,,Ha hamarosan meg kellene halnunk, és csak egyetlen telefonra maradna időnk, kit hívnánk föl, és mit mondanánk neki? Nos, akkor mire várunk?"
Stephen Levine
Következőkben egy rövid, ámde annál tanulságosabb történetet közlök le. Érdemes elolvasni.
A Palo Altó-i tankerület szakfelügyelőjeként dolgoztam Kaliforniában, amikor Polly Tyner, a felügyelőbizottság elnökének levele megjelent a Palo Alto Times hasábjain. Polly fia, Jim nagy nehézségek között folytatta tanulmányait. Gyógypedagógiai esetként rengeteg türelmet igényelt szüleitől és tanáraitól. Boldog mosolya azonban mindenütt vidám légkört teremtett. Szülei tisztában voltak fogyatékosságaival, ám igyekeztek megmutatni neki erősségeit, hogy emelt fővel járhasson.
Nem sokkal az érettségi után motorkerékpár-balesetben életét vesztette. Halálát követően édesanyja az alábbi levelet juttatta el az újságnak:
Ma temettük el húszéves fiunkat. Péntek este motorbaleset érte. Azonnal meghalt. Bárcsak tudtam volna, amikor utoljára beszéltem vele, hogy többet nem látom élve! Bárcsak legalább annyit mondtam volna: ,,Szeretlek, Jim, és nagyon büszke vagyok rád!"
Időt szakíthattam volna, hogy számba vegyem a temérdek áldást, amit az életünkbe hozott, mindazokéba, akik szerették. Méltányolhattam volna elbűvölő mosolyát, kacaja csengését, hamisítatlan emberszeretetét.
Ha a mérleg egyik serpenyőjébe vetjük az összes jó tulajdonságát, és megpróbáljuk kiegyensúlyozni az idegesítő vonásokkal, például a rendszeresen bömböltetett rádióval, az ágy alá dobált piszkos zoknikkal, stb., az utóbbiak alig nyomnak valamit a latban.
Nem lesz több lehetőségem, hogy elmondjam a fiamnak mindazt, amit hallania kellett volna, de más szülőknek talán még nem késő. Mondják meg gyermekeiknek, amit akkor bíznának rájuk, ha tudnák, hogy ez lesz az utolsó beszélgetésük! Én a halála napján beszéltem utoljára Jimmel. ,,Halló, anyu! - hallatszott a telefonból. - Csak azért hívtalak, mert szeretlek. Mennem kell dolgozni. Szia!" Örökké megőrzöm a szavait.
Ha a halálának van valami értelme, akkor az, hogy ráébreszt másokat, hogy becsüljék az életet, és - kivált akkor, ha családosak - ne sajnálják az időt kimutatni egymás iránti szeretetüket.
Talán soha többé nem lesz még egy alkalom. Ma cselekedjenek!
Írta: Robert Reasoner
A történet forrása Jack Canfield és Mark Victor Hansen Erőleves a Léleknek 2. porció című könyve.
