Mivel a múlt héten nem sikerült a 80-as teljesítmény túrát abszolválni, sőt ez volt az a táv amit eddig egészében még sose nyomtam le, ezért úgy döntöttem, hogy most a hétvégén megpróbálom. Kedden visszakaptam a bringámat, alig vártam, hogy kipróbálhassam. A hidraulikus féket cseréltettem ki rajta, mivel egy bukás következtében eltörtem a főfékhenger kivezető csonkját amire a fékcső rögzítve van. Mivel ezt az alumíniumból készült testet önmagában venni nem lehet, így kénytelen vettem használtan egy ugyan olyan Avid Juicy Ultimate komplett első + hátsó kitet. Új ára egy ilyen csomagnak 80-100e forint, ennek feléért most vettem egyet, igaz nem fehér hanem fekete. A szervizben a csere után azt mondták, mivel sokat állt a csőben az olaj így ne csodálkozzak ha gyenge lesz, vagy levegősnek tűnik majd a fékhatás. Hazafelé éreztem is, hogy a hátsó nagyon lent fog, az általam sűrűn használt első meg erősen nyikorog, a fékhatás meg törtrésze a korábbinak, persze ha majd hozzákopik a betét a féktárcsához akkor ezek a gondok megszűnnek.

Szombaton gyalog túra volt, csak egy laza 30-at mentem, nem akartam másnapra kifárasztani magamat. Kicsit későn, reggel 10-kor indultam el otthonról. Ezen a bringán nincs kilométer óra, ezért a telefonon bekapcsoltam a GPS trackert, azzal mértem a távot. A felszerelésem és a ruházatom nagyjából megegyezett a múlthetivel. Most viszont vittem pumpát hátha kell (nem kellett), de nem vittem imbuszkulcskészletet pedig az meg pont kellett volna.

Az eredeti távtól annyiban tértem el, hogy nem mentem fel a Király asztalnál lévő start pontra mert minek ha utána meg rögtön le kell róla gurulnom, és visszafelé se mentem fel. Helyette Szilvásváradnál bementem a Szalajka völgybe és felmentem a Fátyolvízesés után a mamut fenyőkig, ez is kb. akkora kerülő. Alsóhámornál a közkútról vételeztem némi vizet az ivótasakomba. Zavartalanul feljutottam Jávorkútra, mivel itt éppen több flakonba is vizet vételezett egy család (a flakonok alapján legalább 50 liter), ezt kivárta, addig is megettem egy energiaszeletet, hagy legyen bennem valami, majd én is tankoltam. Nagymező megint elkapott gépszíj és tekertem mint gép, a végén az útőrháznál elmentem jobbra, amerre sejtettem az utat. Az a baj, hogy abba az irányba nem volt ismerős a táj, visszafelé már jöttem rajta, de odafele még sose. Egy idő után megálltam, nem voltam 100% biztos jó irányba megyek-e, sehol egy útjelzés, aztán egy helyen volt egy tábla amin a Zsidó rét felírat volt, ezt megtaláltam a térképen, úgy tűnt jó az irány. Nemsokára vége lett az emelkedőknek, innen durván 13 km gurulás lefelé, picit aggódtam, mivel egy szál rövid ujjú bringás felső volt csak rajtam. Azon is gondolkodtam, hogy mivel van nálam eső esetére egy poncho, ha nagyon fázom akkor felveszem, aaz majd melegit, meg kicsit lassít is, így kevesebbet kell fékeznem. Rögtön az elején volt egy sorompó, egy nő mivel volt hozzá kulcsa átment rajta a kocsijával és szépen bezárta előttem. Úgy látszik nem volt 5 másodperce, hogy megvárja amíg odaérek, de hát mit várjon az ember egy szőke nőtől? Elmentem a zöld fiatja mellett amíg a sorompóval ügyetlenkedett és gurultam tovább. Az egyik helyen megálltam, mivel itt volt a kedvenc fám az út szélén a szikla tetején egy enyhe kanyarban. Letámasztottam a bringát a beton korlátnak és előbányásztam a telomat fotózáshoz, amikor legutóbb erre jöttem (igaz felfelé), akkor is lefotóztam ezt a sziklára nőt fát. Ekkor beért a zöld fiat, enyhén kikerült, amit nem látott a kanyar miatt az az, hogy szemből is pont jöttek (Én láttam mindent), így majdnem koccanás lett belőle, még jó, hogy a külső íven a sziklánál kicsit kiszélesedik az út volt hova csúsznia a fiatnak a faleveleken. A Gerenna vár előtt volt egy útelágazás jelző, megálltam megnézni mennyi van még hátra. A tábla szerint ha jól emlékszem 4,8 km volt még Szilvásvárad, az itinernek használ szintemelkedés grafikon szerint meg úgy 9 km, érdekes. Gyakorlatilag csak felfelé jövő forgalom volt, láttam egy új kék színű A mercit, élőben még úgy se találkoztam vele. Szilvásvárad előtt utolértem a fiatomat, rögtön ki is előztem, előtte egy Toyota Corolla Verso ment kissé furcsán (és szabálytalanul) az út bal szélén. Nem akartam jobbról meglepni, ki tudja mit lépne rá és amúgy is sejtettem mindjárt jobbra fog fordulni, én meg balra, és úgy is lett. Némiképpen megváltozott a Szalajka völgy a legutóbbi látogatásom óta, egy helyen őzek voltak, itt és a vízesésnél elnyomtam néhány fotót.

