Miért nem bírom őt kiverni a fejemből? Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá. Néha arra gondolok, hogy talán belé estem. De ha beszélek vele neten, vagy találkozunk, akkor egyértelműen meg tudom mondani, hogy nem estem belé, nem szikrázik a levegő, nem vágyakozok a csókja után, nem vagyok szerelmes belé. Sőt, még csak azt sem mondhatom, hogy olyan jókat elbeszélgetünk vagy annyira elszórakoztatnám. Tény, hogy örülök, ha ő is ott van ahol én. Legszívesebben mellette lennék mindig, de csak mint csendes figyelő, egy madárka aki körülötte repked. Csak nézném ahogy vidáman éli az életet, és akkor kicsit átélhetném én is azt a boldogságot. Emlékeztet valamire, amit annyira szeretnék átélni minden nap. Olyan könnyűnek és kényelmesnek, kevésbé problémásnak, már-már gondtalannak tűnik az élete. Irigylem őt emiatt. Talán ez is az oka, hogy nem bírom kiverni a fejemből . Minden nap eszembe jut, milyen jó volna egy olyan élet, ami csupa móka és kacagás.
Ilyenben nekem is volt/van részem és talán szerencse hogy nem lehet belőle sose kapcsolat mert ha ahozz vonzódom amilyen az élete és nem magához a lányhoz az egy elég rövid kapcsolathoz vezetne...
Hidd el idővel elmúlik de párszor még gondold át hogy tényleg csak az ő általa képviselt dolgokat szereted e őt magát szereted e
b3 h4ppy oldala
