A tudása töredéke az enyémnek, de az én boldogságom töredéke az övének.

Okosabb vagyok, több lehetőségem van, jobban átlátom a világ dolgait, a személyiségem is fejlettebb kevésbé gyerekes, mégis úgy érzem ezek mit sem érnek. Inkább lennék mellette mindig, hogy átéljem azt az egy dolgod, ami annyira megfogott benne, ami lepipál mindent, és ez a boldog gondtalansága.

Most már tudom miért nem tudtam eldönteni mit érzek iránta. Igazából nem őt akartam pusztán azt, amit megszemélyisített számomra, mindig is azt akartam, boldognak és gondtalannak lenni.