engem akkor csípett meg először darázs, amikor a telken épp néztem, hogy mennyi gecisok málna termett idén, voltam már négy éves, szóval volt összehasonlítási alapom a tavalyival, érted. jött a darázs, beszállt a pólóm ujjába, ott csípett egyet, majd átkommandózott hátra, és oda is elhelyezett két eksönt, szóval volt bömbölés ezerrel.
Hirdetés
az akkor másfél éves hugim szerintem örökre bevéste ezt az emlékébe, mert ő azóta is betegesen fél mindentől, ami repül és zümmög, a szúnyog még csak-csak, de egy légy is beteszi nála a kaput, aztán jön a család és kikergeti a ragadozót a szobából, mert megölni szintén tilos, ugyanis "szegény".
amikor még evezni jártam nyaranta, túra formájában, akkor sikerült klaudiának azt a szerencsétlenséget megélnie, hogy megcsípte egy darázs a felső ajkát. a darázscsípés mindennapos volt, de nem volt para, jött bori néni, oszt mindig kiszívta a mérget, és másnapra nem dagadt fel, de nem vállalt be egy smacit a 12 éves klaudiával, bár akkor még nem volt ennyire elterjedve a pedofília (vagy legalábbis nem tudtunk róla).
klaudia másnap úgy kelt fel, hogy nem tudott csücsöríteni, de egészen addig poénnak fogta ezt fel, amíg elő nem került egy tükör, s szembesült vele, hogy a kacsa csak gyenge utalás lehet arra, amilyen alakú lett a feje, de akkor még nem tudtuk, hogy létezni fog egyszer egy geronazzo mária nevű primitív létforma is.
bementünk a városba (asszem baja), hogy majd lelohad, meg szereztünk neki egy éppen nyitó vendéglőből jeget, és itt hangzott el az az örökbecsű a felpüffedt szájból, hogy "ez olyan hideg, mint a jég", és hát ennél jobb hasonlatot a jégre keresve sem lehet találni.
bazzz... 
ha meghal, úgy kell majd szeneslapáttal agyoncsapni a száját... fel kellene kérni valami magyar pszichothrillerhez a nőt... 
