Most jutottam el igazán oda, hogy felfogjam: arra tudunk visszaemlékezni csak, amit megtettünk. Olyasmire képtelenség amit sohasem tudtunk vagy sohasem mertünk megtenni. Ha valamit nagyon szeretnénk megtenni, annak ellenére hogy őrültség vagy orbitális baromság, tegyük meg! Ha nem tesszük - és aztán napokig, hetekig azon rágódunk, miért nem tettük meg, mi lett volna ha mégis megtesszük, pedig olyan kicsi kellett volna csak hozzá - akkor ebből fog állni az életünk. Minden kihagyott pillanat egy fekete lyuk az ember életében, és ezek a fekete lyukak bizony elszívják az energiáinkat.
Rengetegszer előfordul, hogy az ember utólag azon rágódik, hogy "mi lett volna, ha..". Ez abszolút fölösleges dolog, mégis, mindig elkövetjük azt a hibát, hogy újra és újra úgy döntünk nem teszünk meg valamit, és aztán rágódunk azon hogy mi lenne másképp ha mégis megtettük volna.
Szerintem azon kell igyekezni, hogy minél kevesebb "mi lett volna, ha.." gondolat lehessen jelen az életünkben.
Az ember élete események, történések és cselekedetek sorozata. Halála előtt az lehet elégedett, urambocsá boldog ember, akinél a cselekedetek vannak túlsúlyban; hisz ez az egyetlen a három közül, amit ő maga képes irányítani és befolyásolni.
a döntési helyzetektől pedig nem kell megijedni: megfontoltan döntést kell hozni, aztán a következő történhet:
leragadni meg nem kell, mert nem éri meg... "aki a múltban él, annak nincs jövője"
BlacKSouL oldala
