Sajnos pont a gyerekek az a terület, amin egyáltalán nem vagyunk otthon. Barátnőm nővére gondolkozott egy ideig ilyesmiben (amíg a gyerekei óvodások voltak) aztán lemondott róla. München-ben élnek, ott a normális óvodáknak nagy keletje van, lenne is fizetőképes kereslet, de mivel ehhez nem értünk, nem is akarunk hozzáfogni.
Ugyanez a helyzet mondjuk az autókereskedéssel. Lenne pénzünk, lenne rá lehetőség, hogy minimális önerővel relatíve nagy mennyiségű autót átpörgessünk, de ha megnézed a magyar piacot, akkor rájössz, hogy az import-export nem éri meg, csak ha trükközök az áfával, azt meg azért nem akarom csinálni. Nem vagyok autószerelő - mondjuk egy 1-2 éves használt autónál azért nem is kell nagy szerelőnek lenni -, de egy teljesen ismeretlen szegmensbe nem mernék belevágni.
“Never run after a bus or a stock. Just be patient – the next one will come along for sure.” - André Kostolany