Most jártam úgy féltávnál, egyszer felmentem a hegyre és lejöttem róla, ezt kell még egyszer megcsinálni. Megnéztem a Szilvásvárad utáni útszakaszt, az érdekelt melyik faluban merre kell mennem. Szilvásvárad után a nyílt területen olyan szembe szél fogadott, hogy szinte visszafelé haladtam. Egy ideig küzdöttem vele, majd megálltam, benyomtam a 2. energiaszeletet (sajnos nem lettem tőle energetikusabb), és bejött a tervem, mert az alatt az 5 perc alatt jelentősen alább hagyott a szél, mehettem tovább. Nagyvisnyó, majd Dédestapolcsány következett, ahol jobbra kellett mennem. Innen indult a fekete leves, kb. 13 km folyamatos emelkedő. Elértem Mályinkát, nem találtam meg a diszkutat, pedig kerestem. A falú legvégén megálltam, volt itt egy pisztrángos, meg telefonom is volt. Mentem felfele, az aszfalt minősége enyhén szólva is tűrhetetlen volt még így montival is, hát még versenybringával milyen lehet? Azon röhögtem felfelé menet, hogy errefelé biztosan nem fogok fogok ezres sport gépekkel találkozni, rám cáfolandó vagy 200 méterrel később elment mellettem 3 öblösebb gép Az utolsó hátsó index lámpái szomorúan vibráltak a futómű ütéseinek ritmusára. Szerencsére ezen a montin tökéletesen működött az első teleszkóp, így egyáltalán nem rázott szemben a múlt heti bringával, meg amúgy is felfelé mentem nem lefelé. Egy idő után kisimult az út, így kényelmesebb volt rajta menni, nem kellett kerülgetni a kátyúkat. Kerestem és egy idő után meg is találtam a Csikorgó forrást, ittam is belőle, bár ez nem biztos, hogy olyan jó ötlet volt. Az út szélén rengeteg bikmak (tölgyfa termése) volt, pont most ért be, és amikor felélénkült a szél akkor csak úgy peregtek le a fáról. Tonnaszám volt az út szélén, egy helyen megálltam, felszedtem néhányat, meghámoztam és megettem. Érdekes kúpos termése van, vékony hártya rajta, azt körömmel szétnyitva benne a mag, aminek az íze a mogyoróhoz hasonlít. Felfelé menet hol fáztam, hol meg izzadtam, érdekes volt.

Mekkora öröm volt a Farkasnyaki útelágazás táblájának elérése, el se mondhatom. Innen szinte végig lefelé kell menni, eltekintve néhány dombtól. Szentlélek után lefelé kikerültem egy az én oldalamon parkoló autót és a másik oldalon felfelé tekerő 2 bringást, mentem vissza a sáv szélére ekkor úgy el robbant mellettem egy sötétkék Subaru Impreza kombi, hogy meglepetésemben fékeztem egy nagyot. Én mentem vagy 45-50-el, ő meg úgy a duplájával, a sisak körül örvénylő levegő süvítése miatt nem hallottam az érkezését, ezért lepet meg annyira. A pisztrángosnál rengeteg volt az autó, lefelé menet egy felfelé jövő felíciás szemből elég tempósan előzgetett, ki tudja hova sietett a barma. A Majálispark után megálltam kirázni a cipőmből a kavicsot ami még valahol fent Szentlélek után lefelé jövet gyűjtöttem be a sarkam alá, csak mivel lábfejjel nyomom a pedált, nem volt annyira zavaró. Úgy megnézném lassított videó felvételen, hogy hogyan tud egy ilyen kavics bekerülni a cipőmbe. Egyáltalán az első vagy a hátsó kerék érdeme volt a dolog? A hátsó elméletileg hátrafelé szórja az köveket, tehát ezt kizárnám. Az első kerék bár a cipőm orra felé köpi a köveket, de ez a sarkamnál kéredzkedett be, nem is értem, hogy sikerült odajutnia, gellert kapott a vázon? Mindenesetre örömmel konstatáltam, hogy az első féket sikerült bekoptatnom, megszűnt a nyikorgás és a fékhatás is jelentősen megnőtt. Az autóklub után az emelkedőn kimentem a kerékpárútra és le is szálltam. Imádom ezt az emelkedőt de most kb. annyira tetszett mint gyújtogatónak a vizes széna. Toltam felfelé a bringát, elment mellettem egy bringás, meg is kérdezte segíthet-e valamiben, de megnyugtattam csak fáradt vagyok, ő is egy jó példa arra, hogy vannak még jó bringások.

