanapén ültünk, néztük az előttünk váltakozó verses idézeteket:
A másik kanapéra megérkezik egy harmincas nő, a kb. 6-7 éves fiával. A nő egy pillanatra sem néz fel a telefonjáról, sem a folyosón lépdelve, sem leülve, sem az elkövetkező tíz percben. A kisfiú a kezei, az ujjai mögé bújva, láthatóan zavartan, többször is végignézi a diasort. Nem fikciót, nem horrorfilmet. A történelmi valóság egy szeletét; gyilkolást, vért, kifolyt agyvelőt, megnyomorított gyermekeket. Emlékeim szerint több tíz képet.
- Nem szólsz nekik? - kérdezte a barátnőm.
Nem szóltam. Mit is mondhatnék? Ezek után. Hiszen az én figyelmem is mágnesként húzza magával a bináris információáradat. Én is lassú, egyenletes tempóban távolodok a kézzelfogható, az élhető valóságtól. Pont mint Te.
Szóval ezt láttam:
Az előnézeti képen még elfedve, rá bökve vagy kattintva viszont egy tömegmészárlás fotói, 18+os, úgyhogy csak vigyázva!
Mára el kell fogadnunk (-nom), hogy bárhol és bármikor, bármit, kérés és figyelmeztetés nélkül elénk tálalhat a kékes képernyőn a "tartalomszolgáltató".
Khm. "Anyád!" ...az a jó asszony. Nem lettem boldog, felnőttként is megviseltek a látottak. Részvétem öcsi!
. Hátigen, nem olyan képsor, ami elé egy 6évessel leülnék, főleg nem úgy, hogy magára hagyom. Anyukának 
Eastman oldala
