Összefügg a közvetlenség a társfüggőséggel és az érzelmi önzőséggel, azaz csak közvetlen emberből válhat társfüggő, mégha nem is tudatosan?

A közvetlen ember könnyen ismerkedik, felhívja magára a figyelmet pozitív viselkedésével, ezért sokan kedvelik, sokan keresik a társaságát, és középpontba kerül, vele foglalkoznak. Jó érzésel tölti el, hogy lényegében nem tett semmit, mégis mindenki rá figyel, kedvelik, sőt egyesek odavannak érte. És talán itt a határ, hogy ennyi elég neki vagy sem. Ha nem elég, akkor átlépi a határt, azt akarja, hogy ez az állapot mindig fenn álljon, mindig legyen valaki aki foglalkozik vele, aki rajong érte egész nap, úgy hogy neki semmit nem kell tennie, csak élvezni a figyelmet. És erre a legalkalmasabb egy társ, mert egy társ mindig mellette van, kényeszteti és csak rá figyel. Ha pedig csökken a társ rajongása, mert nem kap viszonzást, akkor sincs semmi gond, hamar talál mást aki odavan érte, hisz könnyen ismerkedik, és az új jelöltet ismét magához kötheti azzal, hogy mostantól ő a társa, ő a kedvese, így lényegében érzelmileg önzővé és társfüggővé válik.