Nem akarom túlzásba vinni de néhány szót mindenképpen megér a szemüveg amit a mai nap viseltem. Ezt néhány hete vettem a DirectSport-ban, 70%-ban le olt értékelve, így volt 2990, keret, 4 párt lencse, tok, kendő, ennyit szerintem megért. Én eddig vagy a füst színű lencsével mentem vagy az átlátszóval, de most feltettem a világosabb sárgát. Valami eszméletlen jó volt vele menni az árnyékos helyeken, jobban láttam vele a kátyúkat, mintha nem lett volna rajtam a szemüveg. Nem tudom, hogy működik, de nagyon megszerettem.

Ha jó lesz az idő, akkor talán a következő hétvégén is megcsinálom ezt a távot, most már nagyjából tudom, hogy kell beosztani az erőmet (azt a keveset). De inkább visszafelé mennék rajta, és nem Szentléleknek hanem Garadna után a kevésbé ismert régi bánkúti úton mennék fel, ez a Farkasnyaki útelágazás környékén bukkan ki, innen pedig le Mályinkába, gyakorlatilag visszafelé csinálnám a kört. Persze lehetne variálni tovább is rajta, például visszafelé jövet Nagymezőnél az útőrháznál tovább menni amerre az 50-es távon voltam az Egerbe vezető főútra. Onnan akár a Bükkszentkereszt iránya való letérés se lenne hülyeség, majd a szűk aszfalton le Bükkszentlászlóra és ha még van bennem erő (de úgy se lesz) akkor hátul a Vargahegy felé hazajönni.

2013.10.05.
Úgy döntöttem, hogy az előző heti tervezett útvonalat végigcsinálom, lassan vége a bringás idénynek, ma még összejöhet. Térképet ma nem vittem, nagyjából tudtam merre kell mennem. 10 óra után indultam el, a Hámori tónál belefutottam egy nagyon régi haveromba, éppen futott Ómassa felé. Öröm volt látni, néhány hete agyhártya gyulladást kapott, azt azért sokan nem ússzák meg épp bőrrel, és most tessék, itt van és fut, szuper. Beszéltünk menet közben, majd én a Garadna forrásnál megálltam tankolni, tudtam egy ideig nem lesz víz, és mentem tovább felfelé a kevésbé ismert régi bánkúti úton a Farkasnyaki elágazásig. Hazudnák, ha azt mondanám, hogy végig feltekertem ezt az szakaszt, az aszfaltos gumikkal nem igazán jó menni az ilyen elhanyagolt kavicsos úton, szóval volt 1-2 megálló. Errefelé több szempontból is jobb menni mint Szentlélek felé. Egyrészt nem érezni annyira meredeknek a távot, pedig biztosan meredekebb mint a másik útvonal, hiszen rövidebb. Másrészt nem találkozik lefelé száguldozó autóssal az ember. Ez utóbbira rám cáfolandó, az egyik jobb állapotban lévő szakaszon elég tempósan jött velem szemben lefelé egy fehér suzukis.

Elértem az elágazást, innen jó 10 km gurulás lefelé. Mivel olyan 5 fokkal hidegebb lehetett mint a múlt héten, ezért egy kerékpáros felsőt is felvettem magamra, így nem fáztam volna, viszont az ujjatlan kesztyűben kissé elgémberedtek az ujjaim. Voltak olyan (néhány méteres) szakaszok, ahol kevesebb volt a fa, ezért besütött a nap és mivel dél körül járt az idő, ezeken a szakaszokon felmelegedett a levegő, és érdekes volt beléjük hajtani. A hideg menetszél behatolt a szemüveg lencséje mögé (nem teljesen passzol sajna a szemüregemhez), és egyes szakaszokon fojt a könny a szememből mintha hagymát aprítottam volna, így bármilyen hihetetlen de alig vártam, hogy kiérjek a fás területről, de erre csak a legvégén Mályinkánál került sor.

