Az elmúlt fél évem bitang zsúfolt volt. Az hagyján hogy a kis munkám miatt (ami van) Vasárnap kivételével minden nap fel kell kelnem hajnalba, de a Január-Február ráadásul rátett egy lapáttal amitől rettenet frusztrált voltam, és egyéb okok is tetézték ezt az egészet, úgyhogy két hete elhatároztam, hogy kibérelem magamnak ezt a hosszú hétvégét, egy rapid szabadság gyanánt.

De már múlt héten is jöttek a rémíszgetések hogy jön a Hó meg a Tél vissza, de annyira nem vettem komolyan. Egészen Csütörtökig amikor olyan moslék lett az idő, hogy megkérdőjeleztem magamban azt is, hogy elhagyjam e egyáltalán a szobámat, de mivel már minden le lett fixálva, így menni köllött. Kezdődött a Pénteki utazással. Az átlag 3,5 órás vonatutat sikerült 7 óra alatt teljesíteni ami nos.... mondjuk úgy nem éppen a lenyugodás, és relaxálás természetes módja. De ha már valahogy odaértünk, szembesülnöm kellett azzal, hogy Baján (Budapesttől kb. 200 km) ezekben a napokban pingvineket lehet tartani a kertben, olyan hideg volt. Így a hétvége alatt a házból nem nagyon tettem ki a lábam. Ez két dolgot eredményezett: nővéremmel és a bátyámmal az egymás idegeire mentünk ( ), másrészt még frusztrált lettem, merthogy nem éppen így terveztem el. Szombaton mikor felkeltem 11 kor, kisétáltam totál kómásan a kertbe, forró teával és pulcsiban, és ezt pillantottam meg:

Nem éppen szokványos Március közepi látvány...

Úgy hogy valahol örülök is hogy ennyire gyorsan elment az egész, és lehet menni vissza a mókuskerékbe...

Persze az én kis nyavalygásom semmi azokéhoz képest, akik az egész hétvégét az autópályákon töltötték. Innen is giganto respect a kitartóknak, de még inkább azoknak, akik emberségükről tettek tanúbizonyságot, amikor felajánlottak valami segítséget