Le Dédestapolcsány, majd elértem Nagyvisnyót. Itt a múlt héten elég komoly szembe szélbe kerültem, és valami miatt ez moderáltabb mértékben de megint megtörtént, pedig most ellentétes irányból jöttem Elértem Szilvásváradot, éreztem, hogy ez most elég nehezen megy. Találkoztam, egy élénk kék leültetett CLK mercivel, majd a Szalajka völgyi bejáratnál egy szürke CLA jött velem szemben, ma úgy tűnik ilyen mercis napom van. Mentem felfelé, kerülgettem a gyalogosokat, a bagósokat nagyobb íven, és elértem az elágazáshoz. A múlt héten is megnéztem futtában az itt álló trélert, amin furcsa rollerek voltak, vagy 10 vagy még több, nem számoltam meg. Egyedileg hegesztett fehér váz, quados széles ballonos gumik, tárcsafék. Pihentem, bámészkodtam, megettem egy müzliszerűséget, tudtam, hogy most innen 12-13 km végig felfelé menet jön, nem nagyon siettem. Közben jött egy nyújtott Land Rover Defender terepjáró, rákötötték a trélert és elindultak vele felfelé, nekem is ideje volt elindulnom. Nehéz volt, de egész tűrhetően ment, aztán rájöttem, hogy melegem van, ami miatt belassultam, ezért levettem a felsőmet, utána könnyebb volt menni. Megálltam a kedvenc sziklára nőtt fámnál fotozkodni, fel is mentem a sziklára de az ágaktól nem volt valami fényes a kilátás. Jóval később az egyik 180-as visszafordító kanyarban is megálltam az itt lévő szépen elkerített víznyelő fotózásához. Eddig nem volt gond, csak a fáradsággal, az igazi gubanc - amit ekkor még nem is sejtettem - az most kezdődött el. Elindultam tovább felfelé nagy lendülettel, majd éreztem, hogy furcsa hangokat ad a hajtás, mintha a lánc nem a helyén futna, fel-, le váltogattam miközben haladtam azért felfelé, majd egyszer csak megszorult a lánc és bumm, eltéptem. Na ilyen se sok bringással fordul elő, bár nekem eddig ez már a 2. eset, hogy eltéptem a láncomat. Ezzel 64 kilométernél a bringás túrának vége lett. Az ember egy defektre még csak csak felkészül de erre nem. Ehhez kellett volna valamilyen fogó amivel visszahajtom az erőteljesen elhajlott láncszemet, és a tengelyt is vissza kellett volna préselni a helyére. Bár utólag belegondolva, még mindig jobb, hogy így olyan 5-10 km/h tempónál szakadt el mintha lefelé menve mondjuk 50-nél, jó nagy zakó lehetett volna belőle. A hegyet már 2. alkalommal is majdnem megmásztam, szóval sok gondom már nem lehet.

Nem tudtam mennyi van még felfelé, de mivel nem volt mit csinálni, elraktam a láncot és toltam felfelé a bringát. Szemből lefelé megérkeztek csapatosan a fehér rolleresek, felvitték őket és most gurultak lefelé, gondolom valami fizetős szolgáltatás, én is kipróbálnám. Bő 3 kilométert kellett felfelé mennem, talán 4-et is mire elértem a tetőt, innen egy jó darabon lehetett gurulni, Nagymezőnél dimbes-dombos, sík terület, itt hol toltam, hol gurultam, hol rollereztem. Utána egy szakaszon megint lejtett, megint picit sík majd végül begurultam Jávorkútra. Elővettem a mobilt, de nem nagyon volt térerő, pedig azt terveztem, hogy az ősöket vagy az öcsémet felhívom, a Savós völgybe legurulok és ott felvetetem velük magamat, hát ez most nem jött össze. Nem tagadom kissé mérges lettem, felvettem a felsőmet majd nem volt mit tenni elindultam, rolleroztam lefelé. Esküszöm, hogy volt egy rész ahol enyhén lefelé lejtett az út de a bringa nem akart lefelé gurulni. A rét végén jött a komolyabban lejtő részt, itt tudtam egy kicsit tempót menni, bár néhány helyen hiányzott a pedálozás tudtam volna még gyorsabban is menni. Na mindegy, lent voltam a völgyben, innen tolás felfelé, majd a Hámori tótól megint lehetett gurulni, ami annyira jó lett, hogy a chinoini elágazásnál lévő buszmegállóig eljutottam. Onnan már csak 12 km hazáig, ennyit kellett még tolnom. Gondolkoztam rajta, hogy csak hívok egy autót és azzal vitetem haza magamat, de annyira nem számított már, végül is mindegy, hogy bringán vagy gyalog, ez a nap erre volt szánva, a mozgáson volt a hangsúly, ezért jöttem ki, nem akartam autózni.

A végeredmény a GPS szerint 101 km, a múlt heti 107-el szemben. Bár a kör ugyan az volt, csak most ellentétes irányból, a 6 km eltérés a Szalajka völgy kihagyása és amiatt volt mert nem Szentléleknek irányába mentem fel. Hogy mennyit toltam a bringát arra csak tippelni tudok. 101 – 64 tehát 37 km kellett megtennem lánc nélkül, de minimum 20-at toltam, ez van.